Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):
2239 remélem, hogy ebben a célban talán egyet tudunk érteni, és ezen a célon keresztül meg tudjuk fogalmazni ezzel a törvénnyel kapcsolatosan a véleményünket, mert önök eddig nem a törvénnyel kapcsolatban fogalmazták meg a véleményüke t, hanem egészen másról. Azért, mert Szél Bernadett azt állítja, hogy itt ilyen előző javaslatokról kellene vitatkoznunk, amiről nem volt kormánydöntés, még miniszteri értekezleti döntés sem volt róla, egyébként be sem lett nyújtva a parlamentben, és azt v árja el tőlünk, hogy ilyen törvényről vitatkozzunk, erre nyilvánvalóan nem vagyunk hajlandók, mert ez a törvény, ami élvezi a kormány támogatását, ami élvezi a kormánytöbbség támogatását, és amiről most a vita szól. Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László tapso l.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Ungár Péter képviselő úrnak. UNGÁR PÉTER (LMP) : Köszönöm a szót. Államtitkár úr, szeretnék egy idézettel kezdeni. Eperjes művész urat ismeri, gondolom. Volt, amikor Szombathelynek még fideszes polgárm estere volt, és önök egyáltalán nem akartak beleszólni a művészet irányításába pártpolitikailag, akkor a színházigazgató Jordán Tamást le akarták váltani Eperjes művész úrra, aki azt mondta: „Be kellene fejezni ezt az egész bizottságosdit, és véleményem sz erint egyszerűbb volna, ha a színházigazgató személyét az adott város vezetése jelölné ki.” Akkor az volt a jobboldal álláspontja, hogy a szombathelyi polgármester alkalmas arra, hogy kinevezze, ki a színházigazgató. Amúgy nem így van, mert a testület dönt . Akkor és most körülbelül ugyanannyi az aránya az állami pénznek a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, mint most. Miért van az, hogy az történt, hogy Puskás Tivadarnak még engedték volna ezt a jogosítványt, de Nemény Andrásnak már nem? - ez a kérdés. M iért van az, hogy ebben az időben azt gondolták, hogy meg kell változtatni három nap alatt azt, ami eddig másként működött, ami eddig úgy működött, hogy ha önök valakit ki akartak venni a pozícióból, egy olyan embert is, akiről amúgy ön is elismerően nyila tkozott az előbb, akkor ezt megtehették volna, csak politikai alapon, ha össze tudtak volna amúgy eszkábálni akkor egy többséget, ami nem sikerült. Az a helyzet, hogy ne tegyünk úgy, mintha ez a törvény csupán arról szólna, ami le van benne írva. Ha megnéz zük a jobboldali médianyilvánosságot, Nacsa képviselő úr, és hogy miket mondanak róla például a Thália Színház igazgatója… Egy zárójelet hadd nyissak: én voltam a Thália Színházban, megnéztem a Férfiagy című darabot. Az, hogy ebbe magyar közpénz megy, az é n véleményem szerint egy szomorú dolog, de nem fogom mint országgyűlési képviselő előírni, hogy mibe megy, és mibe nem megy pénz. Ha valakinek aggódnia kellene arról, hogy mit tesz a magyar színházkultúráért, az Kálomista igazgató úr, mert abban a darabban sok minden volt, csak polgári érték nem, konzervativizmus vagy bármi a magyar kultúráról, de mindegy. Ennek ellenére természetesen, ha ő marad az igazgató, akkor joga van rossz színházat csinálni. Mindenkinek alkotmányos joga rossz színházat csinálni. Az a helyzet, hogy ez egy jobboldali kultúrpolitikai kurzus része, ami elkezdődött Szakács Árpád beszédével, amiben kifejtették, hogy önök a legelnyomottabb kisebbség a világon, kilencedik éve kormányoznak, és önök a legelnyomottabb kisebbség, és egyszerűen n em engedték önöket, hogy értéket hozzanak létre. Semmi mást nem hallottam itt, mint azt, hogy azon vernyognak, hogy csak kettő jobboldali színház van a fővárosban, és hány balliberális színház van. Önök szokták ezt a kategóriát alkalmazni. Egy idézettel sz eretném folytatni. Azt mondja, sorolja az intézkedéseket, és innentől van: „A korábban méltatlanul háttérbe szorított konzervatív elit” kárpótlását szolgálták az új intézkedések, „ezzel élni kell tudni, és nem a politikán kell számonkérni, ha nem születnek meg a nagy művek, már ha valóban nem születnek meg.” Kassák nyomán üzen azoknak ez az ember: „akik a saját sikertelenségüket a liberálisok már nem létező túlzott támogatásában” látja, „művekkel csak művek vitatkoznak”.
