Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
1417 főiskola a nyereséget nem hozó, nem piacképes, az iparnak nem vonzó pedagógiai képzéstől, de egyáltalán nem biztos, hogy a városnak, a térségnek is ugyanúgy ez érdeke, hiszen ez azt jelenti, hogy tovább csökken az állami pedagógusképzés lehetősége, és nő az egyházi pedagógusképzés szerepe. Nagy kérdés, és megint az a helyzet fog előállni, hogy nem a hallgató dönti el azt, hogy egyházi vagy állami intézménybe akar járni, hanem a helyzet dönti el, az lesz, oda kell járnia, vagy elmehet, de nem nagyon van már más, Budapestre elmehet azért még, szóval elmehet Budapestre vagy Szegedre. Szóval, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek az átalakítások nem kellően átgondoltak, nem kellően megalapozottak, és nem mutatja be valójában az előterjesztés azt, és ezt akarom elsősorban hangsúlyozni, hogy milyen előnyöket vár ettől a típusú átalakítástól, és nem mutatja be azt, hogy milyen hatásai lesznek ennek az átalakításnak. A másik ügy, ezt mégiscsak kénytelenek vagyunk idehozni, pedig a felsőoktatás jelentős részének a privatizálása. Mert ezt nevezhetik másnak, de meg kell nézni a törvényjavaslat mellékletét. Csak ez ennek a törvényjavaslatnak a mellékletében van, és azt is megtanultam, hogy mindig a mellékletben van a lényeg. Meg kell nézni a törvényjavaslat mellékletét, és látható benne, hogy ennek a törvénynek a kihirdetésével érdemben e szerint a javaslat szerint öttel csökken az állami felsőoktatási intézmények száma; azért, mert a Szent István Egyetemet egy következő változásnál vezetik át. Akármit is mondunk erre, és majd el fogják mondani önök, hogy hú, de klassz, mert akkor alapítványként fog működni, és ennek milyen előnyei vannak - biztosan vannak előnyei, még azt sem vitatom, és tudok is róla, hogy a felsőoktatási intézmények egy része várja ezt a lehetőséget, ami persze szerintem egy kicsit azt is jellemzi, hogy mennyire érzik jól magukat az állami fenntartói rendszerben -, de az a helyzet, én azt gondolom, hogy hosszabb távon ez nem szolgálja az ország érdekeit, és nem szolgálja a hallgatók érdekeit. Mi a helyzet az országgal? Nyilván talán ezzel érdemes kezdeni. Lehet leépíteni az állami felsőoktatást, és azt mondani, hogy akkor majd piaci alapon, meg a nekik juttatott vagyonból fognak majd működni; ezt a koncepciót a Corvinusnál is erősen vitattuk. Szeretném megkérdezni, hogy most mennyit érnek azok a részvények, amelyeket beapportáltak a Corvinus alapítványába. Milyen hozamra számít idén az alapítvány a Corvinusban? Látjuk, hogy állnak a börzék, hogy áll a tőzsde. Ugye, emlékeznek, erről beszéltünk itt annak idején, mondta a miniszter úr, ő vett részt akkor a vitában, hogy azért ott van egy nagyon komoly vagyon, ami majd biztosítja az állami feladatok ellátását. Mi meg azt mondtuk, hogy kicsit kockázatosnak gondoljuk arra bízni a felsőoktatás működését, az egyetemek működését, hogy milyen hozamok vannak a tőzsdén. Nyilván egyikünk sem számított arra, hogy egy ilyen gazdasági hatással is járó válság alakul ki, mint ami most van, de ez mindig benne van egy ilyenfajta piaci finanszírozásban. (16.20) Hozzá kell tennem, hogy a Corvinus Egyetem esetében teljes joggal lehet számítani arra - és bizony erről számot is lehetne adni -, hogy lesz jelentős piaci bevétel. Még azt is el tudom fogadni, hogy önök arra számítanak, bár erre se látunk semmilyen számítást, hatásvizsgálatot, semmit sem a következő napirendi pontnál, hogy mondjuk, a kecskeméti egyetem vagy a győri egyetem esetében az ottani autógyárak majd beszállnak a finanszírozásba és a működtetésbe, már ha telik rá nekik, merthogy az autópiaci helyzet is nagyon más most, mint akár néhány hónappal ezelőtt volt. Ugyanakkor vannak itt olyan intézmények, a Soproni vagy a Miskolci Egyetem, ahol azért nem látszik az, hogy hogyan fog megjelenni akár az a nagyszámú fizetőképes hallgató, akár hazai, akár külföldi hallgató, akár pedig az az ipari támogatás, amely ezeket az intézményeket hosszú távon is működőképessé teszi. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy a kormány egy sor felsőoktatási intézmény működésével szerencsejátékot játszik. Bizonytalan alapra helyezi ezeket az intézményeket, miközben egyébként a 2008-as válság tanulságaképpen azok az országok is a stabilabb állami finanszírozás és működés
