Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2208 nyújtották be, most tárgyaljuk, és 15 óra múlva szavazni fognak erről. Ez azt jelenti, hogy az egész törvény lebonyolítását, az egész törvény megtárgyalását, beleértve a szavazást, 50 óra alatt kívánják letekerni, amely egyébként önmagában lehetséges, de p ontosan ahhoz a stílushoz tartozik, amelyről az előbb beszéltem, és amelyet élesen kritizálok. Az, tisztelt államtitkár úr, hogy öt akármilyen kiváló ember egymással beszélget a kultúráról, nem egyeztetés. Én ezt nem tartom egyeztetésnek. Azt tartom egyezt etésnek, amikor a résztvevők teljes köre, egyetértők és vélhetően kritizálók egy adott kérdést megvitatnak, akár a nyilvánosság előtt már az előkészítés fázisában elmondják a véleményüket, és annak nyomán, figyelembe véve akár kritikus véleményeket, fogalm azza meg a törvényalkotó a törvényt. (20.50) Ön pontosan tudja, ahogy önök közül többen is, hogy az előadóművészeti törvényt annak idején két éven keresztül egyeztettük, nem öt színházigazgató, hanem a Kolibri Színházban az ö sszes magyar színházigazgató meghívásával, akik közül ketten nem voltak jelen. Az egyik beteg volt, a másik külföldön volt, mindenki más ott ült. Ez nem a végpontja volt, ez nem a bejelentés megtárgyalása, hanem az alapkoncepció vitája, ami aztán nagyon so kat módosított a véleményünkön, nagyon sokat módosított, mert egy sereg mindenre nem gondoltunk, egy sereg mindent mi tudtunk a tisztelt színházigazgatóknak elmondani, és ebből kijött egy olyan vélemény, amely a szakma igen nagy részének a kritikája mellet t az elfogadást jelenthette. Én ezt tartom egyeztetésnek. Azt nem tartom egyeztetésnek, hogy öt ember, még egyszer mondom, akár magas kvalitású emberek beszélgetnek a kultúráról vagy annak egy részéről. Ezért mindaz, amit az előbb elmondtam, a törvény beny újtása, az, hogy ezt a törvényjavaslatot ötven óra alatt lezavarják és az egyeztetés valós hiánya számomra egy egész koncepciót képez. Önök nem akarták ezt a nyilvánosság előtt megvitatni, önök nem akarták ezt a parlamenti ülésnapok nyilvánossága előtt meg tárgyalni, önök ezt igazából tudatosan el akarták dugni, hogy minél kevesebb ember tudjon róla. Az egy más kérdés, hogy azok, akik a magyar színházat kedvelik és szeretik, kritikusak és nem kritikusak, felfigyeltek erre a törvényjavaslatra, és ahogy elnézt em tegnap azt a sokaságot, amelyik a törvényjavaslatot finoman fogalmazva is kritikusan szemléli, hát, ők sem a módszer, sem a tartalom mellett nem álltak ki. De akkor nézzük valóban a tartalmat! Azt kell mondjam önöknek, hogy az alapkérdésben van közöttün k különbség, nem önmagában egy paragrafus részlete, egy megfogalmazás, hanem az alapkoncepció, az állam szerepe, az állam és a kultúra kapcsolata, a kultúra finanszírozása és az állam szerepének összekapcsolása kérdésében. Ezért azt kell mondjam önöknek, h ogy abban nem tudok közös halmazt teremteni, amilyen államfelfogással önök rendelkezve ezt a törvényjavaslatot benyújtották, mert ezt a törvényjavaslatot ugyanaz a szellemiség hatja át, amelyik államosította az iskolákat, ugyanaz a szellemiség, amelyik min den magyar iskolába az iskolaigazgatót a miniszteri kinevezéstől teszi függővé. Ugyanannak a szellemiségét látom, amelyik a Magyar Tudományos Akadémiát megfosztotta az intézményeitől, az intézeteitől. Én ezt a szabadság, az autonómia csorbításának látom. ( Taps az ellenzéki oldalon.) Azt kell mondjam önöknek, igen tisztelt kormánypárti képviselők, hogy nem abban van a felfogásbeli különbség közöttünk, hogy itt bizonyos megfogalmazások eltérnek a mi ízlésünktől, hanem alapfelfogásbeli különbségünk van. Mi nem egy ilyen államot akarunk. Mi nem akarjuk, hogy a miniszter mondja meg, hogy a zalaegerszegi Kossuth iskolában és a mátészalkai Deák iskolában ki legyen az igazgató. Nem ilyen államot akarunk. Mi nem olyan Magyarországot akarunk, ahol a kormánynak a válas ztók által elnyert felhatalmazása arra terjed ki, hogy helyi autonómiákat kiüresítsen, annak tényleges jogait elveszi, vagy megfogalmazásában és tartalmában csorbítja. Ez, kérem, a mi felfogásunk szerint igenis a köztársaság kiüresítése, ez az állam szerep ének számunkra elfogadhatatlan értelmezése, amivel sem most, sem a későbbiekben nem fogunk egyetérteni. Ezért azt kell mondjam önöknek, hogy amit a színházigazgatók kinevezése kérdésében megalkottak, az napnál világosabban a szabadság, a művészeti szabadsá g és a színházi autonómia
