Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 18. hétfő - 93. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
947 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy idézettel kezdeném 1886bó l, Ember János: A néptanító anyagi helyzete című könyvéből. Azt mondja: „Tapasztalaton alapuló szilárd meggyőződésem, hogy népnevelésünk mostani miserabilis - tehát nyomorúságos - állapotából mindaddig ki nem emelkedhetik, míg a tanítóságnak tűrhető anyagi létet nem teremtünk. Czélom, hogy másokat is meggyőzzek a felől, hogy népnevelésünk sokat hangoztatott bajai az anyagi nyomorúság közös forrásából erednek, s ha a bajokat orvosolni akarjuk: mindenek előtt forrásukat kell bedugnunk.” Tisztelt Államtitkár Ú r! Az egyik fő, mondjuk úgy, hogy mézesmadzag, amit elhúztak a pedagógusok előtt ezzel a törvényjavaslattal, az az, hogy az érintettek mintegy 30 százalékos béremelésben részesülhetnek. Írta egyébként ezeket a sorokat Ember János úgy, hogy annak idején ő ú gy panaszkodott, hogy egy kezdő néptanító havi fizetése háromszorosa volt egy akkori napszámos javadalmazásának, tehát mondjuk, ha azt a mostani minimálbérre fordítjuk le, akkor azt jelentené, hogy itt most valakinek szomorkodnia kellene egy nettó 300 ezer forintos kezdő tanári fizetés miatt. Sajnos ennek a felét nem viszik haza a pedagógusok. Szóval, amikor önök azt mondják, hogy itt micsoda hatalmas emelés lesz, akkor ezeket a számokat és a több mint száz évvel ezelőtti állapotokat - amely miatt akkor nag yon sok és a közoktatásért, az oktatásügyért aggódó ember fölemelte a szavát, illetve beszélt róluk - illő lenne egybevetni. Mi azt mondjuk erre a törvényjavaslatra, hogy a szakképzés reformja címszó alatt önök a bizonytalanságot és a kiszolgáltatottságot növelnék. Azt mondják, hogy ezáltal, hogy kivezetik a pedagógusokat, illetve az érintett oktatókat a közalkalmazotti státuszból, és a munka törvénykönyve vonatkozna rájuk, mennyivel versenyképesebb lesz az oktatás. Egy fittyfenét van így, már elnézést, egy általán nem beszélhetünk erről. Ha önök méltóztattak volna meghallgatni azokat a pedagógusszakszervezeteket, amelyekről Hohn képviselő asszony itt az előbb beszélt; csak sajnos az ő meghallgatásukra nem került sor, hiszen tudjuk jól, hogy a kormány szerin t vagy a kormány felfogásában mi számít itt egyeztetésnek, a tipikusan Kóka Jánosi egyeztetés. (22.50) Ő mondta azt, hogy a békákat sem kérdezik meg, amikor lecsapolják a mocsarat. Az önök számára… (Schanda Tamás János ingatja a fejét.) - de államtitkár úr, így van, hiába ingatja a fejét. Sajnos az a magyar rögvalóság, hogy az egyeztetés az önök számára azt jelenti, hogy kijelentenek valamit, adnak ki egy diktátumot, és ha nem bólogatnak hozzá, akkor ennyi volt. De ez nem egyeztetés. Meg kellene ezeket a z embereket hallgatni, hiszen az oktatás leghatékonyabb szereplője, hogy így fogalmazzak, nem más, mint a pedagógus. A pedagógusok viszont tiltakoznak a Parragh Lászlóféle őrület ellen. Ő mondta azt, hogy a közalkalmazotti státusz valamiféle védett státus z, és ez nagyobb nyugalmat, kiszámíthatóságot biztosít a pedagógusoknak, éppen ezért hátradőlhetnek, és úgy is megkapják azt a fizetést, mint ha teljes erőbedobással dolgoznának. Megint csak azt kell mondanom, hogy aki ilyesféleképpen fogalmaz, az találkoz otte valójában a munkáját jól végző, mondjuk, szakiskolai, szakközépiskolai tanáremberrel. Kérem szépen, amikor tanítottam, olyan napra nem emlékszem, hogy úgy mentem volna dolgozni, hogy nekem ehhez nincsen kedvem. Viszont nagyon sok olyan nap volt, amik or úgy értem haza, minthogyha fejbe vágtak volna egy hatalmas nagy bunkóval, és órákon keresztül csak bámultam ki a fejemből. Ugyanis azoknak a pedagógusoknak, akiknek az a feladata, az a hivatása, hogy azokkal a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozzanak, ak ik a szakképzésbe kerülnek - 60 százaléknyi diák összességében, körülbelül azoknak a fiataloknak a 60 százaléka, akik otthagyják az általános iskolát, és az ő egyharmaduk kerül a most újra szakképző iskolának nevezett intézménytípusba , no, szóval nagyon sokszor olyan elsődleges szociális problémákkal, illetve olyan szocializációs veszteségekkel küszködnek, amelyekkel ezeknek a tanároknak kell megbirkózni ahhoz, hogy a magyar társadalom számára értékes embereket lehessen ezekből a fiatalokból nevelni.
