Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
1678 katasztrófákhoz vezethet, miként az egyes térségekben már ténylegesen visszatérően ez történik. A jelenlegi egyensúlyvesztés hatásainak enyhítése attól függ, hogy mit teszünk most, különösen, ha figyelembe vesszük azt a felelősséget, amelyet nekünk tulajdonítanak azok, akiknek majd viselniük kell a legsúlyosabb következményeket.” Tehát az emberiség számára eljött a tettek ideje, mégpedig a közös cselekvés ideje, mérlegelve a társadalompolitikai változások irányát, elemezve a globális kihívásokat. A mostani helyzetet egy sürgősségi osztályhoz tudnám hasonlítani, és az időpont is adekvát ehhez, amikor technológiai válaszokat kell keresnünk a felmerülő éghajlatváltozási indikátorokra, a felmelegedésre, a légkör elszennyeződésére, de nem kerülhetjük el azt sem és nem szorítkozhatunk arra sem, hogy csak technológiai kérdéseket keresünk, hanem, ahogy az előbb is mondtam, figyelnünk kell az emberi lét minőségének alakulására is. Tisztelt Ház! Ahogy elmondtam az előbb, 2018. december 12-én érdemi vitát lehetett volna folytatni ezekről a komoly kérdésekről és megközelítésekről, azonban nem volt erre lehetőségünk. Mi itt voltunk akkor és most is itt vagyunk és részt veszünk az előterjesztések vitájában. Mi történhetett 2018. december 12-e és a két javaslat benyújtása, 2019. augusztus 1-je és szeptember 5-e között, mi változott meg ez alatt az időszak alatt? Mondhatnánk azt is, hogy semmi különös, mert az ENSZ égisze alatt a közös gondolkodás eredményeként a 2015-ben létrejött párizsi megállapodás létezik, és a társult, elfogadó államok kellő erőfeszítéseket tesznek többségében az iránt, hogy az abban foglalt célok elérése realitássá váljon. Erre csak egy-két adatot szeretnék mondani igazolásul. A Nemzeti Energia Ügynökség tanulmánya szerint az energiatermeléssel összefüggő üvegházhatású gáz kibocsátása a fejlett gazdaságokban 1,7 százalékos növekedés mellett vagy ellenére 3,2 százalékkal csökkent. Ebben a csökkenésben jól teljesített az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán. Ellenben kisebb mértékben, de nőtt a kibocsátás Kínában, Indiában és az úgynevezett harmadik világban. Ez a jelentés azt is mondja, hogy a sikeres kibocsátáscsökkentés mögött elsősorban az áll, hogy a fosszilis alapú energiatermelés részaránya az adott területeken, adott országokban csökkent, helyébe lépett egyrészt a megújuló alapú energiatermelés, másrészt növekedett a nukleáris kapacitások termelési mennyisége. Az is látszik ebből a dologból, hogy a legnagyobb kibocsátók hozzájárulása elkezdődött, de mindannyian tudjuk, hogy ez még nem elég a klímaváltozással kapcsolatos problémáink kezelésére. De más is változott. Ami megváltozott ettől az időponttól kezdve - már úgy értem, a 2018. decemberi vitanap és a törvényjavaslat, illetve a határozati javaslat benyújtása közötti időszakban -, az az volt, hogy a világ számos országában a politikai baloldal, szövetkezve a liberálisokkal, új politikai terméket talált ki magának, a klímavészhelyzetet. A balliberális zöld erők ma is azt vallják, hogy ők a progresszívok, szemben a konzervatív nemzeti politikával. Ez a progresszivitás az, amely mindig meg akarta változtatni az emberiséget és annak létezési formáit. Az effajta progressziónak jellemzője a politika tematizálása. Még olyan fontos dolgot is a politika eszközévé silányítanak, mint a teremtésvédelem, természetvédelem, környezetvédelem. Ma új politikai témát találtak: ez a klímavédelem. Ma nem hallunk tőlük természet- és környezetvédelemről, hanem ők most klímavédők és klímatudatosak. A klímaveszélyhelyzetet meg kell hirdetni, mert vannak klímagyilkosok, miképpen régebben voltak maradiak és reakciósok. Ez a fajta progresszivitás nagyon gyorsan tud haladni, így hamar eljutottak a mezőgazdaság, az állattartás korlátozásáig, megszüntetésének óhajáig. (13.00) Ennek az új politikának az alkalmazását éreztük és érezhettük az előttem szóló előadók hozzászólásaiból, kivéve Bencsik Jánosét. Ennek az igazolására hadd mondjak egy-két másik tényt! Eddig a világ 1250 önkormányzata hirdetett klímavészhelyzetet, ahogy 2019 novemberének végén az Európai Parlament is. Emellett 16 ország van, ahol egyes régiók hirdették ki a klímavészhelyzetet, és 9 olyan ország van, ahol azt a parlament állapította meg. Ezek Argentína, Ausztria, Banglades, Franciaország, Írország, Japán, Málta, Portugália és Spanyolország. A felsorolt országok többségét
