Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZÉKELY SÁNDOR (független):
1004 A másik. Azt úgy magunknak mondanám így ellenzéki képviselőként is, hogy amikor tömegsportról meg szabadidősportról beszélünk, azért a tömegsport és a szabadidősport szervezése nagyon sok esetben az egyesületek keretében zajlik, tehát pont azokban az egyesületekben, ahol egyébként a versenysport meg az élsport is történik. Tehát én egy picit óvatosabban bánnék azzal a kritikával, amikor arról beszélünk, hogy tulajdonképpen mindent költsünk csak szabadidősportra meg tömegsportra, mert egészen biztosan ezzel is téves pályára lépnénk. Tehát összességében én annyit szeretnék mondani magunknak kicsit önkorlátozás vagy önkritika gyanánt, hogy nem kell kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, de az egészen biztos a másik oldalról, hogy a hasztalan, értelmetlen, korrupciógyanús beruházásoknak pedig véget kell vetni a taofinanszírozás tekintetében, mert tönkretesznek egy olyan jó eszközt, aminek egyébként mindenki örült korábban. Természetesen a sportban is örülnek eze knek a forrásoknak, de természetesen ők is látják, a sportolók, az egyesületi vezetők, sportági vezetők is pontosan látják ennek a taorendszernek a pozitív oldalát, de a negatív oldalát is. Én kérem önöket, hogy ha ránk már nem is hallgatnak, akkor esetleg hallgassanak rájuk, bár néha azt tapasztalom, hogy attól való félelemben vagy félelemtől, hogy akkor elvesztik a forrásokat, azért nem biztos, hogy őszintén mondják el önöknek, hogy hol milyen problémákat és visszaéléseket látnak a taorendszerben, márpedi g vannak visszaélések, mint ahogy azt kell hogy mondjam, hogy sajnos a kultúra területén is voltak visszaélések, és ezeket a visszaéléseket ki kell szűrni, pontosan azért, hogy egy értékes eszközt meg tudjunk menteni a magyar sport vagy akár a magyar kultú ra számára is. Tehát összességében azt kell hogy mondjam önöknek, hogy vigyázzanak erre az eszközre, próbálják megteremteni újra a nemzeti konszenzusát ennek a területnek, és ne úgy nézzen ki egy ellenzéki képviselő számára ez, hogy a sport területén, ahol viszonylag sok jobboldali beállítottságú ember van és sok támogatójuk van önöknek, ott mindent szabad, a kultúra területén meg adott esetben, ahol egy kicsit talán nagyobb a kritika az önök irányába a műfajból is fakadóan, hiszen sokkal kísérletezőbb, lib erálisabb és más kreativitást igénylő területről van szó, ott meg mintha büntetni akarnák ezt a szektort. Ez semmiféleképpen nem jó. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.) (12.10) ELNÖK: Köszönöm, Mesterházy képvi selő úr. Megadom a szót kétpercesekre, elsőként Székely Sándor független képviselő úrnak. SZÉKELY SÁNDOR (független) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a lehetőséget. Jómagam világéletemben sportoltam, a fiam is sportol, úgyhogy őszintén szó lva én csak azt tudom mondani, hogy a sport egy jó dolog, és az sem baj, ha az állam támogatja. Ennek leginkább a tömegsport részét emelném ki, azonban azt kell elmondanom önöknek, azt én nem látom, hogy a taorendszer hogyan támogatná a tömegsportot. Bár M esterházy Attila elmondta előttem, hogy valóban ezek a klubok szervezik a tömegsport egy részét is, de őszintén szólva én tömegsportnak a Balatonátúszást gondolom, és az ehhez hasonló rendezvényeket, és őszintén szólva ezeket cégek szokták szervezni, nem pedig a magyar állam; ellentétben a klubok sportjával, amibe ömlik a pénz, ez akár egy jó dolog is lehetne, csak nincsen hozzá türelem. A sport tényleg egy olyan dolog, amiben a teljesítmény számítana, de ameddig azt látjuk, hogy a magyar NB Iben a fociba n vagy a kézilabdában csak és kizárólag olyan csapatok nyerhetnek, amelyekhez elképesztő mennyiségű pénz érkezik, és nem magyar játékosok játszanak bennük, hanem külföldiek, így ennek a dolognak semmilyen értelme nincs, ez így gyakorlatilag lopás, parasztv akítás. Játékosokat képzünk, akik eljutnak valameddig, de esélyük sincsen arra, hogy ők
