Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
607 műhelyekbe félanalfabéta gyereket! Csak önök a gazdaságra hivatkozni szeretnek, de meghallani, hogy valójában mit kértek, már nem sikerü lt. Ahhoz, hogy jó minőségű szakemberek legyenek, ehhez a képzésben mindarra szükség lenne, amit az Orbánrezsim szisztematikusan kiirtott a rendszerből: jó alapképességekre, alapkészségre a szakmai képzés előtt, a szakma elméleti alapjainak, magyarán az e lméleti oktatás arányának radikális emelésére, az informatikai tudás biztonságos elsajátítására, amely nélkül ma már egy egyszerű autószerelő sem él meg, és nem utolsósorban arra a nyelvi ismeretre, amelyre nemcsak a mindennapi munka során lenne szükség, h iszen ma még a gépek használati utasításait sem képesek lefordítani a diákok, pláne, ami lehetővétenné a negyedik ipari forradalom kellős közepén a napi szintű szakmai fejlődést, sőt a manapság szükséges többszöri szakmaváltást is, tehát a tanulás képesség ét sem biztosította az eddigi rendszer. (18.50) Egyszer már bebizonyosodott, hogy az intézmények átnevezgetése a tartalom és a módszerek radikális változása nélkül (Szótagolva:) értelmetlen. Hiába nevezzük át a jelenlegi szakgimnáziumokat technikummá, ha az a tudásbázis, amelyhez a diák hozzájuthat, változatlan. Ebből az anyagból nem derül ki számunkra, hogy itt lesze valódi mélységű változás és tartalmi változás. Nevetséges azzal is csábítgatni az ide beiratkozó tanulókat, hogy felvételi eljárás nélk ül juthatnak majd be a felsőoktatásba. Magyarországon sok éve nincs felvételi, csak emelt szintű érettségi és középiskolai hozott pontszám, 2020tól pedig kötelező nyelvvizsga. Vagy nem - majd meglátjuk, ugye, hogy holnap a kormányülésen beismerésként végr e eltörlike ezt a szándékukat is. Azok az anyagi juttatások viszont, amelyeket a tervezet a tanulóknak megajánl, már nagyobb vonzerőt jelenthetnek. Kérdéses azonban, hogy a legrászorultabb fiatalok hozzájutnake, hozzá tudnake jutni ezekhez az anyagi ösz tönzésekhez a megfelelő alapok nélkül. Ha a mára már szétrohasztott szakképzésben gyógyírként mindössze az intézmények elnevezésének visszaállítása jelenne meg és a - kvázi - felvételi nélküli egyetem, attól még a szülők és a diákok nem fogják nagyobb elán nal ezt az iskolatípust választani, valódi tartalmi változások nélkül, a magyar gazdaság szakemberhiánya pedig nemcsak állandósul, de folyamatosan nő. De meglátjuk, a törvénytervezet sok területen és sok mindent ígér, meglátjuk, lesze valódi változás, val ódi tartalmi változás. Továbbá szeretném azt mondani, hogy az alapszakmákat ezentúl kizárólag az iskolarendszerben lehet majd oktatni, a felnőttképzésben viszont nem lesz korlátozás, továbbra is annyi specializáció és részszakképesítés jelenhet majd meg, a mennyit a munkaerőpiaci helyzet éppen indokol. Ha jól értem, a jövő évtől felálló új rendszer két lábon fog állni: lesznek az alapszakmák, amelyeket az iskolarendszerben, tehát az ötéves technikumban és a hároméves szakképző iskolábanlehet majd megtanulni. Ezek a képesítések széles alaptudást biztosítanak majd, ha lesz valódi tartalmi változás. A másik csoportot pedig a rugalmasabb kereteket biztosító, rövidebb idejű, speciális szaktudást nyújtó szakmai képesítések alkotják, amelyek kizárólag a felnőttképzé sben sajátíthatók majd el. Akkor ezek után kérdezzük: a harmadik képzési szintként továbbra is megmaradnak a céges keretek között működő, rövid ciklusú vállalati képzések is, amelyeket szintén nem korlátoz senki? Tehát ez kérdés. És a szakmai színvonalát s enki nem fogja majd egyébként ezeknek ellenőrizni? Tehát jól értjük, hogy ezekből majd egy rakat lesz korlátlanul? Itt fontos kérdés a szakképzésben dolgozó tanárok jogviszonyának megváltoztatása is. A legnagyobb dilemmát az átalakítás során számunkra és a szakszervezetek szerint is az jelenti, hogy a szakképzésben három, jól körülírható, egymástól eltérő feladatú pedagógus foglalkozik a gyerekekkel. Remélem, ezt önök is tudják. Ugyanis vannak a közismereti tárgyakat oktató tanárok, vannak a szakmai elmélet i ismereteket oktató tanárok és a szakoktatók, akik elsősorban a szakma gyakorlása során a gyakorlati képzést nyújtják a gyermekeknek. A közös elvárás ezek felé, hogy a tanulók életkori sajátosságainak megfelelő pedagógiai képesítéssel és képzettséggel ren delkezzenek. Tény, hogy a munkakörülmények, a szakképzés szerkezeti változásai miatti elbizonytalanodás és
