Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1408 DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Nem akartam az államtitkár úr hátának beszélni, ezért jöttem ki inkább. Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én két részre bontanám - ahogy ön is az expozéjában - a törvényjavaslat vitájában elfoglalt álláspontunkat. Az első részben a felsorolás egészét tekintve és az államtitkár úr expozéját tekintve azért inkább kisebb jellegű módosításokra térnék ki, és utána, a második körben szeretném a törvényjavaslatban szereplő intézményi összevonásokat röviden véleményezni. Kezdjük tehát az első résszel - itt is öt pontra szeretnék kitérni. Első körben a vagyonhoz juttatás, földalap - ahogy Pósán képviselőtársam is már jelezte - részeit szeretném röviden azzal kommentálni, hogy én értem Pósán képviselő úr megnyugtató szavait is, és azt gondolom, hogy minden ilyenfajta technikai módosításnak igenis helye van a magyar felsőoktatásban, ugyanakkor nyilvánvalóan az sem véletlen talán, hogy a képviselőtársam már jó előre itt bizonyos olyan veszélyekre figyelmeztetett minket, amelyek azonnal ilyenkor asszociációs bázisunkban megjelennek. A második téma, amiről egy kicsit részletesebben is szeretnék beszélni, a magán-felsőoktatási intézményekre vonatkozó két kitétele egyrészt ennek a törvényjavaslatnak, másrészt az államtitkár úr expozéjának. Én teljes mértékben elfogadom azt, hogy a magyar felsőoktatás rendszerében magánintézményeknek helye van, ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen támogatást kapnak közös adóforintjainkból ezek a magánintézmények. És azzal vitatkozom, hogy gyakorlatilag egy fenntartói döntéstől függjön a törvényjavaslat szerint az, hogy mely magánintézményhez juttatunk komoly támogatást közös adóforintjainkból, és mely magánintézményekbe nem juttatunk ilyen forrást. Alapvetően azt gondolom ugyanis, hogy ha megnézzük - és akkor már az intézményszerkezetről egy hosszabb gondolatmenetet is szeretnék majd zárásképpen mondani, de itt azért annyit már jó előre meg szeretnék jegyezni -, nem biztos, hogy éppen a magánintézmények sorát kellene szaporítani különböző kihelyezett és behelyezett tagozatokkal. A harmadik pont, amiről szeretnék röviden szólni, a tanárképzés ügye. Első körben teljes mértékben igazat adok Pósán képviselőtársamnak abban, hogy amikor az osztatlan tanárképzést újra bevezettük egész pontosan 2013-tól, akkor ez a fajta alkalmasságinak nevezett vizsga egy - hogy is mondjam? - olyan szűrő volt, a számok is magukért beszéltek valóban, amely csak a legkirívóbb eseteket tudta kezelni, tehát csak amikor valakiről így ránézésre, ahogy bejött a szobába, amikor mi ezeket az alkalmassági vizsgálatokat lefolytattuk, akkor már látszódott a kollégán, hogy ebből nem nagyon lesz tanárkolléga. Ennek az eltörlését ugyanakkor - különösen abban a diskurzusban, ahogyan ezt aztán a magyar közéleti szereplők, illetve a szélesebb közvélemény majd értelmezni fogja - veszélyesnek tartom, mert akkor ez azt üzeni, hogy még ezt a szűrőt sem kell figyelembe venni. Ezért is támogatnám nagyon azt, amit Pósán képviselőtársam javasolt, hogy igenis itt azért egy szakmailag jól kiérlelt egyéb alkalmassági és a tanári pályára valóban hosszabb távon felkészítő megoldáson kezdjünk el gondolkodni. Hiszen a társadalom egészének üzenünk az ilyen jellegű eltörlésekkel, és ezért én ezt nem tartom szerencsésnek, annak ellenére sem - még egyszer mondom , hogy szakmailag teljesen egyetértek vele, ugyanakkor a társadalomnak tett üzenetét nagyon veszélyesnek tartom, és csak akkor tartanám jónak ezt eltörölni, ha már mellette ott van a közösen kidolgozott, működőképes szűrőrendszer. Egyébként pedig a legjobb ilyen szűrőrendszer az volna, ha a pedagógusi pályát tenné az egész társadalom számára sokkal kívánatosabbá és társadalmilag elismertté. És akkor már azért annál a témánál is vagyunk, hogy annak ellenére, hogy teljesen támogathatónak tartom valóban ezeket a technikai jellegű módosításokat azzal kapcsolatban, hogy párhuzamosan is fel lehessen venni szakokat és így tovább, ezzel semmi probléma nincs, ezzel egy probléma van: itt erről a székről, bocsánat, a másik teremben erről a székről Rétvári államtitkár úr mindig az arcunkba vágta, amikor tanárhiányról merészeltünk ellenzéki politikusként beszélni, hogy
