Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 11. szerda - 103. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2018. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NAGY MÁRTON ISTVÁN, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke:
2283 évre már nem 5, hanem 3 százalékos prognóziso król szólnak az előzetes beszámolók és projekciók, hanem egyáltalán, engem érdekel a gazdasági növekedés összetétele. Tehát érdekelne az, hogy ebből mekkora szegmens a multicégek eredménye, akik azért a közteherviselésben nem jeleskednek, és hogyan teljesí tenek a magyar mikro, kis- és közepes méretű vállalkozások. Tehát alelnök úr felé fordulva: az EUtagságból kifolyólag ideáramlott eurótömeg sorsát érintően én hiányolok ebből a beszámolóból néhány megállapítást. Azt illetően pedig pláne, hogy a következő időszakban mi várható ezen a területen. A bankok tevékenységéről, nyereségéről pár szót szólva, abszolút - ahogy ezt elmondtam a vezérszónoki felszólalásban is , egy regionális szinten kiugró eredményt találunk, ami egyébként érthetetlen, vagy annál is j obban érthető a gazdasági folyamatokat ismerve. A közteherviselés hiánya az érthetetlen, és azt látjuk - ez inkább a kormány irányába megfogalmazott kritika természetesen , hogy ha ez a két tényező benn lenne a költségvetésben, a multicégek közteherviselé se, másrészt a bankok közteherviselés alá vonása, ez egy több száz milliárdos különbözetet okozna nem csak a társasági adó frontján, hiszen ott egy erőteljesen csökkentett kulccsal kell hogy számoljanak már ezek a cégek. De ez a több száz milliárd forint e legendő lenne a lakhatási krízis részleges felszámolására, és hadd ne soroljam tovább, hogy milyen, egyébként az MNB által is artikulált célokat lehetne megvalósítani belőle. Kapacitálom tehát önöket afelé, hogy bátrabban viselkedjenek ezeken a frontokon, hiszen a közteherviselés egy olyan alapérdek, amely nem valósul meg Magyarországon, viszont megvalósulása esetén elképesztő gazdasági rúgást adna ennek a motornak. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kérdezem, kí váne még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az együttes általános vitát lezárom, és megadom a szót Nagy Márton alelnök úrnak, hogy válaszoljon az elhangzottakra. NAGY MÁRTON ISTVÁN, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hadd mondjam azt, hogy már több éve ülök itt és hallgatom önöket, és azt kell mondanom, hogy van egy csomó olyan hozzászólás, ami - hogy is mondjam? - számunkra egy kicsit furcsa, és erős politikai töltettel rendelkezik (Z. Kárpát Dániel: A parlamentben vagyunk!) ; vannak szakmai hozzászólások is. Mi azt szeretnénk, ha a jövőben a szakmai oldal még erősebb lenne, és akkor talán kezdődhet egy olyan vita, ami a Nemzeti Bank egyévi működéséről vagy jövők épéről szól. Először hadd mondjam azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank hitelessége, hogy ki mondja meg, hogy hiteles vagy nem, vagy éppen romlik vagy javul, a számunkra a legfontosabb, hogy a piac mit gondol rólunk, hogy hogyan kommunikálunk, és a céljainkat ho gyan tudjuk elérni. Ebben egyetlen horgonyunk van: az árstabilitás elérése és fenntartása. Ezt 2017ben elértük, az inflációs célunkat, és 2017 óta a 3 százalékos cél, pluszmínusz 1 százalékos sávban tartjuk az inflációt. Kérem szépen, a jegybankok nemhog y kisebb részének, hanem elenyésző részének sikerült az inflációs célját elérni KeletKözépEurópában, ez Magyarországon kívül a cseh nemzeti banknak sikerült. Tehát, ha így nézzük, akkor a Magyar Nemzeti Bank azon nagyon kevesek közé tartozik, aki az infl ációs célját elérte, és fenn tudja tartani. Ha hitelességről beszélünk, ez a hitelesség egyetlen fokmérője, hiszen ez az elsődleges célja, a három mandátum közül a legfontosabb, és a másik kettőt csak akkor vehetjük elő, ha az első mandátumunk teljesült, v agy azt nem veszélyeztetjük. Ami az eredményünket illeti, természetesen nekünk nincs eredménycélunk, sose volt. Sose volt! Az eredmény egy mellékhatása a mi monetáris politikánknak. Természetesen én azt szoktam mindig mondani: ha jó a monetáris politika, a kkor kedvező mellékhatások generálódnak, van pozitív eredményünk. Még egyszer: ez nem cél, de ha negatív lenne ez az eredmény, akkor a költségvetésnek térítenie kéne, és akkor a költségvetés nagyobb kiadásokkal szembesülne.
