Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
1415 Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a viszonylag jól látható helyzetet szóban is ismertette a képviselő asszony. Köszönöm szépen a felszólalást. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk a munkánkat. Arató Gergely képviselő úr, a DK vezérszónoka jön. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem most szokatlan módon egy megemlékezéssel, ami mégiscsak kapcsolódik ehhez a törvényjavaslathoz. Nemrég kaptam a hírt, hogy elhunyt dr. Szüdi János, az Oktatási és Kulturális Minisztérium korábbi szakállamtitkára, az Oktatási Minisztérium államtitkára, aki 25 évig szolgálta különböző minisztériumi pozíciókban a magyar oktatásügyet, ennek a területnek az egyik legjobb és legjobban hozzáértő jogásza volt. Az utóbbi időszakban a Demokratikus Koalíció munkáját segítette, ő készített fel erre a törvényjavaslatra is. Mindannyian, akik ismertük - elnök úrral kettőnknek közeli munkatársunk volt , azok számára ez egy hatalmas nagy veszteség, de azt gondolom, hogy hatalmas veszteség a magyar oktatásügynek is. ELNÖK: Egy mondatra kérek lehetőséget! Én is őszintén gyászolom, mindenki, aki ismerte, és a családjának is az őszinte részvétemet szeretném kifejezni. Folytassa! (Dr. Gurmai Zita: Álljunk fel! - Dr. Varga-Damm Andrea: Álljunk fel szerintem! - Dr. Varga-Damm Andrea állva marad.) ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Ha már megidéztem ide Szüdi Jánost, hadd hozzam ide ennek a törvényjavaslatnak kapcsán is azt a két alapelvet, amit nagyon keményen a fejébe vert azoknak a politikusoknak, akikkel együtt dolgozott. Az egyik az, hogy jogszabályt hozni nagyon komoly dolog. Ahhoz komoly előkészítés kell, s a bevezetéséhez komoly felkészülés, egyeztetés, méricskélés, nagyon részletes és gondos munka. A második pedig az, hogy csak a gyermek mindenekfelett való érdeke lehet az, ami az oktatási törvénykezést meghatározza. Ezt a törvényt is ezen a szűrőn keresztül néztük, és azt kell mondanom, hogy miközben ez a jogszabály sokkal jobb minőségű, és szándékaiban is sokkal átgondoltabb, mint az elmúlt időszak oktatási törvénykezésének számos darabja, mégiscsak ebben a formában nem támogatható és nem elfogadható. Egy jelentős része azért, mert fölösleges, mert ennyire nem sürgős, mert ráérne, mert most nem ez a problémája a felsőoktatásnak és nem ez a problémája az országnak. Van ebben a törvényjavaslatban egy sor olyan javaslat, olyan változás, amely tulajdonképpen megfontolandó, jó irányokba halad, érdemes lenne beszélni róla. (16.10) Olyan is van közte jó néhány, amelyik korábbi, talán nem kellően átgondolt döntéseket hoz helyre, mint például a finanszírozási rendszernek az újra háromlábúvá való tétele vagy éppen a pedagógusalkalmassági vizsga ügye. Ezt Pósán képviselő úr említette, és érdemes talán arra emlékeztetni, hogy azokat a megfontolandó szakmai érveket, amelyeket most elmondott, mondták el a pedagógusképzésben dolgozó intézmények annak idején, hogy nem lehet egy felvételi vizsgával megállapítani az alkalmasságot, és az alkalmasság vizsgálatát folyamatos szempontként kell beépíteni a pedagógusképzésbe. De ezeknél az intézkedéseknél is fel kell tennünk azt a kérdést, hogy oké, de voltak-e ezek egyeztetve, a Rektori Konferencia véleményét ismerjük-e, a pedagógusképző intézmények véleményét ismerjük-e, folyt-e erről szakmai vita, és ha folyt is erről szakmai vita, erről most kell-e döntenie az Országgyűlésnek, koronavírus-járvány idején. Én értem, hogy ez kormányzati taktika, hogy most foglalkoztatni kell az Országgyűlést, de a lényegi döntésekből, a járvány gazdasági kezelésével kapcsolatos döntésekből kizárták az Országgyűlést, és helyette kell törvényjavaslatokat hozni, de szerintem a felsőoktatás ennél többet érdemel, mint hogy pótszerként tárgyaljunk itt a felsőoktatás problémáiról, megérdemelné azt, hogy ezekről az ügyekről is egy olyan időszakban beszéljünk, amikor mód van egyeztetni, mód van tárgyalni, és utána van idő felkészülni.
