Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
1416 Gondoljanak bele, hogy a most bevezetett intézkedéseket az egyetemeknek abban az időszakban kellene alkalmazniuk, akkor kellene felkészülniük ezekre, amikor egyébként hatalmas teher van a vállukon. Én ebben Nacsa képviselő úrral teljesen egyetértek, hogy mindannyian köszönettel tartozunk a magyar felsőoktatásban dolgozóknak azért, hogy megoldják ezt a nehéz helyzetet, és szemben avval, amit ő gondol, az ellenzék nem az egyetemeket és nem a felsőoktatást szokta bírálni, hanem azt a felsőoktatás-politikát, amit önök folytatnak, és aminek következtében a felsőoktatás sem képes olyan teljesítményre, mint amit egyébként a benne dolgozók szakmai tudása és elhivatottsága alapján joggal várhatna el az ország. Ezek azok az intézkedések, és még van jó pár - nem akarom végigvenni a törvényjavaslatot, miután itt képviselőtársaim már többen végigvették ezeket a pontokat egyenként -, azt hiszem, amelyeket hangsúlyozni lehet, és alapvetően jó iránynak tartunk, csak még esetleg át kéne gondolni, finomítani, szélesebb körben megbeszélni, de ezeket most nem hozom itt egyenként elő. Van a törvényjavaslatnak egy olyan része is, ami szemben ezekkel az intézkedésekkel, álláspontunk szerint kimondottan veszélyes és ebben a formában káros. Ez a törvényjavaslat alapoz meg az intézmények felsorolásában és az agrár-felsőoktatási intézményekre vonatkozó javaslatban a magyar felsőoktatás talán 2000 óta a legnagyobb szerkezeti átalakításának. Azt kell mondanom önöknek, ha valamit nem lehet ilyen módon megcsinálni, akkor ez biztosan az. Két fontos eleme van ennek, egyrészt ismét egyeztetés, átgondolás nélkül, és legalábbis nyilvános, kivitatott, és ha nem is konszenzusközeli, de legalább egymás megértésének a szintjéig el nem vitt állapotban szervezi át az intézményeket. Van olyan felsőoktatási kar, telephely, most már intézmény, amelyik, ha jól számolom, húsz év alatt a negyedik helyre kerül, és a negyedik szervezeti formában kell hogy működjön. És azt ne mondják már nekem - az előbb itt hitetlenkedtek a Kaposvári Egyetem kapcsán -, hogy mindegy az, hogy valami önálló intézményként működik, és mondjuk, hogy ne Kaposvár példáját mondjam, Egerhez tartozik vagy újra Gödöllőhöz, ahonnan egyébként egyszer már eljött; nem véletlenül, hanem az ottani rossz tapasztalatok miatt - Gyöngyösről beszélek. Tehát azt kell önöknek mondanom, hogy ez az egyik olyan nagyon veszélyes tendencia, amire még mindig azt mondom - mert ültem én is abban a székben, ahol most államtitkár úr, és tudom, hogy a felsőoktatásnak ez egy örökös slágertémája: szabni, varrni, tenni, venni az intézményeket. Mindig vannak intézményi igények, mindig vannak állami igények, de ha valamit nem lehet ilyen módon megcsinálni, hogy szerdán benyújtunk egy törvényjavaslatot, és aztán akkor majd két hét múlva szavazunk róla, akkor ez biztosan az. (Nacsa Lőrinc: Kedden!) Ez így teljesen elfogadhatatlan. Bocsánat, kedden, mondja képviselő úr, lehet, hogy rosszul számoltam. Szóval, akkor két hét és három nap és nem két hét és két nap, de akárhogy is van ez a dolog, mégiscsak az a helyzet, hogy ezek nem olyan döntések, amelyek ilyen módon meghozhatóak. Márpedig jól láthatóan, a reakciókból követhető módon ezek mögött a szervezeti átalakítások mögött nincsen egyetértés, nincsen egyetértés Gyöngyös esetében, nincsen egyetértés Kaposvár esetében. Látjuk, hogy Kaposváron, hogy mondjam, ilyen lemondó nyilatkozatok érkeznek az egyetemi vezetéstől, hogy ja, hát, ha ennyire akarjátok, akkor persze, majd még azért hadd maradjunk meg egyetemi centrumként. De nem kérték, nem kezdeményezték, és nem is támogatja a kaposvári egyetemi közösség ezt az átalakítást. Húsz év munkájuk van abban, hogy létrejöjjön - nem zöldmezőről, de néhány főiskolai kezdeményezés alapján - egy egyetem kampusszal, önálló szervezeti kultúrával, hallgatói bázissal és oktatói karral, olyan kezdeményezésekkel, mint a színházművészeti szak, ami azt jelentette, hogy végre vidéken is megjelent egy ilyen típusú képzés. Tudjuk, hogy ez egy erősen vitatott politikai környezetben történt, de mégiscsak az történt, hogy ott történt valami, amire most azt mondják - mert nehezen tudjuk elképzelni, én legalábbis, hogy például ennek a karnak mi lesz a szerepe az új, létrejövő alapítványi agrár-felsőoktatásban, nagyon nehezen tudom ezt elképzelni. Másutt, Kecskeméten levágják a pedagógiai főiskolai részt, odaadják az egyháznak. Ugye, egyháznak adni mindig szeretnek, ezt tudjuk, de ez is azt jelenti, hogy ott is van egy lényeges intézményi átalakulás. És persze értem, hogy piaci érdek az, hogy megszabaduljon a kecskeméti
