Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 18. hétfő - 93. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
910 Államtitkár úr, önök a legsötétebb lapjaira kerülnek a történelemkönyveknek e téren! Én nem szeretnék ehhez csatlakozni, én azt szeretném, ha ezt közösen meg tudnánk oldani. Mi se gíteni szeretnénk ebben, ahogy minden nemzetstratégiai kérdésben segítettünk, de pontosan a probléma eltagadása megakadályozza azt, hogy mi akár pozitív, közös szándékkal meg tudjuk ezt oldani. Kérem tehát, reagáljanak arra, hogy a lakhatási válsággal mit akarnak kezdeni, a fiatalok előtakarékoskodását hogy kívánják támogatni, illetve hogyan kívánják azt a lehetőséget biztosítani egy magyar fiatal számára, hogy a jelenlegi felsőoktatást illető költségeket állni tudja, emellett a lakhatási költségeket állni tudja, és rendelkezzen akkora mobilitással, hogy a családtól valahogy elszakadva, mondjuk, vidéki fiatalként a fővárosban folytassa a tanulmányait, és kilépjen a munkaerőpiacra. Én nem azt szeretném, ha világvándorokat kellene csinálni a magyar fiatalokból , akik majd külföldön megtalálják a számítást, és esetleg visszajönnek ide, én azt szeretném, hogy a magyar szisztéma ne csak felső középosztálytól fölfelé hasson. Nem akarom önt, önt főleg nem akarom megsérteni, képviselőtársaimat sem, de az az elgondolás , hogy a támogatási rendszer áldásai a felső középosztálytól fölfelé hatnak, és ez majd lecsorog, leszivárog az összes többi társadalmi csoporthoz, ez vegytiszta neoliberális gondolkodásmód. Sehol a világon nem érhető tetten olyan modell, hogy ez a neolibe rális dogma megvalósult volna, és valóban, ezek a fölülre csoportosított áldások mint a szirup, leszűrődtek volna az összes társadalmi réteghez. Ez egy hibás út; én állítom, amikor a kilakoltatásoknál vagyunk ott, akkor is ezt mondom, amikor a devizahitele sekért állunk ki, akkor is ezt mondom. Nem szabad szelektíven hatni egyegy társadalmi csoport tekintetében, nem szabad kiválasztani a leendő szerencséseket, hanem mindenkinek meg kell kapni a tisztességes életlehetőségeket. Tehát a társadalom felosztását e tekintetben csak építők és rombolók közötti törésvonal mentén tartom elfogadhatónak, az építőket mindenben támogatni kell, a rombolóknak pedig segíteni kell, hogy építőkké válhassanak. Ez lehet az egyetlen elfogadható módszertan, és ennek rendelném én al á a költségvetés tervezését is, még egyszer mondom, a magyar jövő érdekében, a lakhatási válság megszüntetése érdekében és azért, hogy Magyarország 50 év múlva is egy magyar dominanciájú közeg, hely lehessen, hiszen csak ez lehet a normális, közös célunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Mesterházy Attila képviselő úr. MESTERHÁZY ATTILA (MSZP) : Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magya rország 2018. évi központi költségvetésének a végrehajtása alapvetően egy pozitív képet fest az ország gazdasági helyzetéről, és erről beszélt jobbikos képviselőtársam is, mint ahogy fideszes képviselőtársam is, de mi azt látjuk, és éppen ezért számos kise bbségi véleményt is megfogalmaztunk a Gazdasági bizottságtól kezdve nagyon sok más bizottság keretén belül, hogy ezeknek a kedvező makrogazdasági mutatóknak a hasznából nem megfelelően részesedik az ország. Úgy is mondhatnám, hogy a kiváltságos kevesek erő n felül részesednek belőle, vagy csak kizárólag ők részesülnek ebből, és azok a tömegek, akiknek inkább szükségük lenne a nagyobb segítségre, adott esetben nagyobb állami gondoskodásra is, azok bizony sokkal kisebb mértékben részesülnek ezekből a pozitívum okból. Mire gondolok? Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy a jóléti kiadások aránya a GDPhez mérten csökkent ezeknek a számoknak a tükrében, ami nagyon kellemetlenül érinti az egészségügyet, az oktatást vagy éppen a szociális szektort. Vannak olyan területek, amelyek jóval több forrást kaptak, ilyen adott esetben a sport, a kultúra vagy éppen az egyházak támogatása, amik közül, lehetne azt mondani, hogy van számos pozitív irány, és adott esetben helyes, ha ezen területek is nagyobb forr ást kapnak, de mégiscsak valamifajta prioritást mindig tükröz a költségvetés,
