Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1783 Ha ezt az egészet belátjuk, akkor kell feltenni azt a kérdést, hogy egyébként valóban mennyire tartoznak egy körbe azok, akik itt érintettek, vajon valóban szakmai gondolkodás és megoldás-e, hogy a levéltárosokat együtt a művelődési házak dolgozóival öntik egy törvénybe. Egyébként, ha már ennél a társaságnál tartunk, minthogy életemnek nem egy évét töltöttem közöttük, azt hiszem, elmondhatom, hogy a szakmaiság, amit önök képviselnek, már akkor csorbult, amikor sikerült valami elképesztő módon már a nevüket is megváltoztatni. Nincs Európában, tisztelt államtitkár úr, olyan levéltár, amelyet egyébként nemzeti levéltárnak hívnak. Nehogy félreértse, számomra szent szó a „nemzeti”, főleg akkor, ha megfelelően használják; például a dohánybolt esetében nem, egyébként meg a levéltár esetében sem. Valamilyen oknál fogva az önök által is laboratóriumnak tekintett Ausztriában Österreichisches Staatsarchivnak hívják, magyarul: állami levéltárnak; de ha elmegy Itáliába és bemegy a firenzei levéltárba, azt Archivio di Stato di Firenzének hívják, magyarul: állami levéltárnak. A szakmaiság ilyen formalitásokban is csorbul. Ennél, ebben a törvényben pedig teljes egészében egy politikai törekvés az, amelyet önök megvalósítani kívánnak, egyébként szakmainak álcázva. Nem látom, egyetlenegy módon sem látom, hogy milyen módon tudná a versenyképességet növelni ez a törvény. (21.00) És egyébként, kérem szépen, gondolkodjunk el együtt, hogyan kell mérni egy levéltáros versenyképességét! Én őszintén mondom önöknek, itthon és levéltárban sok-sok évet töltöttem kutatóként, sok-sok levéltáros ismerősöm, barátom, egykori tanárom, évfolyamtársam és egykori tanítványom van. Azt kell mondjam önöknek, hogy a piac fogalmait, a versenyképességet a középkori vagy kora újkori oklevelek olvasásánál nem fogják tudni érvényesíteni. Éntőlem nem lehet megrendelni reggel 9-kor, hogy el tudok-e olvasni 12 latin oklevelet 1641-ből, mert ez nem olyan tétel, hogy előre megrendelem és elolvasom. Van, amikor el tudtam olvasni 40-et, máskor meg hármat se! És ezt a tanítványaim és a tanáraim is így gondolták, és azok a könyvtárosok… - az életem úgy alakult, hogy őközéjük születtem. Egyébként tisztességes dolognak tartom, hogy elnézést kért, mert helytelen volt, amit mondott, nem lehet a könyvtárosok teljesítményét úgy mérni, ahogy önök ebben a törvényben azt elképzelik, és amit ráerőltetnek. Sőt, úgy sem lehet mérni egy művelődési ház programszervezőjének versenyképességét, hogy majd aztán számadatok alapján megnézzük, hogy ezen a héten nem kilenc, hanem tizenegy rendezvényt szervezett. Szerintem ez így életszerűtlen. Ez így nem megy! Érdemes aztán beszélni a mézről is, mert önöknek az a technikája, hogy a bizonytalanságot - mert egyébként igenis ez nagyobb bizonytalanságot hoz a munkavállalóknál, mint a jelenlegi rendszer - úgy kívánják kompenzálni, hogy több pénzt adnak. Egyébként ezt már az áldott emlékű iskolaállamosításnál is megtették. Tényleg, milyen jól sikerült, csak úgy szárnyal a magyar közoktatás színvonala! A Klebelsberg Központ kialakítása igazán jót tett a magyar közoktatásnak! Aztán a szakképzésnél csinálták, most egy számjegyűre sikeredett ez a mézadag. Pedig amikor bevezették a kulturális pótlékot néhány évvel ezelőtt, akkor 25 százalékot ígértek pluszban. Na most, ebből ez a 6 százalék éppen csak hogy ízlik a madzag végén, mert egyébként azt kell mondjam, hogy ha az itt dolgozók 85 százalékának helyzetét figyelembe vesszük, a garantált bérminimumot, hozzáadva a kulturális pótlékot, és tegyük fel, hogy még egy nyelvvizsgapótlék is van, akkor a bruttó 230-240 ezer forint 6 százalékkal megugorva már 250 ezer körül van. Ez nem elég méz! Az a helyzet, hogy nem kompenzálja azt a fajta biztonságfokozat-csökkentést, amelyet a törvény egészével előidéznek. Ezért én azt javaslom, hogy fogadják meg a szakma véleményét. Nem lesz nagy meglepetés, mi ezt a törvényt nemhogy nem fogadjuk el, hanem elutasítjuk. A járvány idején beterjesztve ízléstelennek tartom. Ízléstelennek tartom! (Dr. Varga-Damm Andrea: Nagyon!) Ezért azt kérem, hogy ennek a szférának az ügyei rendezését halasszák a járvány utánra. Emlékeztessék önmagukat a beígért plusz 25 százalékra, és amikor „békeidő” van, akkor a szakmai szervezetekkel együtt itt az
