Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):
2240 (23.10) Kedves Államtitkár Úr! Ezt L. Simon László írta a Figyelőben 2013ban. Nagyon meglepő, hogy azóta már ő sem ezt gondolja, ahogy ezt meghallgattam. De még egy embertől tudnék idézni egy rövidet. Ő azt mondta, hogy nem kiegyezés történt, hanem reváns. És nem most talá lkozom először ezzel a példával, 2000 és 2002 között ezt már tervezték egyszer meghozni Makovecz Imre javaslatában, hogy létrehozzanak egy másik testületet. Ez volt az MMA létrehozását övező vita, amit akkor ez a kulturális államtitkár megakadályozott. Ő R ockenbauer Zoltán. Gondolom, ön is nagy tisztelettel gondol az elődjére. Az a helyzet, hogy biztos vagyok benne, hogy ez a törvény sok mindent mutat, de nem Rockenbauer Zoltán szellemiségét. Az a helyzet, hogy soha nem fogják tudni egy törvénnyel helyrehoz ni azt, hogy önök úgy érzik, hogy valamiben elnyomottak, ami egyszerűen arról szól, hogy ki mit ír a papírra. Igenis vannak nagyon nagy, jobboldali kulturális térben alkotó emberek. Nekem az egyik kedvenc költőm szintén az ön elődje, Szőcs Géza, aki egy na gyon is elismert és jó, a magyarságot gyarapító költő. Az, hogy utána pénzköltéssel mit csinált, arról ne beszéljünk. Most a költőről mint lírai műalkotásról beszélünk. Az a helyzet, hogy ezeket az embereket senki nem akadályozza meg a versírásban, senki s emmit nem akadályoz meg. És az, hogy önök, akik három éven keresztül süvítő magabiztossággal mondták és írták mindenhol, hogy az amerikai MeTookampány egy liberális métely, és felháborító, hogy a szexuális zaklatás ügyéből közpolitikai javaslatokat akarna k az Egyesült Államokban megfogalmazni - ez a konkrét mondat amúgy szerepelt az Origóban , erre önök pont mint, mondhatnám, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a néhai és jelenlegi ifjúsági szervezete, úgy Amerikából másolva, csinálnak egy MeTookampán yt, aminek közpolitikai következményt akarnak csinálni, kedves Nacsa képviselőtársam. Így történt. Az a helyzet, hogy ezt nem akarom részletesebben kifejteni, hiszen ez már korábban a kollektív bűnösség fölemlegetésével Hiller alelnök úrtól elhangzott, de szégyenteljes volt, amit ezzel a Katona Józsefbeli üggyel csináltak, és méltatlan ahhoz, ami a magyar kultúra finanszírozását jelenti. Azt még azért szerintem fontos elmondani, hogy mi a különbség aközött, hogy Kásler Miklós nevezi ki, mondjuk, a Weöres S ándor Színház igazgatóját vagy Nemény András, vagy Veres Pál vagy Kásler Miklós. És ugye, Hollik képviselőtársunk is ezt írta a Facebookra, hogy mind a kettő demokratikusan megválasztott ember. De van egy különbség: Nemény Andrást megválasztották azok az e mberek, akik primer módon ebbe a színházba mennek, mert ott élnek. Őnekik van az életükre ez a legnagyobb hatással. A szombathelyi testületnek, a Fővárosi Közgyűlésnek vagy a miskolci testületnek közvetlen legitimitása van, hogy döntsenek erről, hiszen ők közvetlenül vannak választva. Kásler Miklós neve mellé ikszet nem tett senki. Ő ettől még eljárhat kulturális ügyekben, hiszen van egy parlamentáris demokrácia, de van egy olyan alapelv, ami az Európai Unió és a magyar Alaptörvény egyik alapelve, hogy akik egy döntés következményeivel elsősorban együtt élnek, azoknak van alapvető joguk erről a döntésről dönteni, jelen esetben az önkormányzati testületen keresztül. Az pedig még nagyon szomorú ebben az egészben, hogy amúgy… - és egyáltalán erről a vitáról, am it a kormányoldal folytat, tulajdonképpen csak fővárosról beszéltek amúgy. Tehát mind a megszólaló képviselőtársak, mind az erről folyó tágabb diskurzus csak a fővárosról szólt. Önök egy ’93as Mozgó Világban folyó vitát akarnak most újra lefolytatni, ami körülbelül az volt, hogy a demokratikus ellenzéken belül kit marginalizáltak, és kinek nem ismerték el a tehetségét, mert összefogtak ellene a liberálisok. A Szabad Demokraták Szövetsége már meghalt, az ifjúsági szervezete még, úgy látszik, él, de a Szabad Demokraták Szövetsége már meghalt, és ezt a vitát már nem szeretnénk lefolytatni. Tehát ne arról szóljon már a magyar kultúrpolitika, hogy Szakács Árpád meg van sértődve a világra. Biztos megvannak neki a személyes okai, hogy Szakács Árpád meg Szántó Mikl ós meg van sértődve a világra, de ez egy törvény, nem pedig egy pszichodrámacsoport rajzolt alkotása.
