Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANA TIBOR (független):
1714 még mindig hiányzik a helyi adottságok kellő figyelembevétele, holott génbankjaink gazdag tárházat adhatnak ehhez. A termesztéstechnológiát is át kell állítani a talajmegújító mezőgazdaság követelményei szerint, mert akkor sok kultúra öntözés, vegyszer és egyéb agrotechnika nélkül is megfelelő hozamot és minőséget biztosítana. S nem felejthetjük el - lásd például sertéspestis, madárinfluenza -, hogy a változó körülmények miatt az állattenyésztés helyzetét is újra kell gondolnunk. Lehetne folytatni a sort. A lényeg, hogy ökológiai alapokra kell helyezni a mezőgazdaságot, növelni a termelésbiztonságot és csökkenteni a kockázatot. Csak úgy lehet válságálló a magyar mezőgazdaság, ha a gazdálkodók kapnak erre ösztönzést és támogatást. Pedig a fenntarthatóságra nevelésen van a hangsúly; a tanításról a tanulásra helyeződik át. Az iskola beilleszkedik a tanuló társadalomba, kialakul a tudásmenedzsment. A fenntarthatóságra nevelés megfogalmazza a kulcskompetenciákat, esélyegyenlőséget biztosít, elősegíti a fenntarthatóságra nevelés helyi programjainak kidolgozását, új tanulásszervezési módszereket kezdeményez, segíti a források feltárását, új együttműködési formákat és érdekszövetségeket hoz létre, így az iskola is tanuló szervezetté válik, s átalakul az iskola és a helyi társadalom kapcsolata. Félve, de határozottan teszem fel a kérdést: magát hazafiasnak, nemzetinek valló kormánynak mindezen mulasztását vajon hogyan ítélné meg a nagy magyar, Széchenyi István? Mert ő az idők szavára hallgatva saját erőforrásait sem kímélve jó döntéseket hozott. Azt gondolom, hogy az Orbánkormány nem bírná ki az összehasonlítást, ahogyan a jelen és a jövő kihívásait sem tudja méltón felvállalni és megoldani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő előre bejelentett felszólaló Bana Tibor képviselő úr. Öné a szó. BANA TIBOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy ezek a javaslatok elénk kerültek és vitatkozhatunk róluk, de azzal kapcsolatban azért már szkeptikus vagyok, hogy lesz-e érdemi eredménye annak, hogy hosszú órákon keresztül vitattuk meg ezt a két javaslatot. S azt kell mondanom, hogy a kormánypártok részéről egy meglehetősen álságos hozzáállás tapasztalható, hiszen sokkal korábban került benyújtásra a törvényjavaslat és a határozati javaslat, akkor ezeket nem hozták az Országgyűlés elé, most vették ezeket napirendre, és félek tőle, hogy sajnos érdemi eredménye nem lesz majd a mai vitának. De ne legyen igazam, hiszen ellenzéki oldalról nagyon sok hasznos felszólalást hallhattunk, és azt is el kell ismernem, hogy Bencsik János a Fidesz vezérszónokaként szintén kellő szakmai megalapozottsággal és nagyon is megbecsülendő hozzáállással beszélt a klímavédelem kérdéséről. Sajnálatos módon azonban azt is el kell mondani, hogy nem ez az általános helyzet kormánypárti oldalról - és akkor még nagyon finoman fogalmaztam -, hiszen az tapasztalható akár miniszterek, államtitkárok, akár fideszes, KDNP-s országgyűlési képviselők részéről, hogy bagatellizálják a klímaváltozás kérdését, és majd fogok is rá utalni, hogy milyen nyilatkozatok fogalmazódtak meg a korábbiak során ezzel a témával kapcsolatban. Nagyon sok irányból meg lehet közelíteni ezt a témát, és képviselőtársaim ezt meg is tették az elmúlt órákban. Nagyon örülök annak például, hogy Varga László szocialista képviselőtársam is beszélt arról a kérdéskörről, amiről magam is szólni kívánok; itt arra kívánok utalni, hogy a lakosság rezsiköltségeinek 75 százalékát a fűtés teszi ki Magyarországon. Ennek elsősorban az az oka, hogy korszerűtlen lakások tömkelege van hazánkban, és a szigetelés problémáiról mindenképpen beszélnünk kell. Világgazdasági 2019-es összefoglaló alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy hazánkban a lakóingatlanok 30 százaléka korszerű, de a legkorszerűtlenebb kategóriába ugyancsak 30 százalék tartozik, míg a további 40 százalék csak nagyon nagy ráfordítással korszerűsíthető. (15.50)
