Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
1780 Képviselő úr 15 percéből azzal az utolsó három mondattal egyetértünk, hogy ezekre az intézményekre nagyon nagy szüksége van Magyarországnak, és nemhogy meg kell tartani, hanem meg kell erősíteni ezeket az intézményeket, és ez a törvényjavaslat pont ezt szolgálja. Találtunk három mondatot az ön 15 percében, amivel egyet tudunk érteni, hogy ezekre az intézményekre nemhogy szükség van, hanem ezeket az intézményeket még meg is kell erősíteni. Erről van szó. Az a 18 ezer ember, akiről beszélünk, önök miatt kezdett el most félni, és mi szeretnénk őket megnyugtatni. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem tőlünk, hanem tőletek!) Önöktől, mert önök rémhíreket keltenek, önök hazugságokkal tömik a fejüket. Pedig nem arról van szó, amit önök elmondanak, hanem arról van szó, amit államtitkár úr az expozéjában elmondott, hogy miért is került a tisztelt Ház elé ez a törvényjavaslat, és hogy szeretnénk szervezeti kultúrafejlesztést és bérmodellváltást a kulturális szervezeteknél. A művészeti szervezeteknél, a közművelődési intézményeknél és a közgyűjteményeknél dolgozók nagyon fontos szereplők a magyar kultúra megőrzésében, fenntartásában, bemutatásában és továbbadásában. Innen is szeretnénk nekik ezt a munkát megköszönni és elismerni, hiszen köszönettel és hálával tartozunk az áldozatos munkájukért, mert elhivatottan, határozottan és a magyar kultúra, a magyar értékek érdekében végzik mindennap a munkájukat. Meg is érdemlik az anyagi megbecsülést a munkájuk elismeréseképpen. A közalkalmazotti státuszból munkaviszonyba lépő dolgozók idén 6 százalékos béremelésben részesülnek. Ez a béremelés 2020. január 1-jétől visszamenőleg megilleti a státuszt váltó dolgozókat. S hogy Ander képviselő úrnak is félig válaszoljak, természetesen dolgozunk a további lépéseken, most csak az első lépés a 6 százalék. De dolgozunk a folyamatos további lépéseken is. Ez a béremelés több mint 5 milliárd forint többletforrást jelent a szektornak úgy, ahogy az már a napokban is elhangzott, hogy Magyarország a kultúrára költött forrásokban éllovasnak számít azzal az 1,7 százalékkal, amit GDP-arányosan a kultúrára költünk. Ezzel az Európai Unióban éllovasnak számítunk. Szerintem erre legyünk büszkék. Ezek után lehetnek vitáink a mai törvényjavaslatról, de arra legyünk büszkék, hogy 1,7 százalékot költünk GDP-arányosan a kultúrára. Ez közös siker azokkal a költségvetésekkel, amelyeket ez a parlament fogadott el. Azt gondolom, hogy ez egy fontos elismerés. Tudjuk, hogy a 2008-as válság során a Gyurcsány-Bajnai-kormányok az élet minden területén elvettek, megszorítást hoztak, a nemzeti kormány pedig még a koronavírus okozta válság közepén is béremelést ad, és most is béremelésről tárgyalunk. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A közalkalmazotti státuszból munkaviszonyba lépő minden egyes dolgozó kedvezőbb helyzetbe fog kerülni, mint a jelenlegi állapota. A közalkalmazotti bértábla a kulturális dolgozók körében most kötött, merev előmeneteli rendszere feszültséget okozott ezekben az intézményekben, kontraproduktív is volt néhány helyen, és nem nyújtott életpályamodellt, s ami nagyon fontos, nem díjazza a teljesítményt, ezáltal nem versenyképes, nem motiváló, nem jutalmazó. Csinálhat Ungár Péter bárhányszor viccet itt a parlamentben a kulturális dolgozók teljesítményéről vagy motiválásáról, igenis lehet teljesítmény szerinti díjazásban részesíteni őket, igenis lehet egy motiváló bérezési rendszert fölépíteni, ha egy intézményvezető kap egy ilyen lehetőséget. S mindig hozzá kell tenni a másik oldalt is: ez nemcsak egy lehetőség, hanem egy felelősség is, amivel meg kell tanulniuk élni. Nekik is ki kell szakadniuk az eddig kicsit szűk kereteket szabó közalkalmazotti bértáblából egy nagyobb lehetőséget nyitó keret felé, és ezzel a lehetőséggel meg kell tanulniuk felelősen gazdálkodni, és meg kell tanulniuk élni azzal a pluszfelelősséggel, amit ez az új rendszer fog majd rájuk róni. Én azt gondolom, hogy az intézményvezetők szerepe ebből a szempontból is felértékelődik. Nemcsak szakmailag lehetnek jó vezetői az intézményeknek, hanem egy olyan bérezési rendszert tudnak majd kialakítani, olyan előmeneteli rendszert, olyan motivációs rendszert, ami nemcsak nekünk, hanem az egész magyar kultúra ügyének hasznos és igen produktív rendszere lesz. Ahogy mondtam, ezáltal a munkáltató intézményvezetőknek szélesebb mozgástere nyílik, hiszen a bértáblához immár nem kötött foglalkoztatás a minőségi közfeladat-ellátás záloga lehet.
