Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - Egyes törvényeknek a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. létrehozásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
1227 Ami a Jobbik hiányérzetét illeti a tö rténelmi filmek ügyében, az a helyzet, hogy azt osztom, én személyesen osztom. Én is szeretnék sokkal több történelmi alkotást látni, csak egy dolgot azért figyelembe kell vennünk, egy dolog, hogy mi mit szeretnénk látni. Én is szeretnék több történelmi fi lmet látni. Azon belül is lehet véleményünk, hogy kiről szeretnénk látni ezeket a történelmi filmeket. Gréczy képviselő úr említett pár szereplőt, Bethlen Istvánnal kapcsolatban egyetértek, de lehet, hogy másban nem egyezünk, és azt gondolom, hogy a politi kának azért korlátoznia kell magát abban, hogy meghatározza, hogy az alkotók miről készítenek egy ponton túl filmet. Az a dolgunk, hogy megfelelő kereteket, megfelelő költségvetési forrásokat, jól működő intézményrendszert biztosítsunk, és ez a törvényjava slat ezt szolgálja. Említette ön a testület kérdését. Valóban egy testület irányítja majd ezt az intézetet, ami megfelelő garancia arra, hogy többféle szempontot érvényesítsenek, szakmai szempontokat és egyébként hatékonysági szempontokat is, mert arra is ügyelni kell, hogy gazdaságosan működjenek ezek. Ami a DK felvetéseit illeti, Gréczy képviselő úr minden magyar filmnek örül, minden magyar filmsikernek, ezzel én is így lennék, és nem is szokta egyébként a kormány azt mondani, hogy ez a kormány sikere, ez az alkotók sikere, de ennél is tovább megyek, minden ilyen filmsiker Magyarország sikere. Ami a 2010 előtti pusztulásra vonatkozó megjegyzést illeti, ön felhozta ezt a dolgot, nem véletlenül beszélünk erről, meg beszéltünk korábban. Tehát 2010 előtt a mi meggyőződésünk szerint egy zűrzavaros állapot volt, aminek az egyik jellemző pontja az volt, hogy a Magyar Mozgógép Közalapítvány óriási eladósodási spirált generált, 6 milliárdos adósságot generáltak a közalapítvánnyal kötött szerződések alapján, amelyek mögött egyáltalán nem volt megítélt forrás. Volt arra példa, hogy a Kulturális Minisztérium úgy is kötött támogatási szerződéseket, hogy annak nem volt meg a költségvetési fedezete. Ezeket a gyakorlatokat fel kellett számolni, és ilyen gyakorlatokról ön m ár nem tud beszámolni, ilyenek nincsenek. (15.50) Ami a múlt embereit, a régi embereket illeti: nem azzal van a probléma, hogy olyan emberek szerepet vállalnak, akik korábban már vállaltak szerepet, hanem azzal van probléma, ha olyan emberek vállalnak újr a szerepet, akik bizonyítási lehetőséget kaptak, de csúfosan elbuktak, és ennek következménye lett. Nézzük meg, a Főpolgármesteri Hivatalban, akik visszajöttek, ők nagyon súlyos pénzügyi káoszt hagytak maguk után. Ezt a kérdést nem szeretném itt megnyitni, nem itt van ennek… (Kunhalmi Ágnes: Ezüsthajó, és olyan fényes volt. Fényesen csillogott.) a helye, csak egyáltalán nem mindegy (Kunhalmi Ágnes: Ne bontsd ki jobban, mint ahogy én bontottam!) , hogy a múlt emberei mit hagytak maguk után, és annak az ország ra nézve mi volt a következménye. De ezt a témát nem szeretném itt jobban megnyitni. Ami a köztévére vonatkozó javaslatokat illeti: ebben nem a minisztérium az illetékes, hogy milyen csatorna indul. Azt azért a jegyzőkönyvben jegyezzük meg, hogy ezek szeri nt még az ellenzéki pártok szerint is van olyan tevékenysége a köztelevíziónak, amit jól csinál. És ha azt nézem, hogy korábban azzal érveltek, hogy kevesebb költségvetésből gazdálkodjon a köztelevízió, és most azt javasolja, hogy indítsanak újra egy csato rnát, akkor csak halkan jegyezném meg, hogy ez a két javaslat, miszerint kevesebb pénzt kapjanak meg indítsanak újra csatornát, nincsen összhangban. Összefoglalásképpen annyit szeretnék még elmondani, hogy a magyar mozgóképipar nagyon nagy hagyományokkal r endelkezik, és ez mindannyiunk számára felelősséget is jelent, amelynek meg kell felelnünk. Ez a törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, egyszerre érvényesíti a filmszakma igényeit, a nagyközönség igényeit, és azt a hosszú távú elvárásunkat is teljesíti reményeink szerint, hogy az alkotások tovább gazdagítsák, erősítsék a magyar kultúrát. Szeretnénk, ha a magyar film továbbra is a nemzeti büszkeség forrása lenne, és meggyőződésünk az, hogy a tárgyalt javaslatok szolgálják ezt a célt, ezért pártpolitikai meggyőződéstől függetlenül érdemesek arra, hogy mindannyian támogassuk őket. Köszönöm a figyelmet.
