Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
608 nem utolsósorban a jelenlegi gazdasági expanzió miatt a szakképzésben munkálkodók között jelenleg a legkevésbé képzett és motivált tanerők jelennek m eg sokszor. Kérdéses viszont, hogy amennyiben a ma közalkalmazottakból a munka törvénykönyve hatálya alá kerülő munkavállalók lesznek, miközben továbbra is állami alkalmazottak maradnak, milyen anyagi ösztönzéssel lesznek majd képesek a szakképzési centrum ok kvalifikáltabb munkaerőt alkalmazni. Nem látjuk, hogy a kormány által beígért és erős kérdőjelekkel illetett ígéreteknek vane és mennyi a valóságalapja. Az már nyilvánvaló, hogy a meglebegtetett 35 milliárd kevés lesz ahhoz, hogy az alkalmazottak minde gyikének elégedettségét kiváltsa. A jelenlegi törvénymódosítás nem szól arról, hogy a közalkalmazotti jogviszony még megmaradt csekélyke biztonságát kívánjae kompenzálni az állam valamilyen módon, például szakképzési életpályamodellel, amely hasonló lenne a pedagógusi életpályamodellhez és előmeneteli rendszerhez, amelyből most a tanárok kiesnek, és ahova a pályaív megtörése miatt igen kérdéses, hogy valaha vissza tudnake majd szükség esetén illeszkedni. Magyarán: az átjárás a közoktatás és a szakképzés s zemélyi állománya esetén bezáródik? Mert szerintünk igen. Vannak generális kérdőjeleink, és itt inkább kérdéseket tennék fel. Önök egy évet elegendőnek tartanak az átalakításra? Hiszen ennyi idő alatt még a jelenlegi rendszert sem lehet lebontani, nemhogy mindazt újraépíteni, ami kárt önök okoztak az elmúlt kilenc évben. Nagy kérdés az is: mi az, ami valós változás, és mi az, ami csak a jelenlegi tartalom és forma átnevezése. Ebben vannak aggályaink, mint ahogy az úgynevezett szakmai képzési jegyzék alap- é s felnőttképzési szakmák szerinti szétválasztása miatt is. Az első láb, az iskolai képzés során az észszerűség jegyében növelike végre a szükséges elméleti képzések arányát? Mert ez mindennek az alapja. Azokat az alapképességeket, készségeket - írás, olv asás, számolás , amelyeket az általános iskolában, illetve azt követően felzárkóztatásban kellene elsajátítani, az új rendszerben hol biztosítják majd, illetve hol pótolják ezt a gyermekekkel? Ez a jó szakképzési rendszer kiindulópontja ugyanis. Az egyik legfőbb kérdés: honnan veszik ehhez a szakképzésben is drámaian hiányzó elméleti és gyakorlati szakembereket, akik lába alól most tervezik kirúgni az eddigi csekély biztonságot is kétes anyagi ígéretek ellenében? Pedig megemelhetnék a közalkalmazottak jutt atásait is, mondjuk, egy speciális szakképzési pótlékkal, anélkül, hogy elvennék tőlük a közalkalmazotti jogviszony biztonságát. Továbbá kérdezzük, hogy biztosan jó gondolate önök szerint a törvényben rögzíteni, hogy a továbbiakban az egyházak is kiemelt szerepet kapjanak a szakképzésben. Az egyházak ugyanis harminc éve bátran kivehetnék a részüket a szakképzésből, azonban látszik, hogy ehhez az iskolatípushoz nem nagyon fűlik a foguk, tisztelet a kivételnek. És még azt a bizonyos kolpingrendszert is csak nagyon kevéssé sikerült hazánkban meghonosítani. Hát, még azt is mondhatnám még egyszerűbben, hogy az úgynevezett tanodarendszertől is idegenkednek az egyházak. Azért viszont, hogy a szakmunkástanulóknak újra lehessen munkavállalói érdekképviselete - és it t felhívnám erre a figyelmet, hiszen a munka világára készítjük fel ezeket a gyermekeket, mint ahogy ezt az Antallkormány idején az 1993. évi közoktatási törvényben meghatározták , több okból is értelme lenne újra harcot indítani. Engedjék meg, hogy végü l - még van időm - egy dologra emlékeztessem önöket és a magyar társadalmat is. Amióta a szakképzés szervezett formában része az oktatás rendszerének, azóta egyetlen alkalommal sem sikerült biztonsággal prognosztizálni, hogy az elkövetkezendő évek szakmai igényei hogyan fognak alakulni. A gazdaság szereplői kizárólag az aktuális igényeket tudják megfogalmazni, bár, amint azt korábban említettem, már ők is belátták azt, hogy a gyorsan változó, modern világban a technológiai fejlődés következtében a gyerekek alapképességeit kell megerősíteni. Nagyon nagy hiba volt a közoktatástól elválasztani, elszakítani a szakképzést. Hosszú távú tudásra van szüksége ezeknek a gyermekeknek, nem aktuális, egy évig tartó tudásra. Mire kijönnek az iskolapadból, azt a tudást, am it ott elsajátítottak, lehet, hogy a valóság már meghaladta. Ezért felelősségünk és kötelességünk gyermekeink számára olyan biztos elméleti tudást és szakmai
