Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 20. csütörtök - 106. szám - Az ülés napirendjének elfogadása - A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
148 De ha már szót kértem, ha megengedi, elnök úr, akkor reagálok a többi elhangzottra is, és akár tudnak reflektálni önök is a korábbi megjegyzéseik alapján. Hogyan jutottunk el idáig? Ha megnézzük a bűnözési statisztikákat, a börtönök telítettségét a 2010-es és a 2010 utáni időszakban, akkor láthatjuk azokat az összefüggéseket, amelyek jelentkeznek. Ha csak azt vesszük, hogy a gépjárműlopások tekintetében 70-72 százalékkal csökkent az elkövetések száma, ha azt vesszük, hogy a regisztrált bűncselekményeknél 49 százalékos visszaesés van vidéken és 40 százalék a fővárosban, ha összefüggésbe hozzuk azzal a kemény büntetőpolitikával, amely 2010 után belépett, gondoljunk a három csapás törvényre, és gondoljunk arra a vegyes hozzáállásra, amelyet az ellenzék tanúsított ezekben a kérdésekben, akkor látható, hogy Magyarországon egy nagyon eredményes büntetőpolitika zajlik, nagyon jók a felderítési mutatók, nagyon jók azok a hatások, amelyeket elértünk. Elhangzott az is, hogy az utóbbi időszakban csökkent a börtönök telítettsége, netán azért, mert lehet, hogy jogkövető magatartásra is sikerült nevelni egyeseket, és a visszatartó erő is növekedett az elmúlt időszakban. Ezt a tényezőt mindig ilyen nagyvonalúan kifelejtik az ellenzéki képviselők a gondolatmenetük köréből. A nemzeti konzultációval kapcsolatban is elhangzott több megjegyzés, de azt azért ne vitassuk el, hogy az állampolgároknak joguk van ebben a kérdésben is véleményt nyilvánítani, közvetlenül van joguk véleményt nyilvánítani. A beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzott, hogy ez hiányos, ugyanis csak ideiglenes intézkedéseket tartalmaz, tehát a kifizetések felfüggesztését, vagy éppen a börtönépítések határidejének a meghatározását, ugyanakkor kifelejtik azt, hogy a konzultáció eredményét igenis figyelembe akarjuk venni, és ezért nem végleges szabályozást terjesztettünk a tisztelt Ház elé. Ezekben a szabályozási kérdésekben ki akarunk térni arra, hogy ami az eredeti cél volt - és most Gyüre képviselőtársamra nézek -, hogy az áldozatokhoz jussanak el ezek az összegek, ez egy nagyon jó felvetés volt, és nagyon jól be tudtuk építeni a törvénybe, de látjuk, hogy nem elég eredményes. Tehát 13 százalék alatti mutatóval nem lehetünk büszkék. Meg kell találnunk azokat a módokat, hogy hogyan lehet ezt kiterjeszteni, hogy tényleg oda jusson el az összeg, ahol a kár keletkezett, és nem pedig a büntetés-végrehajtással kapcsolatos igények generálódtak. Nagyon köszönöm Gyüre képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amelyben egy ilyen rövid levezetést tett, hogy körülbelül egymillió forint átlagban, valamivel egymillió alatti - de ezen szerintem kár vitatkoznunk - az az összeg, amit ki kell fizetnünk ezekben az ügyekben, amit megítélnek a magyar bíróságok a belső szabályozásnak köszönhetően. Elhangzott a másik szám is, hogy szerény becslései szerint is 6 millió forint lett volna ez az összeg abban az esetben, ha nem hozunk szabályozást, amit Strasbourg érdemi vizsgálat nélkül megítélt volna minden kiküldött ügyben. A másik fontos eleme, hogy abból az összegből soha nem láttak egy fillért az áldozatok. Tehát lehet, hogy szerény ez a 11-12 százalékos hozzájárulás az ő sérelmeikhez, de akkor is volt, és nem sikkadt el úgy, mint a korábbi időszakban, amikor strasbourgi ítéletek alapján történtek meg ezek a döntések. Tehát kijelenthetjük, hogy a magyar állam hozzávetőleg olyan 40 milliárd forintot az elmúlt időszakban csak ezeken az ügyeken ezen a módon az adófizetői pénzekből, a költségvetésből vissza tudott tartani. Hogyha ez bűn, akkor ezért bármikor bocsánatot kérek, meg felelősséget vállalok, vagy bárki szerintem a kormányfrakció részéről. Elhangzott az is, hogy büntetések csökkentése, hogy amnesztia, vagy hogy kiengedjük a börtönökből az elítélteket. Azt hiszem, az elmúlt tíz év büntetőpolitikája igazolja, hogy ilyen törekvésünk nincs, ilyen gyakorlatunk nincs. Felvetném azt is, hogy a szabályozásnál is egyébként az egyik menekülőút lehetett volna az a strasbourgi javaslatok alapján, hogyha szabadságmegváltással kompenzáltuk volna ezeket az úgynevezett sérelmeket. Ilyenfajta szabályozás Magyarországon nem született, és nem is fog születni addig, amíg ez a kormány van a jogalkotás előterjesztőjeként jelen. Varga László felvetésére, amit Vejkey Imre képviselőtársam felszólalása kapcsán tett, az előterjesztés nem szól arról az emberi jogi egyezménnyel kapcsolatban, hogy mi a kormány álláspontja. Tehát a képviselők közötti vitába most nem kívánok ugyan beleszólni, de nagyon érdekes felvetés, hogy önök, akik pont a szájzár kifejezést akarják bevezetni a képviselői munkával
