Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2204 igyekszem csak arról beszélni, ami itt van, és értelmezni. Remélem, ha L. Simon László képviselő úr nem ért vele egyet, nem azt fogja mondani, hogy hazudok, hanem azt fogja mondani, hogy tévedek, de ez csak egy kitérő volt. Vajon mi az oka annak, hogy ez az arány, ez a beleszólási lehetőség most megváltozik? Mi ennek az oka? És akkor pontosan azt idézem, ami ebben be nne van: „A színházak működtetéséért a fenntartó a felelős.” Most ez a felelősség vajon teljes egészében érvényesíthető, folytatom, ha egy közös megállapodást kell kötni a miniszternek és az önkormányzatnak, amely tartalmazza a működtetés részletes szabály ait, a vezetői kinevezés módját - nyilván itt nem technikai kérdésről van szó , és rögzíti a költségvetésből juttatandó támogatás mértékét is? Nos, én nem azt mondom, hogy ebben a vétójog van benne szó szerint; nincs benne az egyetértési jog, ennek a lehe tősége van benne, és valóban ő mondta, hogy múzeumi területen ez egyébként létezik is, tehát nem valami szentségtörés lenne. Ön azt mondta, hogy csak egyszer alkalmazták, én azt mondom, hogy alkalmazták is, és nem tudjuk, hogy ebben az új helyzetben milyen módon fogják alkalmazni. És azért itt az a) és a b) pont között - rossz az, aki rosszra gondol? - valami összefüggés lehet, hogy rögzíti a költségvetésből juttatandó támogatás mértékét, illetve a vezetői kinevezést is befolyásolja, ahogy halljuk, adott es etben egyetértési joga van. Ez azért könnyen összekapcsolódhat: bizonyos támogatást, annak a mértékét összekötöm azzal, hogy milyen színházi igazgató kinevezését kívánom támogatni. Az egyébként mindenképpen axióma, hogy ha az állam forrást biztosít egy ado tt intézménynek, akkor egyértelmű, hogy joga kell legyen arra, hogy a vezetői kinevezésbe is beleszól? Nem axióma. Nem axióma, mert nézzük a vallás területét! Az egyházak fenntartanak oktatásikulturális intézményeket, és vajon tudunk arról, hogy egy egyhá zi oktatási intézmény esetében az adott fenntartó helyett, mellett van egy megállapodás, és vétójoga van az államnak? Nem, nincsen. Tehát szögezzük le, nem axióma az, hogy ha az állam hozzájárul egy adott intézmény működésének a költségeihez, akkor az azt jelenti, hogy ő természetesen beleszól ezekbe a kérdésekbe. Egyébként azért az felmerül bennem, hogy vajon a politika nem gerjesztie az ellentétet ezen a területen. Nem vagyok kulturális szakember, én csak halkan felteszem a kérdést. Vajon, ha megnézzük a Katona József Színház repertoárját, akkor az egy úgynevezett liberális színház, így kéne, mondjuk, megbélyegeznünk, és egy konzervatív felfogású ember oda nem mehetne el, és nem lehetne részese egy minőségi előadásnak? Megnéztem, orosz klasszikusokkal van tele egyébként a repertoárja ennek a színháznak, tehát nem igaz, hogy egyértelmű bélyeget kell ráragasztani. Egyébként amikor a vezetőket megválasztják, sokszor mondják, hogy nem azoknak akarok lenni a miniszterelnöke, főpolgármestere, akik megválasztotta k, hanem mindenkinek. Akkor tudomásul kell venni, hogy az általa képviselt és helyesnek tartott kulturális irányzat mellett egy másiknak is teret kell engedni, de ez úgy van szerintem a másik oldalról is, Karácsony Gergely is kijelentette szó szerint, hogy : azoknak is a főpolgármestere akarok lenni, akik engem nem választottak meg. Akkor talán tudomásul kell venni, hogy az Újszínházat nem kell fasiszta színháznak minősíteni azért, mert például A funtineli boszorkány című Wass Albertadaptáció ott szerepel. Meg kell nézni egyébként a műsorát, én nem látom, hogy ez valami extra módon térne el attól, amit egy, mondjuk így, liberális felfogású ember is szívesen megnéz. Ami viszont szerintem elfogadhatatlan, és nem tudom, valahol a Rogánféle propagandaminisztéri um bugyraiban született egy szó, egy kifejezés, amit itt többször hallottunk, a „zsarolószínház” fogalma. Zsarolószínház! (Nacsa Lőrinc: Zaklatószínház!) Zaklató, bocsánat! Nagyonnagyon helyes, köszönöm, hogy kijavított. Igen, zaklatószínház, ami zsarolás ra ad lehetőséget, de maradjunk a zaklatószínháznál. Hogyan képzelik azt, hogy ezzel egy egész színházat, ahol igen, megtörtént egy zaklatás - elítéljük természetesen , zaklatószínházzá minősítünk? A többi művésze, a fővilágosítója hordja azt a bélyeget, hogy ő egy zaklatószínházban dolgozik? Ami most már ugye kiegészült, mert ugyancsak gyanú merült fel, de akkor az Újszínház is zaklatószínház?
