Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1672 szolgáltatásokra korlátozódott. Tehát ha nincs a kezünkben technológia, akkor végünk van, és összedől a világ. Tessék csak arra gondolni, hogy ha tartós áramszünet van egy otthonban, akkor hogyan változik meg az életünk, vagy ha lemerül az akkumulátor a telefonunkban vagy a laptopunkban, akkor kétségbeesünk, és azt gondoljuk, hogy elérkezett a világvége, és teljesen lebénulunk. Tehát a technológiák irányába egy teljes kiszolgáltatottságot mutatunk, így építettük fel az életünket, a társadalmunkat és a gazdaságunkat, amely azzal egyenértékű, hogy kiszakítottuk magunkat a természetes környezetünkből és a tudás, az az egységes, holisztikus tudás egy ismeretté csökevényesedett, és hozzátesszük azt is, hogy a jóléti társadalomról való gondolkodásunk a pazarló és irányított kényszerfogyasztással egyenértékű - tehát még egyszer, pazarló és irányított kényszerfogyasztásról beszélek -, hiszen soha nem volt még olyan időszak az emberiség történetében, amely a fegyveres, információs és pénzügyi hatalom ilyen mértékű koncentrációját vonta volna maga után, és amely fegyveres, pénzügyi és információs hatalom ilyen mértékben tartotta volna kezében az elektronikus tudatipart, amely tudatiparon keresztül elsődleges szándék az, hogy a tájékozatlanságot, nagy tömegek tájékozatlanságát fenntartsa. Ez egy újabb peremfeltétel, amin érdemes elgondolkodni, hogy mikor lesz ebben változás, és kik az érdekeltek ebben. Lehet mutogatni fölfelé, bármerre lehet. Addig például, amíg az Európai Unió legfelsőbb döntéshozó testületei is ebben a keretrendszerben gondolkodva alkotják meg a klímaváltozásra vonatkozó különböző javaslataikat vagy akár kötelező direktíváikat, amelyeket át kell ültetni a nemzeti joggyakorlatokba, akkor érdemi változás nem fog történni, mert az ő mozgásterüket is jelentős mértékben behatárolja ez az általam említett fegyveres, információs, pénzügyi hatalmi koncentráció és az arra ráépülő vagy az annak a kezében működő elektronikus tudatipar. Ha lesz változás, az egy észrevétlen változás lesz. Minden ilyen jelentős változás észrevétlenül történik meg, és az észrevétlenség a zárványokból, a belső zárványokból indul el, olyan személyektől, olyan közösségektől, amelyek képesek a tudást és az ismeretet megkülönböztetni, és képesek a valós tudás alapján valós cselekvőképességgel valós jóléti társadalmat és közösséget építeni. Vannak erre példák Magyarországon. Vannak olyan kisközösségek, kistelepülések, amelyek önellátók, megszervezik a saját életüket. Időközönként a törvény és törvénytelenség határán mozogva, a palánkon ülve hol erre, hol arra teszik le a lábukat annak érdekében, hogy észszerűen, az egészséges életösztön és a józan ész által vezérelve biztosítsák az ott élők tényleges jólétét, amiben nemcsak a mennyiségi növekedés található meg, hanem megvan a minőségi változás, a minőségi javulás, tehát a pozitív irányú változás, amely az egymásba vetett bizalomban, a megértésben, a szolidaritásban, a helyi közösségi és a nemzeti minimum kölcsönös elfogadásában ölt testet. Végtelenül fontos, hogy ezt is rögzítsük, hogy nemcsak a személyes, hanem a helyi közösségi, a nagyobb közösségi települések közötti hálózati együttműködésben megnyilvánuló szolidaritás és a nemzeti szolidaritás, egyetértés is alapvető kérdésekben meglegyen. Ha ez megvan, akkor értelemszerűen el tudják indítani a változást. Ezeket helyi hősöknek is nevezhetjük, prófétáknak. Ugye, a próféták nem itt vannak, nem mi vagyunk azok, akik itt beszélünk, és hangosabban, egymásnál is hangosabban akarunk itt klímaváltozásról és veszélyhelyzetről beszélni, hanem helyben vannak meg ezek a derék emberek. Az ő jó gyakorlatukat kell figyelemmel kísérni, és ezek a jó gyakorlatok azok, amelyek megtalálják egymás irányába az együttműködést a szívek és a mindennapi cselekedetek tekintetében. Tehát a szemlélet formálása a jó gyakorlatok által egy nagyon fontos dolog. Mindezeket azért mondom, mert az elmúlt húsz esztendőben volt alkalmam arra, hogy számos ilyen kutatásszervezői feladatot elvégezzek. A vidéki kistelepülési életviszonyokat kutató falukutató mozgalom a mi védernyőnk alatt működött az elmúlt két évtizedben. Nagyon sok jó gyakorlatot sikerült ebből átmenteni és közkinccsé tenni, akár a helyi élelmezésellátás, a vízbiztonság vagy a demográfiai stabilizáció, a kritikus infrastruktúrák, helyi infrastruktúrák bevizsgálása és azok feljavítása terén. Ha ezeket kicsiben meg lehet csinálni, akkor ezeket nagyban is meg lehet csinálni.
