Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1409 ilyen nincs is, és mi ne terjesszünk rémhíreket. Viszont ez egy szegénységi bizonyítvány most itt, hiszen ez azt jelenti, az indoklásból egyértelműen kiderül, hogy igenis van pedagógushiány, és amire a Jobbik mint nemzeti néppárt mindig felhívta a figyelmet, egy kiemelt nemzetstratégiai ágazatban nem lehet azt tíz év óta nézni, hogy nézzük a korfát, és látjuk, hogy jelenleg a pedagógustársadalom több mint fele vagy lassan fele 50 év feletti, és nem teszünk semmit - merthogy ez történt eddig. (15.40) Tehát azt gondolom, hogy ezek a technikai jellegű módosítások teljesen rendben vannak, de nem kezelik a tanárhiány nagyon komoly és a társadalom egésze számára most ráadásul ebben a vírusjárványos helyzetben nagyon egyértelműen megmutatkozó mivoltát. Menjünk tovább! A doktori képzésekkel kapcsolatban ezt itt teljes mértékben támogatni tudom, és ahogy az egyetemi kollegáimtól hallottam, teljesen normálisan működik az új doktoranduszképzés is, tehát ezt én mindenképpen támogathatónak tartom. Ugyanúgy, ahogy azt is támogatandónak tartom, hogy az egyetemi tanári kinevezések esetében ne csak a Magyar Akkreditációs Bizottság, hanem az európai szervezet véleményét is vegyük figyelembe, ellentétben azzal, ami néha a sajtóban megjelent, hogy ez milyen hihetetlenül nagy galádság a minőséggel szemben. Még mielőtt túlságosan elégedetten bólogatnának a fideszes képviselőtársaim, azért azt le szeretném szögezni, hogy ez azért van így, mert a MAB-ot előtte ki tetszettek üresíteni, és ezért kizárták a MAB-ot hosszú évekre az európai szervezetből azért, mert teljes mértékben kormánybefolyás alá került. Én azért üdvözlöm ezt, mert többre tartok egy európai akkreditációt, mint sajnos a MAB-ot, amelyet nagyon komolyan, most az utóbbi időben elég komolyan átalakítottak. Azt gondolom, hogy a közös képzésekre vonatkozó megoldást viszont nagyon-nagyon tudom üdvözölni, mert annak idején egyetemi vezető koromban, mi tagadás, én foglalkoztam azzal, hogy a minisztériummal közösen próbáltunk erre valami olyan modus vivendit kitalálni, amivel aztán ezen közös képzések akkreditációját elindítottuk. Úgyhogy én nagyon üdvözlöm, hogy a mostani kollegáimnak már majd, ha ezt a felsőoktatásitörvény-módosítást jóváhagyjuk, akkor már nem kell majd ezzel a kérdéssel foglalkozniuk, hogy ez hogyan történik meg. Menjünk tovább! Azt gondolom, hogy a második fele ennek a törvényjavaslatnak nagyon különböző síkon mozgó összevonásokat és összeolvadásokat rendelne el. Első és általános megjegyzésem az, hogy írtam egy levelet minden érintett kar dékánjának és minden érintett egyetem rektorának, és néha még válaszokat is kaptam elég sok kollegától. Nagyon különböző előkészítettségi fokú dolgokat kaptam aztán válaszként. Itt is meg aztán majd a következő napirendi pontunkra vonatkozóan is mondom mindezt. Azt gondolom, az, hogy legyen egy nagy, olyan agráregyetem, amiről államtitkár úr is beszélt az expozéjában, alapvetően egy támogatható dolog volna egy ekkora területű országban, mint Magyarország. Egy problémám van ezzel az egésszel, mégpedig az, hogy minden eddig tapasztalat azt mutatja, hogy egy földrajzilag széttagolt intézmény működése nem lesz jobb attól, ha rárakunk egy pecsétet. Tehát minden eddigi olyan távoli képzőhely integrációjának az a tapasztalata, hogy nem lesz olcsóbb, nem lesz áttekinthetőbb a képzési szerkezet, nem lesz minőségibb a képzés, ha ez az átalakítás nem jelenti egyben egy gyökeres újragondolását összegyetemi szinten az egész rendszernek. Tehát azt jelezném tisztelettel az államtitkár úrnak: az, hogy az összes agrárképzést vagy nagyrészt az összes agrárképzést folytató intézményrészeket össze akarjuk terelni egy nagy egyetembe, alapvetően jól nézne ki, ha nem lennének itt az elmúlt hosszú évek olyan tapasztalatai, amelyek azt mutatják számunkra, hogy ez nem nagyon működik. Itt is fel szeretném arra hívni a figyelmet - és akkor áttérek az utolsó pontomra, a finanszírozási rendszerre -, hogy valamikor, azt hiszem, három hónapot élt, akkori egyetemvezetői társaim is még jól emlékeznek talán egy olyan koncepcióra, amit pólusegyetemi koncepciónak hívtunk annak idején. Azt gondolom, nem véletlen volt az, hogy az illető államtitkár három hónap után nem lett hirtelen államtitkár, mert az én emlékképeim szerint az volt egy olyan koncepció, amely ezt az intézményi rendszert, teljes magyar intézményrendszert egy alapvető koncepció alapján próbálta újrastrukturálni. Azt látom, hogy amik
