Országgyűlési Napló - 2019. évi téli rendkívüli ülésszak
2019. december 17. kedd - 104. szám - Napirend utáni felszólalások: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
77 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Meddig még? ” címmel. Megadom a szót. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Advent idején a Házban is szokás egyfajta számvetést tartani, és el kell hogy mondjuk, miközben az ünnepre készül a magyar családok többsége, bizony sokak számára komoly fejtörést okoz az, hogyan legyen méltó ez az ünnep nemcsak az év végéhez, de a családok igényeihez is. És azt láthatjuk, ha megvizsgáljuk egy egyszerű karácsonyi bevásárlás árát vagy egy méltó ünneplés árát, akkor bizony a magyar polgárok nehezebb helyzetb e kerültek, mint egy évvel ezelőtt; és bár a kormány a mai nap folyamán is számtalanszor hangoztatta a különböző inflációs prognózisait, értékeit, tippjeit, miszerint 3 százalék körüli inflációról szóló híreket hisz el ő maga is, azért azt láthatjuk, ha cs ak egy étkezési árindexet vizsgálunk, tehát azt, hogy ha az egyszeri magyar ember bemegy abba a bizonyos boltba és megtölti a kosarát, milyen áremelkedéssel szembesül, ez hónapok óta legalábbegy hetes, azaz 7 százalékos áremelkedés körül mozog. Azt is látj uk, hogy a sertéshús ára több mint 15 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban, a burgonyáé 14,5del, a büféáruk több mint 8 százalékkal, a cukor is 8 százalékkal drágább, a szalámi drágulásáról nem is beszélve. Ezek a magas értékek úgy jönnek ki, és a magas, több mint 7 százalékos étkezésiárindexemelkedési átlag, hogy a baromfihús, a tej és az étolaj egyáltalán nem növekedett árát tekintve ilyen mértékben. Viszont az látszik, hogy amit itt a kormányzat elmond a parlamentben és a magyar családok helyz etéről elmond, az tényszerűen nem igaz. Tehát összességében többet kell a magyar családoknak fizetniük a boltokban, és azt is látjuk, hogy mindemellett egy rekorder, világbajnok 27 százalékos áfa terheli őket; azt is látjuk, ha lakáscélú előtakarékosságra ragadtatják magukat, ezt a magyar állam már nem támogatja; és azt is látjuk, hogy az őket érintő kafetériaelemeket sorra építik le. Tehát amit látszólag az egyik zsebbe odaad Magyarország, a másik zsebből vagy teljes egészében, vagy többszörösen elveszi. A zt is látnunk kell, hogy miközben ilyen inflációs adatokkal dolgozunk, azért Magyarországon a lakhatási krízis is legalább ekkora gondot jelent azoknak, akik nem rendelkeznek önálló tulajdonú ingatlannal. Az utóbbi négyöt éves időszakban egy nagykörúti át lagos méretű albérlet ára a duplájára emelkedett, és jövedelemarányosan Budapesten 40 százalékkal drágább albérletet kivenni, mint Bécsben. Még egyszer mondom, ha a fizetésekhez viszonyítjuk az albérletek árát, elérhetőségének lehetőségeit, Budapest majdne m másfélszer drágább, mint Bécs. És sorolhatnám a további példavárosokat tőlünk nyugatabbra. Egészen elképesztő helyzet tehát mindez. Éppen ezért a Jobbik egy lakhatásra koncentráló jövővédelmi csomagot nyújt be a parlament elé, amely három szegmensben kív án hatni, ha úgy tetszik, odacsapni, hiszen nem halogatható bérlakások tömeges építése; másodsorban nem halogatható az sem, hogy lakhatási támogatást utaljunk ki azok számára, akik indokolatlanul magas albérleti díjakkal kénytelenek szembesülni, mert a kor mányzat semmit nem tesz ezen a fronton; harmadsorban pedig vissza kell vezetni a munkáltatók által adható adómentes lakhatási kedvezményt, vissza kell vezetni a lakhatási kafetériát, és lehetővé kell tenni a munkaadók számára,hogy érdekeltek lehessenek a m agyar dolgozók, a magyar polgárok lakhatási költségeinek támogatásában, hiszen hosszú távon csak a lakhatási kataklizma elhárítása mentén képzelhető el az, hogy Magyarországon a vágyott demográfiai fordulat bekövetkezzen. Ebben az évben - advent idején a v isszatekintés is szokás - minden demográfiai mutató tekintetében sajnálatos módon rontott Magyarország. A Jobbik és frakciónk célja egyértelműen az, hogy ezen legfontosabb nemzetstratégiai sorsterületen végre változást, végre fejlődést tudjon mutatni Magya rország. Mi kell ehhez? Az erőszakosan felpörgetett, a kormányzat tevékenysége által felpörgetett kivándorlási spirált lassítani kell, a lakhatási kataklizmát el kell hárítani, és végre nem a statisztikának kell dolgozni, hanem meg kell vizsgálni a mögötte álló embert, amely ember nem vonalkód, hanem valódi állampolgár, és nem felső középosztálytól felfelé kell kedvezni, hanem
