Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA (LMP):
1713 kell gondolni, különösen annak tükrében, hogy milyen történelmi mulasztást követett el a kormány a tekintetben, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak elszalasztotta egy, a vidék élhetőségét javító, alkalmazkodó mezőgazdaság alapjainak megteremtését, de számos, ennek ellenében ható intézkedést is hozott. Pedig vissza nem térő lehetőség lehetett volna annak a sok ezermilliárd forintnak az okos elköltése, amit a csatlakozásunk óta ehhez az EU-tól kaptunk, csupán egy észszerű, ösztönző szabályozási rendszert kellett volna kialakítani. Megbocsáthatatlan, hogy ezeket a pénzeket a legutóbbi hétéves pénzügyi időszakban milyen kis hatékonysággal engedélyezte felhasználni a kormány, leginkább csak néhány oligarcha mértéktelen gazdagodását támogatva, pedig a kilátások brutálisak. Magyarország Európában az éghajlatváltozás szempontjából az egyik legkedvezőtlenebb helyzetű ország. A tömegtermelésre szakosodott, iparszerű, nagyüzemi, a környezeti szempontokat mellőző mezőgazdasági gyakorlat táptalaja a várható kockázatoknak, így aztán vége lehet a kormány azon narratívájának, hogy 20 millió ember éléskamrája leszünk, mert jó, ha egyes években majd magunkat el tudjuk látni. Hazánkban a nyolcvanas évektől gyorsuló melegedés következtében a nyári középhőmérséklet már most 2 Celsius-fokkal nőtt, az évszázad végére pedig 4-5 fokkal is magasabb lehet. A nyár még szárazabb lehet. Mind nagyobb területeket sújthat az aszály, miközben fokozódó árvizekre és felhőszakadásokra lehet számítani; már olyan területeken is tapasztalhatunk árvizeket, ahol tulajdonképpen alig-alig van valamilyen kisebb patak, s ez is képes megáradni. Egyes növénykultúrák esetében várhatóan akár 30 százalékos lehet a termésátlag-csökkenés. Az okok összetettek, például áradások, belvizek vagy aszály, sőt, akár sivatagosodás, erdőtüzek, melyekre már nálunk is megvan minden esély; emberre, növényre és állatra veszélyes kártevők migrációja, ami már sokkal veszélyesebb, mint az évek óta tapasztalható, ázsiai és afrikai eredetű poloskainvázió. Sokféle mértékben és módon változik a növény- és állatfajok elterjedése is, ami egyrészt a természetes élőhelyeken a tápláléklánc felborulását, másrészt például a beporzó rovarok drasztikus csökkenését okozhatja. Ez utóbbiak nélkül viszont az élelmiszer-ellátás alapjai dőlnek be. Számos ökológiai rendszerünk rugalmasságát már most meghaladja az éghajlatváltozás. Miközben arról szólnak a hírek, hogy a kormány hogyan akarja a megmaradt állami erdőket saját holdudvarának átjátszani, érdemes volna a felelős gondolkodású erdészek hangját is meghallani, mert sajnos pusztulnak a magyar erdők, az éghajlatváltozás miatt sok területen nemhogy az erdősítés, de még a meglévő állományok megtartása is kérdéses. A felszíni vizek vízhozama és tavaink vízszintje is számottevően csökkenhet, sőt némelyikük akár ki is száradhat, minősége leromolhat. A korábbi folyószabályozások nyomán elveszítettük árterületeink csaknem 90 százalékát. Jelenleg a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota, pedig a víz és a vizesélőhelyek az élet és a kultúra alapvető feltételei, különösen most, az éghajlatváltozás korában, amikor Magyarországra szárazodás vár, és a víz lesz a legnagyobb kincs. Ahhoz, hogy továbbra is jó termést hozzanak talajaink, egészségesek legyenek erdeink, hogy ne apadjanak el tavaink és folyóink, új, a hagyományos tájgazdálkodásra épülő, de korszerű és fenntartható területhasználatra, erdő- és vízgazdálkodásra, a vizesélőhelyek természetvédelmi célú rekonstrukciójára volna szükség. A kormány folyton a magyar vidék és mezőgazdaság sikereiről beszél, de nem vesz tudomást arról, hogy megfelelő szabályozás és támogatás nélkül a talajok termőképessége csak romlik. A klímaváltozáshoz igazodóan talajvédő, a sokféleségre építő gazdálkodásra volna szükség, tájfajtákkal, hozzáértő gazdákkal. Válságálló mezőgazdaságra van szükség. De az agrárium bajai nem csak az éghajlatváltozással függenek össze. Ennél sokkal többről van szó. A jelenleg meghatározó, iparszerű mezőgazdasági termelés lerontja termőtalajaink termőképességét, vízgazdálkodását, és csak jelentős energia- és vegyszerhasználat mellett működik. Ez drága, szennyezi a környezetet és minket is. A túlzott vegyszerfelhasználás már most a beporzást végző fajok állományának kritikus csökkenését okozza. A természeti fajok és fajták kiválasztásakor
