Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
635 BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériu mi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Előre szeretném bocsátani, hogy nagy tapasztalataim nincsenek a parlamenti vitákkal kapcsolatban, de annyi van, hogy azt már megtanultam, hogy a különböző oldali hozzászólások a politikai válaszokat egymásnak szépen megadják, és ebben még nekem segítségemre volt államtitkár úr is, úgyhogy ha megengedik, erre nem térnék ki. Viszont van néhány olyan fontos kérdés, amire muszáj reagálni. Az egyik, hogy azt gondolom, az oktatási rendszerek egy nagyon komoly ellentmondásban élnek és dolgoznak, és ez az ellentmondás nem más, mint hogy egy olyan valamire kellene fölkészíteni a tanulókat, a fiatalokat, amelyeknek egy jó részét még ma nem is ismerjük. Közismert most már a közgazdászok világfórumának az a listája, amely a különböző képességeket sorrendbe állítja. A 2015ös sorrend elején a komplex problémamegoldás volt, a ’20as sorrend elején is az lesz. A 2015ös lista utolsó, tehát a tizedik helyén a kreativitás volt, a ’20as listában ez följön a harmadik helyre. Közben persze van ilyen, hogy kritikus gondolkodás, s a többi. Én úgy gondolom, hogy nincs olyan rendszer, amely tematikusan erre föl tud készíteni. De mit tud csinálni a jó oktatási rendszer? A jó oktatási rendszer képességeket tud fejles zteni, természetesen bizonyos tudásanyag átadása mentén, mellett és azzal együtt. A képességfejlesztés ma több hozzászólásban előjött, és azt gondolom, hogy ebben nagyon közös a véleményünk. Minden oktatás, képzés kulcsa a képességfejlesztés. Visszatérő ké rdés volt, hogy miért van az, hogy a szakképzést le akarjuk választani a köznevelésről. Higgyék el, ez nem egy mánia. De ha érdemben belegondolunk, akkor a szakképzés mint rendszer kimenetét tekintve sokkal inkább hasonlít a felsőoktatási rendszerhez. Mind egyiknek olyan kimenete van, amelyet vár a gazdaság, vár a társadalom, és közvetlen annak a hasznát szeretné látni, amit befektettek. A köznevelésben ez nyilván nincs meg, a köznevelés az ismeretanyagon túl képességfejlesztés, s a többi, és irányítás a köz épiskolába, irányítás a szakképzésbe, irányítás - mondjuk, érettségi után természetesen - a felsőoktatásba. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor ez a leválasztás mint alapkoncepció megfogalmazódott, ennek ez volt a mozgatórugója. Még egy komoly, visszatérő dol og. Volte vízió, amikor ezt összerakták, összeraktuk, vagy nem? Azt gondolom, hogy vízió volt, sőt ennél több is, stratégia. Egyrészt az iparnak van a 4.0s stratégiája, de a szakképzésnek is létrejött a 4.0s stratégiája. Erre épülve készült ez a törvény tervezet, és azt gondolom, hogy ez így rendben is van. Kifogásolták, hogy kerettörvény. Természetesen nagyon sok szabályozási kérdés még megoldandó, és nyilván ezt kormányrendelet tekintetében meg is fogjuk oldani. Ennek a rendszernek a legnagyobb előnye a z a koncepcióját tekintve is, hogy mind horizontálisan, mind vertikálisan nyitott, rugalmas, egyik képzési formából a másikba való átmenetet nemhogy gátolja, hanem kifejezetten segíti, és figyelembe veszi azokat a fejlődési szakaszokat egy tanuló és fiatal vonatkozásában, amelyeken mindannyian átmentünk. Most mindenki természetesen másutt tart, de ebben pontosan benne van az a sokak által pozitívan említett, van, aki által kicsit cinikusan említett élethosszig tartó tanulás. Azt gondolom, ha akarjuk, ha nem , ebben élünk, ezt kell tenni. Tudásalapú gazdaság, tudásalapú oktatás, társadalomépítés. Jó lenne, hogyha az ember tudna olyan adatot idézni, amelyet nem is itthon készítettek, amelynek a függetlenségéhez nem férhet kétség. Körülbelül három héttel ezelőtt lehetett olvasni egy MIT által végzett elemzést, amely a tudásalapú gazdaságokat hasonlította össze, ha jól emlékszem, 128130 ország vonatkozásában. E tekintetben a 15. helyre kerültünk. Nagyonnagyon alaposan utánanéztem, hogy nincse ebben tévedés. Nin cs tévedés. Tehát azok az elmúlt évekbeli történések, amelyek a magyar gazdaságban lezajlottak, amelyek eredményeként egy válsághelyzetből egy stabil gazdasági helyzetbe kerültünk, amelynek eredményeként a GDP 5,25,3 körül mozog, amelyért sokat kell tennü nk, hogy az is maradjon, vagy
