Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1199 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Magyar Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hát, miniszter úr az expozéban nagyon nagyvonalúan kezelte ezt a törvényjavaslatot, és kiemelte valóban azokat a részeket, amelyek támogathatók lennének, illetve Horváth István kormánypárti képviselőtársam pedig a vezérszónokijában már-már odáig ment, mintha ez a törvény a hazai osztatlan közös földtulajdon teljes megszüntetéséről szólna, pedig ez a törvény még nincs előttünk, nagyon várjuk. Ez sajnos közel sem éri el azt a célt, amit legalábbis a vezérszónokiban pedzegetett képviselőtársam. Én igyekszem inkább azokra a részekre kitérni, amelyek szerintem aggályosak, és amelyek nem elfogadhatók. Tizennégy törvényt módosít ez a csomag, tehát nyugodtan nevezhetjük salátatörvénynek, ami általában az ellenzék szempontjából aggályos szokott lenni, és most különösen azért, mert bizony vannak benne tényleg olyan részek, olyan törvénymódosítási alrészek és fejezetek, amelyeket tudnánk támogatni, és amelyek valóban csökkenthetik, mondjuk, a bürokráciát, bár ahhoz nagyon óvatosan nyúlnak hozzá, és a magyar gazdálkodók szempontjából, a mindennapi életük szempontjából nem lesz egy jelentős fellélegzés. De más tekintetben pedig túl messzire mennek ezek a módosítások, tehát jobb lett volna, ha ezt bizony több törvénymódosítási vitában tudjuk boncolgatni, és akkor lehetőségünk lett volna majd később, a döntés során is az alapján mérlegelni a saját döntésünket, hogy mely törvényt tudjuk támogatni, és melyiket nem. Itt az általános indoklás szép szavai szintén elképesztően nagyvonalúan próbálják csak a felületet kapargatni. Én nem csodálom, hogy egyébként a koronavírus-járvány idejére halasztották ennek a törvénynek a benyújtását, hiszen már egy jó ideje, sőt évek óta téma, hogy elénk fog kerülni előbbutóbb ennek a problémakörnek a kezelése, mert lássuk be, valóban problémakörről van szó, hiszen a termelőszövetkezeti, földhasználati jog alatt álló földrészek több évtizedes problematikáját meg kell oldani, sőt akik jelenleg használják ezeket a földterületeket, ők is valamiféle megoldást várnak erre a kérdésre. A többségük, legalábbis akikkel én tudtam beszélni, azt tudom elmondani, hogy nem is bánják azt, hogyha az állam ezt a földterületet einstandolja, és gyakorlatilag saját használatba, saját tulajdonba veszi. A kártalanítás mértékében már annál komolyabb problémák és fenntartások vannak. Engedjék meg - erről az 50 ezer forint/aranykoronáról van szó -, hogy Ander Balázs képviselőtársam egy írásbeli kérdését hozzam ide, már csak azért, mert szó szerint ezt a problémát feszegeti, hiszen az ő választókerületében, Dél-Somogyban van az egyik leginkább problémás gócpont, ahol talán országos tekintetben is a legnagyobb ilyen érintett terület található. A természetvédelmi oltalom alatt álló, de kártalanításba nem vont egykori maradványterületek országosan körülbelül 2 ezer hektárnyi területet érintenek. Ezek döntő többsége, ahogy mondtam, csaknem 1700 hektár, a Vörös Csillag Mezőgazdasági Tsz. jogutódja, a barcsi Dráva-Coop Mezőgazdasági Szövetkezet szövetkezeti földhasználatában áll, illetve szövetkezeti tulajdonába tartozik. Az értékes földekre 25 évvel ezelőtt tette rá a kezét a magyar állam oly módon, hogy egyetlen lehetséges elidegenítési célként az államot megjelölve, azokat a Duna-Dráva Nemzeti Parknak szánva megtiltotta azok értékesítését, magyarán: az elidegenítési tilalom negyed évszázada blokkolja ezeket a földeket. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen nem az állami tulajdonba vétel a gond, ugyanis azt a szövetkezet és annak tagsága immáron 25 éve várja. A gond a nevetséges értéken történő eltulajdonítás, gyakorlatilag ezt hívtam előbb einstandolásnak. Véleményünk szerint le kellene folytatni egy normális, piaci értéken, megfelelő áron történő kisajátítást, hogy a földekért járó összeget az eredeti vagyon szerint lehessen kiosztani a tagoknak, illetve azok örökösei között. Ezért képviselőtársam a 2020. évi költségvetéshez, majd pedig a korábbi büdzsékhez is benyújtott egy-egy módosító javaslatot, amely ezt irányozta elő. Csakhogy Barcson mintegy ezer család megalázó nyugdíjból él, kisgyermekes párokról beszélünk, továbbtanulásra kuporgatott fiatalok várják, hogy az érintett majdnem 1700 hektár földterület után
