Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - SZABÓ SZABOLCS (független):
1422 Mert ugye, ott van például, hogy majd a mesterszakos hallgatók külön felvételi eljárás nélkül felvehetik a tanárszakot. De nem azért nem jelentkeztek tanárszakra, mert külön felvételi eljárás kellett, hanem voltaképpen ez egy formalitás volt ilyen szempontból. Az sem jelent majd nyilván érdemi fordulatot, amiről részletesen szintén Pósán László beszélt, hogy ezt az alkalmassági vizsgálatot majd kiveszik a felvételi eljárásból. Valóban ez egy alibi eljárás volt, tényleg nagyítóval lehetett olyan hallgatót találni, akit emiatt nem vettek volna föl. A képzés során derült az ki igazából, hogy ki alkalmas pedagógusnak, ki nem, illetve nagyon sok esetben még az a rendszer is kialakult, hogy akár az egyébként láthatóan alkalmatlan hallgatót is hagyták, hogy eljusson a diplomaszerzésig, és a záróvizsga-bizottság a papír kiosztása előtt megeskette, hogy soha az életében gyerek közelébe nem megy; letette az esküt, megkapta. Tehát alkalmatlanok is végigmentek a rendszeren, de tudjuk, hogy mi van ennek a hátterében, éppen ezért voltaképpen ennek a tényleg alibi feltételnek a kivétele nem fog ebben semmilyen hatást kiváltani. (16.40) Megmondom őszintén, azt elsőre önmagában jó iránynak tartom, hogy ezt a bizonyos két féléves gyakorlatot beépítik a képzésbe, tehát a 11-12 féléves osztatlan tanári képzésbe. Ettől megint csak nem fog nőni a végzősök vagy a pedagógusok száma, maximum egy-két évig technikai okok miatt, merthogy gyorsabb lesz, de a jelentkezők számát ez önmagában nem fogja növelni. De az irányt elfogadhatónak tartom ebben a tekintetben. Azt nem nagyon tudom értelmezni, hogy miért jó, hogy az általános és a középiskolai tanári képzést kvázi összetoljuk. Én ugyan ezzel együtt tudok élni, csak nem értem. Örülnék, ha rektor úr egy picit jobban kifejtené, hogy aki ezt konkrétan javasolta, mivel indokolta, mert amikor a szakértőkkel erről beszélgettünk, mindig arra lyukadtunk ki, hogy annyira más egy általános iskolai és egy középiskolai pedagógus dolga és feladata, másféle habitust igényel, másféle módszereket, másféle hozzáállást, hogy nem nagyon látjuk ennek az értelmét. De, mondom, nyitott vagyok, ha a rektor úr meg tud győzni. Szívesen venném a részletes indokolást erről. A harmadik blokk, amit külön kiemelnék, az egyetemek átszervezése. Én onnan indítanék, ahol Brenner Koloman képviselőtársam ezt a blokkot befejezte, hogy nem látja a koncepciót. Hát, én se nagyon látom a koncepciót, mert voltaképpen megint egy újfajta intézményt teszünk bele a rendszerbe. Ez nem a Corvinus-modell, az ugyanis egy egyszemélyes modell. Ebben az átalakításban létrehozzák ezt a hat állami, alapítványi, vagy nem tudom, minek nevezzem, egyetemet, mert ez nem magánegyetem, hanem állami magánegyetem. Itt a fenntartói jogokat nem adja oda a kormány a kuratóriumnak, mint a Corvinusnál, hanem megtartja a miniszter, tehát nem olyan, mint a Corvinus. Itt csak ingatlanvagyont kap, nem ad oda részvényeket, tehát nem olyan, mint a Corvinus. Itt szerződésben kell garanciát vállalnia az egyetemnek, hogy a hallgatók száma hogyan fog alakulni. Zárójelben megjegyzem, én örülnék, ha konkrétan belekerülne, hogy ezen belül hány ösztöndíjas hallgató lesz. Erről talán Arató Gergely beszélt. Ez jó dolog lenne, mert igazából az a lényeg, hogy hány ösztöndíjas hallgatót vesznek fel, mert ez a fontos. Ha ezt még módosításként beleteszik, annak különösen nagyon örülnék. Látható módon ez nem az a modell, mint a Corvinus, hanem egy újfajta modell, és valamilyen indokkal - azt nem nagyon értjük és tudjuk, hogy miért - most hatot megint kiválasztottak. Most már annyiféle intézmény lesz a magyar felsőoktatásban, hogy az ember nehezen tudja követni: egyházi, magán, ilyen magán, olyan magán, ilyen alapítványi, olyan alapítványi, külföldi, de nem mindegy, hogy EGT-n belüli vagy EGT-n kívüli. Lassan én sem tudnám felsorolni, és valószínűleg most sem soroltam fel mind. Én ebből is azt gondolnám, hogy kevésbé koncepciózus jellegű, hanem inkább valami egyéni megállapodásokon alapuló átalakításról van szó, ami hosszú távon egy ágazat fejlődése szempontjából kevésbé szerencsés; most nagyon eufemisztikusan fogalmaztam. Azt önmagában, hogy ilyen irányban indulunk el a felsőoktatásban, én nem tartom ördögtől valónak. Voltaképpen ez a fajta modell lehetne egy jó modell, ez ugyanis már nagyon sok olyan garanciális elemet tartalmaz - az előbb erre részben már utaltam -, ami a Corvinusnál kimaradt. Az
