Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2209 csorbítása. A megfogalmazás ugyanis kétségkívül cinikus. Önök ugyanis azt mondják, hogy amennyiben az önkormányzat teljes egészében kívánja finanszírozni a színházát, önök nem szólnak bele. Csakhogy az önkormányzatoktól olyan mért ékben vonták el a forrásokat, hogy nincs olyan mai magyar önkormányzat, amelyik képes lenne színházat fenntartani, és ez kimondottan és legnagyobb mértékben a fővárosra igaz. Ezért az a megfogalmazás, miszerint azt mondják, hogy ha nincs elég pénze, akkor fordulhat a kormányhoz és megállapodást kell kötni 30 napon belül, amely megállapodás valóban kimondja, hogy a vezetői kinevezés módjára kiterjedőleg az intézmény közös működtetésének és működésének részletes szabályait kell kidolgozni. Ez azt jelenti, hog y ha adok pénzt, akkor én mondom meg, hogy ki a színházigazgató, ha pedig ebbe nem egyezel bele, akkor nincs megállapodás. És ez nem elvi kategória, hanem kőkemény pénzkérdés. Ha nem szólhatok bele abba, hogy ki a színházigazgató, akkor nem adok pénzt. Mi ezt a felfogást az állam túlterjeszkedésének látjuk. Azt mondom önöknek, hogy ez a törvényjavaslat igazából nem a művészetről szól, ez a törvényjavaslat a hatalomról szól, és a hatalom olyan kiterjesztéséről, amelyet mi sem ebben a formában, sem ebben a ko nkrét esetben, sem általánosságban nem fogunk, nem akarjuk és nem is tudjuk elfogadni. Ezért azt kell mondjam önöknek, hogy a törvényjavaslat vitája arra feltétlenül alkalmat ad, hogy rávilágítsunk önmagában a törvénynél szélesebb problémákra és kérdésekre . Én azt látom, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt államtitkár úr, hogy a politikai tér elfoglalása után - s nem egyszerűen választáson elnyert mandátumokra gondolok, hanem a politikai tér egészének elfoglalási kísérlete után , a gazdasági tér elf oglalása után önök most célba vették a művészetet, célba vették a kultúrát, és én ezt a törvényjavaslatot a kultúra területén egy hódítási kísérletnek tartom. Úgy gondolom, hogy ez az államfelfogás az önkormányzatokat egy szükséges rossznak tekinti, amiben semmilyen partneri viszonyt nem látok, és rá kell világítanom arra, hogy azért az mégsem lehet véletlen, hogy ez a törvényjavaslat október 13. után a decemberi utolsó előtti ülésnap utolsó napirendi pontjaként kerül megtárgyalásra. Azt gondolom, hogy önök et nagyon zavarja az, ami október 13án történt, és ez szoros kapcsolatban áll ennek a törvénynek a benyújtásával és megfogalmazásával. Ezért, nehogy félreértés legyen, megismétlem, úgy gondolom, hogy a politikai és a gazdasági tér elfoglalása után önök mo st a kulturális tér elfoglalására készülnek. Azt is el kell mondanom, hogy az előzetes vitában olyan kifejezések, olyan szavak és tartalmak kerültek elő, amelyeket nem egyszerűen a politikával foglalkozó, hanem minden jóérzésű embernek el kell utasítani. A zaklatószínház kifejezés kulturális horror. Az azt jelenti, hogy egy ember bűnös tette nyomán egy egész közösséget kívánnak megbélyegezni. (Ungár Péter: Így van. - Taps az ellenzéki oldalon.) Ez nem más, mint a kulturális kollektív bűnösséget feltételező szemlélet, amelyet, még egyszer mondom, teljesen mindegy, hogy melyik politikai oldalhoz, melyik párthoz és melyik frakcióhoz tartozunk, ezt jóérzésű, demokrata ember elutasítja. Ezért azt gondolom, hogy a „zaklatószínház” kifejezést nagyon gyorsan töröljé k ki a szótárukból. Nagyon gyorsan! És ha nem veszik rossz néven, azt gondolom, hogy ezért illene önöknek a magyar kulturális élettől bocsánatot kérni. (Ungár Péter: Így van! - Taps az ellenzéki oldalon.) Bocsánatot kérni azoktól az emberektől, akik színés zként, rendezőként, a színház legkülönbözőbb posztjain dolgozókként nemcsak magas színvonalon, hanem teljes tisztességgel látták és látják el a feladataikat. Megbélyegezni egy bűnös cselekedet, egy személy miatt egy kollektívát, ez nem az európai demokráci a. És biztos vagyok benne, hogy ha önök mélyen magukba néznek, ezen már önök is és a magyar demokrácia is túl van, legalábbis túl kellene lennie. Visszahozni ilyen gondolatokat kimondottan rossznak, tévesnek és helytelennek tartok. (21.00) Ezért azt kell mondjam összességében, hogy az a javaslat, amelyik kétségkívül egy előzetes verzióhoz képest sok mindent nem tartalmaz, de én még nem láttam olyan dokumentumot, előterjesztést, bármilyen módon egy minisztériumban készült anyagot - volt alkalmam némi tapasz talatra szert tenni , hogy egy papírra az égből bepottyannak a betűk, ott alkotnak egy tele
