Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 18. hétfő - 93. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
911 az adott kormány által elkészített költségvetés, és bizony, látható módon ez a költségvetés nem tükrözi azt a prioritást, ami a magyar emberek számára üdvözítő volna. Mi azt mond tuk, azt kértük, több módosító javaslatot is megfogalmaztunk, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra területére több pénzt kellene költeni, hiszen nem lehet nem észrevenni azt, hogy milyen problémák és gondok vannak az egészségügyben. Nincs olyan nap, hogy ne olvasnánk valamilyen cikket arról, hogy milyen problémákkal, nehézségekkel szembesül az egészségügy, hogy mit kell adott esetben a betegeknek és az egészségügyben dolgozóknak elviselniük a napi munkavégzésük mentén. Tehát éppen ezért mi azt mondjuk, hogy ez a költségvetés sem volt megfelelő prioritások alapján összeállítva. Én úgy látom, és abban hiszünk, hogy eléggé torz vagy úgy is mondhatnám, hogy perverz társadalompolitika vagy társadalompolitikai célok azok, amelyek mentén ezt a költ ségvetést összeállították, hiszen valóban úgy tűnik, mintha önök úgy gondolkodnának, hogy a gazdagoktól majd a jólét lecsorog a szegényebb társadalmi rétegek irányába. Ilyen társadalompolitika még a világon sehol nem működött, sehol nem hozta meg a gyümölc sét. Miniszterelnök úr előszeretettel hivatkozik arra, hogy ő nem irigy a jómódú emberekre, mert az a teljesítményt fejezi ki, ha valaki gazdagabb, akkor az többet is tett le az asztalra, hallottunk ilyen érvelést is ebben a Házban, és tulajdonképpen aki s okkal többet dolgozik, sokkal többet teljesít, teljesen normális, hogy kapjon több fizetést, legyen nagyobb vagyona, és Lázár Jánostól is megtudtuk azt, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Ha ez így lenne egyébként, ahogy önök mondják, akkor az egy nag yon igazságos társadalom lenne, de pontosan tudjuk, hogy különösen Magyarországon egészen biztosan nem úgy van, hogy aki többet keres, az garantáltan többet is dolgozik, vagy éppen nagyobb a teljesítménye is, vagy nagyobb a társadalmi hasznossága is. Vanna k olyan gázszerelők természetesen, akik egészen fantasztikusan teljesítenek, ezért egészen fantasztikusan gyarapodnak is. Mai hír, hogy Mészáros Lőrinc vagyona elérte a kétmilliárd dollárt, ami egy fantasztikus eredmény, és valószínűleg azt a sikersztorit, azt a tudást, ami Mészáros Lőrincben felhalmozódott, egészen biztosan oktatni fogják a Corvinus Egyetemen, hiszen ha valaki ennyire sikeres és üstökösként feltörő gazdasági menedzser és szakértő, akkor katedrát neki azon az egyetemen, ahol államtitkár úr is és én magam is végeztem. De valószínűleg sokkal inkább a kapcsolati háló lehet ennek a sikernek a letéteményese, nem pedig a gazdasági teljesítmény, vagy nem az a munka, amit a nemzet gázszerelője letett az asztalra, hogy ennél a konkrét példánál maradj ak. Éppen ezért mi elfogadhatatlannak tartottuk a ’18as költségvetést. Továbbra is ugyanez a véleményünk, akkor is, amikor már a beteljesülése után elemezhetjük annak hatásait és eredményeit, és azt látjuk, hogy ez a költségvetés bizony súlyosbította azt a helyzetet, ami korábban is kialakult. Tehát nem került jobb helyzetbe az egészségügy, nem került jobb helyzetbe az oktatás, és nem került jobb helyzetbe a szociális terület sem, sem az ott dolgozók megbecsülése szempontjából, sem pedig a munkakörülmények vagy az infrastrukturális kérdések tekintetében. Márpedig azt gondoljuk, egy költségvetést az minősíti, hogy milyen társadalompolitikai célokat kíván elérni, és ezek a társadalompolitikai célok, amiket kitűztek, ezek bizony elfogadhatatlanok számunkra. Ez az álláspontunk nem változott a vita folyamán sohasem, igazából ebben látható módon egy kibékíthetetlen véleménykülönbség van a konzervatív oldal és a progresszív baloldali politika között. Mi a gazdaságpolitikára sokkal inkább eszközként tekintünk, egy o lyan eszközként, amelyre azért van szükség, hogy a társadalompolitikai célokat elérjük, hogy a közszolgáltatásokat fejleszteni tudjuk, és a közszolgáltatások fejlesztése pont azért fontos, mert ezáltal válnak adott esetben az adók például vagy a járulékok befektetéssé egy állampolgár, egy adófizető állampolgár részéről, nem pedig egy kínlódás vagy egy kötelező befizetendő adó egyszerű tényeként. Éppen ezért mi továbbra is ugyanazt a véleményt tartjuk, mint amit korábban számtalanszor elmondtunk, hogy ez a k öltségvetés nem szolgálta a nemzeti érdeket, nem szolgálta a magyar emberek széles tömegeinek az érdekét, mert nem helyes társadalompolitikai célokat tűzött ki, ezért
