Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 5. kedd - 90. szám - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
602 most itt önök az egekbe dicsérnek, hogy milyen jó lesz nekik, mert mennyire rugalmas lesz - mi úgy gondoljuk, hogy ez a rugalmasság mint fogalom egy nagyon gonosz dolog is tud lenni, különösen ha az önök gazdaság- és társadalompolitikájára gondolunk, mert ez nem jelent mást, mint a cselédlétet, a teljes kiszolgáltatottságot,azt, hogy pofa be, mert különben megregulázunk. Egy sokkal védettebb státuszból odakerülnek ezek a pedagóguskollégák, ahova egyébként nem akarnak kerülni. Államtitkár úr , éppen itt néztem az ITM honlapját, azt is nyilatkozta, hogy folyamatos az egyeztetés a szakszervezetekkel. Igen? Akkor a Pedagógusok Szakszervezete miért vonult ki a Szakképzési és Innovációs Tanácsból? Miért? Mert ha önök azt mondják, hogy folyamatos az egyeztetés, az a valóságban nem jelent mást, mint diktátumokat. Mondanak valamit, és annak úgy kell lenni. Viszont ezeket a szakmai partnereket nem hallgatják meg, és egyáltalán, az egészet nem bocsátották társadalmi vitára. Nyilvánvalóan lehetett tudni, hogy mi készülődik, és aki odafigyelt, az a Szakképzés 4.0ból számíthatott arra, hogy mi várható ezzel az egésszel kapcsolatosan. De mégiscsak megspórolják ezeket a vitákat, és úgy próbálják beállítani a diktátumaikat, mintha azok valódi egyeztetések lenn ének, holott ez nem igaz. Na, szóval mit mondott Parragh László? Azt, hogy egy kicsit hátra lehet dőlni ezeknek a pedagógusoknak, ha ők a közalkalmazotti jogállás alá tartoznak. Mondta még tovább is: úgy is megkapják azt a pénzt, mint ha teljes erőbedobáss al dolgoznának. Azért álljon meg a menet! Az egyik jászberényi fideszes képviselő asszony nyilatkozott úgy, hogy a külföldre ment fiatalok egy bulinak tekintik az egészet, és füves sütin élnek. Szerintem meg az él valami furcsa sütin, aki ilyen mondatokat ki bír magából nyögni. Megsértettek ezzel több tízezer pedagógust, tisztelt kormánypárti hölgyek és urak! Mi az, hogy nem dolgoznak teljes erőbedobással? Hadd tegyek ide egy másik számot, az oktatáshatékonysági indexet. A legutolsó adat, amit föl tudtam le lni, azt mutatja, hogy a magyar pedagógusok egyébként nagyon jól dolgoznak, és amit lehet, ebből a rendszerből kihozzák. A többi, ne haragudjanak meg, de az önök bűne. Nézzük az OECDországokat! A leghatékonyabb oktatás nem meglepő módon Finnországban foly ik, aztán a második helyen ott van DélKorea, a harmadik helyen, azt hiszem, hogy Csehország, és eszerint negyedik volt Magyarország. A 25. volt Németország, a 28. pedig Svájc. Hoppá! Nem ezzel van a probléma. Tehát nem arról van szó, hogy ezek a galád sza koktatók meg pedagógusok szépen ott a szakképző intézményekben hátradőlnek és nem csinálnak semmit, mert tök jól elvannak ebben a langymeleg közalkalmazotti státuszban. Szépen lépdelnek előre, amúgy meg a hatalmas nagy pénzeket zsebre vágják. Ez badarság! Dolgoznak. Itt a többi eredménnyel van probléma, mint például a méltányossággal. Mit is jelent ez a méltányosság, tisztelt képviselőtársaim? Azt, hogy mondjuk, egy alacsony családiháttérindexszel rendelkező diák előre tude lépni, vagy pedig ott marad, ah onnét jött, és Magyarország ilyen szempontból bizony nagyonnagyon rosszul teljesít. Na, ezen kellene változtatni! Én ebből igazából nem tudom kiolvasni, ha akarnám, lehet, hogy ki lehetne olvasni, vagy bele lehetne képzelni, inkább azt mondom, hogy kiolva sni nem lehet, de bele lehetne képzelni, csak van néhány keserű tapasztalatunk, ami azt mondatja velünk, hogy ezt a biankó csekket mi ne írjuk alá. S ne mondjuk azt, hogy majd itt rendeletileg szabályoznak 48 nagyon fontos területet, és ez az egész tulajdo nképpen csak egy keretjellegű szabályozás, aztán bízzuk majd önökre, hogy ezt szépen hogyan töltik ki tartalommal. Eszünk ágában sincs erre rábólintani! Ne haragudjon, Bódis államtitkár úr, valamikor még ön nyilatkozott egy olyasmit, hogy akkor lesz itt az oktatás világában jó világ, ha majd olyanok tanítanak, ha olyan pedagógusok lesznek a pályán, akik nem egyfajta pénzkereseti forrásnak tekintik ezt a hivatást. Hát, keresik azt a pénzt, csak nem nagyon találják - mondom itt a kollégáknak a nevében nagyna gy tisztelettel. S még egyszer mondom, hogy amit most visszaadnak, azt azért el is vették tőlük az évek során. Tehát ezzel annyira büszkélkedni nem kellene. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy hol van a törvényi garanciája annak, hogy ez akkor majd a követ kező évben, meg azután is, meg azután is szépen emelésre kerül, vagy pedig most megkapnak egy
