Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - A Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány oktatási tevékenységének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
1610 Országgyűlés elé terjeszteni, és azt az álszentséget bemutatni, amit láthatunk önöktől ebben a vitában, egészen elképesztő. Én azt gondolom, hogy az a legrosszabb dolog, az a legrosszabb a politikusoknál is, ha valaki ennyire álszent, és főleg ha a nemzetet használja fel olyan gyalázatos, nemzetáruló cselekedetekhez, amilyet önöktől nagyon-nagyon sokat láttunk az elmúlt időszakban, és amilyenre önök egyébként ismét csak készülnek. Körülbelül két hét múlva fognak megszavazni egy olyan ezermilliárdos projektet, ami ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, és az tény, hogy a kínai érdekeknek tökéletesen megfelel. Önök számoljanak el a lelkiismeretükkel, amikor ilyen kérdésekről beszélnek! De ebben a vitában hallhattunk önöktől tehetséggondozásról, versenyképességről, hallhattuk azt a szlogent, hogy fokozatváltás a felsőoktatásban. Miközben mit látunk, államtitkár úr, mit látunk, képviselő asszony és képviselő úr? Azt látjuk, hogy őrületes mértékben csökken a felsőoktatásba jelentkezők létszáma. Egy év alatt 20 százalékkal csökkent a felsőoktatásba jelentkező hallgatói létszám. Nézzük meg a Corvinus Egyetemet, amiről most szó van, és amit önök említettek példaként: 33 százalékkal csökkent egy év alatt a jelentkező hallgatók száma. Ez gyalázat! Ma Magyarországon egy egyetemi adjunktus, aki tudományos fokozattal rendelkezik, és nagyonnagyon sok évet töltött azzal, hogy képezze magát, tanuljon, kevesebbet keres, mint egy árufeltöltő. A magyar felsőoktatásból és a tudományos világból menekülnek el az oktatók, menekülnek el a kutatók azért, mert önök nem becsülik meg őket. Erre tíz év alatt lett volna lehetőségük. Én minden kritikát elfogadok, amit önök megfogalmaznak a balliberális kormányok kapcsán, de önök pontosan azt a politikát folytatják, amit a szellemi elődeik 2010-ben abbahagytak. Én azt gondolom, hogy az lenne a méltó az önök részéről, ha szembenéznének a saját hibáikkal, és kevésbé hangsúlyoznák azt, hogy nemzeti minden, amit önök csinálnak, és megpróbálnának végre sokkal inkább a nemzet érdekében politizálni. Mert valóban, ha a nemzet jövőjét akarjuk biztosítani, akkor figyelni kell a XXI. század kihívásaira, és figyelni kell arra, hogy igen, a jövőben arra lesz szükség, a kiművelt emberfőre, a képzett magyar emberekre, a képzett fiatalokra alapozott gazdaságpolitika lehet ebből a válságos időszakból a kivezető út. Ennek akkor lesz meg a lehetősége, ha önök nemcsak beszélnek felsőoktatási fokozatváltásról, hanem megvalósítják azt. Ennek egyébként a legelső és legfontosabb lépése lenne az, hogy becsüljék meg a felsőoktatásban dolgozó oktatókat és kutatókat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A hibát én követtem el, mert Z. Kárpát Dániel eltért a tárgytól, de éppen be is fejezte, aztán erre reagált Zsigmond Barna képviselő úr, most pedig folytatódik tovább. Arra kérem nagy tisztelettel Varga-Damm Andreát, hogy próbáljon a tárgyra térni, s elnézést kérek tőle, ha netán rosszul gondoltam. Öné a szó, képviselő asszony. DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyi ideig fogok eltérni a témától, ami idő alatt nem tudja megvonni tőlem a szót. Zsigmond Barna Pál Szabó Timea képviselőtársunkról beszélt. Szabó Timea az én országgyűlési képviselőm. Nem én választottam, a nép választotta, de ő az én országgyűlési képviselőm, ahol én lakom, abban a választókerületben. Lehet, hogy akár Szabó Timea, akár bárki más esetleg nem ért egyet önökkel vagy bárki mással, akár még hibázhat is képviselői munkája során, akár még máshogy is gondolhat valamit, mint a kormányzat, de azt, hogy az én országgyűlési képviselőmet maguk megakadályozzák abban, hogy el tudja mondani a napirend előtti felszólalását, azt pedig én kérem ki magamnak. Kövér László házelnök úr eddig számomra még valamennyi tekintéllyel bírt, mert mégiscsak házelnök, meg mégiscsak kollégám, meg mégiscsak, mégiscsak, meg én tiszteletben szoktam a pozíciókat tartani, de azt, hogy azt volt képes mondani, hogy ő nem tudott rendet fönntartani, ezért nem mondhatta el az én országgyűlési képviselőm a felszólalását, ezt pedig hosszú távon is kikérem magamnak és kikérjük magunknak.
