Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 2. szombat - 123. szám - Dr. Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
1938 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabadság mindig feladat. Az 1990. május 2-án megalakult új Országgyűlésre várt, hogy a lelkekben átmentett szabadságvágyból jogállamot építsen, megteremtse a szabadság feltételeit, megerősítse annak alkotmányos alapjait, létrehozza a demokrácia, a népszuverenitás intézményeit. Ma, harminc év múltán erre a napra emlékezünk. Az első Országgyűlés munkájában egyszerre volt jelen a reformkor elkötelezettsége, 1848 lelkesedése, a kiegyezés bölcsessége és ’56 bátorsága. Köszönet mindazoknak, akik tudásukkal, szorgalmukkal, elhivatottságukkal segítették az új politikai, alkotmányos intézményrendszer megteremtését. Köszönet azoknak, akik részesei voltak annak a közjogi honfoglalásnak, ami csak az 1848-as törvényalkotási folyamathoz hasonlítható. Köszönet Göncz Árpádnak, az 1990-ben született szabad Magyarország első köztársasági elnökének. Köszönet Antall Józsefnek, az 1990-ben született szabad Magyarország első miniszterelnökének. Köszönet Szabad Györgynek, az 1990-ben ismét szabadon választott Országgyűlés első elnökének. (Taps a kormánypártok és Volner János részéről.) Deák Ferenc néhány esztendővel a levert szabadságharc után, a kiegyezés nehéz munkájának kezdetén így fogalmazott: első és legszentebb kötelességünk minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon. A XX. század végi rendszerváltó nemzedéknek talán még ennél is nagyobb kihívás jutott harminc esztendővel ezelőtt: azért kellett megküzdenünk, hogy Magyarország ismét Magyarország lehessen; haza, melyet mindannyian magunkénak mondhatunk; független ország, mely nem kiszolgálója, nem csatlósa senkinek; közösség, ahol a hazaszeretet nemcsak az emberek hűségét jelenti, hanem azt is, hogy az állam is hűséges polgáraihoz. Magyarországot 1989-ben a nyilvánosan megélt gyász ébresztette föl több évtizedes tetszhalott állapotából. Míg Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a lelkekben hozta el a fordulatot, az Ellenzéki Kerekasztal az alkotmányos átalakulást készítette elő. (11.20) A politikai rendszerváltásban ott volt a sóhajtva reménykedők évtizedes türelme, a változást akarók hangos kiáltása, a közélet színpadára lépők tenni akarása és a fejüket politikaformálásra adók elszántsága. 1990 tavaszán - 45 év után - ismét szabadon választhatott az ország, de a munka dandárja még hátravolt. Az új törvényhozásra várt, hogy létrehozza hazánk demokratikus intézményeit, Magyarország minden polgára számára biztosítsa a régóta vágyott szabadságjogokat. Az új képviselőkre várt, hogy hétmérföldes léptekkel induljanak el azon az úton, ahol gazdaságunk piac-, verseny- és magántulajdon-alapúvá válik, ahol új, erős, egyenlő felek közötti szövetségeket kötünk, ahol a határok átjárhatóvá válnak, ahol tagjai leszünk a NATO-nak és az Európai Uniónak; amikor Magyarország ismét Magyarország lesz. Tisztelt Ház! A magyar közjogban egyedülálló, ami 1989-90-ben Magyarországon történt. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, majd a háromoldalú politikai egyeztetéseken néhány hónap alatt sikerült Magyarország új politikai rendszerének intézményes kereteit megalkotni. A tárgyalásokon egyszerre támaszkodhattunk Magyarország közjogi hagyományaira és a nyugat-európai alkotmányos megoldásokra. Kevesen tudják, de hazánkban például a közpénzek elköltését már 1870-től ellenőrizte az Állami Számvevőszék, mint ahogy a törvényhatóságok - ma úgy mondjuk: önkormányzatok - munkájának törvényi szabályozása is 1886-ra nyúlik vissza. De építettünk 1945 utáni közjogi megoldásokra is, például amikor az Elnöki Tanács helyett a köztársasági elnök jogintézményét alkottuk újra. Más országok tapasztalatai, megoldásai jól egészítették ki a magyar hagyományokat. Így lett jogrendszerünk része a német mintára honosított konstruktív bizalmatlansági indítvány, az osztráknémet modellt követő Alkotmánybíróság vagy az elsőként Svédországban fölállított ombudsmani rendszer. Az Ellenzéki Kerekasztalnál megkezdett és a ’89-es Országgyűlés által szentesített munkát az új Országgyűlés teljesítette ki. Már 1990 júniusában sor került az első alkotmánymódosításra, amit az év végéig öt további követett.
