Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - A Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány oktatási tevékenységének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
1611 Nagyon remélem, hogy ez a stílus nem fog folytatódni ebben a Házban, és remélem, hogy a mindenkori elnök képes lesz arra, hogy a sajátjait kordában tartsa. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént itt koalíciós partnerek kerültek szóba. Valóban nem lennék képviselőtársam helyében, ha olyan koalíciós partnereim lennének, akik engedték a tízezernyi kilakoltatást, engedték a magáncsőd intézményének kasztrálását, és azt, hogy gyakorlatilag magyar emberek tízezrei maradtak az út szélén, most pedig állami vagyonelemeket készülnek kiszervezni. Tehát van itt azért számos olyan folyamat, amivel én sem azonosulnék az ön helyében, amellett, hogy persze nem vonom kétségbe senkinek az elkötelezettségét. Az általam felvetett kérdések ettől függetlenül akut kérdések, legyen szó letelepedési kötvényekről, legyen szó multik indokolatlan kényeztetéséről. Az a gond, hogy ezekről legitim vitákat folytatott a magyar parlament, még a 2010 és ’14 közötti első ciklusomban is, amikor bekerültem ide, képviselőtársam, itt szakmai viták folytak, ahol tényleg én telejegyzeteltem papírokat, igyekeztem rengeteget tanulni. Most úgy érzem magam, mintha - tisztelet a kivételnek, de - vallási fanatikusok között ülnék, tehát egészen addig tarthat a diskurzus, amíg az őáltaluk megszabott párbeszéd- és diskurzustéren belül maradunk. És amikor bármilyen kritikai észrevétel, bármilyen egyéb értesülés beszűrődik a vitába, akkor vagy a vita forrását, vagy az értesülés forrását próbálják kicsinálni, diszkreditálni, lehetetlenné tenni, vagy közlik, hogy ez az egész nem létezik, és ők a csillagkapu túloldalán vannak, és ez, ahol én vagyok, igazából nem is valós. Tehát egészen lehetetlenné válik így bármely szakkérdés kivesézése, és hogy őszinte legyek, ez nekem rettenetesen fáj. Az a kérésem tehát, hogy változtassanak ezen. Kormányzati pozícióból derül ki, hogy milyen az ember valójában, amikor hatalom van a kezében, akkor kell belátó módon, tisztességgel, nagyvonalúan viselkedni. Ez önöknek mostanában egyáltalán nem sikerül. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a 2 perces vagy a 15 perces felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megadom a szót a hozzászólásra, vitazárásra készülő előterjesztőnek, Orbán Balázs államtitkár úrnak. DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nehéz helyzetben vagyok, mert úgy éreztem, hogy nagyon beszálltam volna az előbbi pártpolitikai adok-kapokba is, de úgy éreztem volna, hogy azzal olyan indulatok szabadulnak el, amik miatt még hosszú ideig itt lehettünk volna, aminek van értelme akkor, ha konstruktív a vita, de ez így nem lett volna konstruktív. (18.30) Viszont, ugye, a hatalom, tehát most megkaptam azt a hatalmat, hogy úgy beszélhetek, hogy önök nem tudnak már válaszolni nekem. Úgyhogy én próbálok önkorlátozást tartani, így csak azokra a részekre reagálnék nagyon röviden, amik elhangzottak. Először is, mi itt a kormányoldalon folyamatosan azt állítjuk, amit politikai elemzők is megerősítenek, hogy a parlamenti ellenzék konvergál egymáshoz, és észleljük, hogy ideológiai különbségek vannak az oldalak között, de jól láthatóan van egy erős konvergencia. Az a feltételezés, hogy ’22-ben ez egy nagyon látványos konvergenciában fog testet ölteni. Ugyanakkor lehet mondani, amit például az LMP-s képviselő urak és hölgyek szoktak mondani, hogy ők a
