Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 2. kedd - 81. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
928 számára univerzálisan 15 százalékkal emeltük, a jövő évi költségvetés tartalmazza a további 5 százalékos emelést (Tordai Bence: 5 százalék!) - támogathatja a költségvetésben, ha gondolja, tisztelt képviselő úr , és aztán 2021ben és 2022ben is további 5 és 5 százalékkal emelkedik ez tovább. (Tordai Bence: Ez fantasztikus! - Az elnök csenget.) Az önök december 12ei és mostani megnyilvánulása is viszont csak azt támasztja alá, ami a költségvetési módosítókban is megjelenik, hogy komolytalanok és alkalmatlanok az ország irányítására. Köszönöm szépen. (Tordai Bence: Szánalmasan gyenge volt! - Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr . Tisztelt Képviselőtársaim! „Az oktatás és a kutatás jövőjéről" címmel az MSZP képviselőcsoportjából Hiller István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN (M SZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Két olyan törvényről szeretnék beszélni, amelynek módosítása a mai szavazásaink között szerepel: az egyik a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló, a másik pedig az önök á ltal köznevelésnek tartott törvényről szóló módosítás. Abból indulok ki, hogy önök, a kormánytöbbség mind a kettőt megszavazza, és biztosan állíthatom, hogy mi, az ellenzék mind a kettőt ellenezzük, nem fogjuk megszavazni, és ennek a szavazatunknak, a néhá ny óra múlvai szavazatunknak nem az az egyszerű oka, hogy önök többségben vannak, mi meg kisebbségben. Ezért arra próbálom önöket rávenni néhány órával a szavazás előtt, hogy a szavazatuk következményét próbáljuk végiggondolni néhány percben. A Magyar Tudo mányos Akadémia az ország egyik legtekintélyesebb intézménye, nemcsak alapítása révén és okán, hanem tevékenysége folytán, nemcsak az országunkon belül, nemcsak a nemzetünk egészében, hanem valóban nemzetközileg; nagyszerű tudósok, remek testület és egy sz ínvonalasan működő kutatóhálózat. Önök a mai törvényjavaslattal ezt kívánják tönkreverni. Igen, számos alkalommal érveltem és érveltünk társaimmal együtt, hogy ez a kutatás és az oktatás szabadságának csorbítása. Ezt önök nem hiszik, de legalábbis nem mond ják. A probléma azonban az - és ez köti össze a másik törvénnyel a mondanivalómat , amikor is nem tudós emberek társulatáról, hanem a legfiatalabbakról, a köznevelésben részt vevő diákokról, gyermekeinkről, unokáinkról van szó. Mert ott is egy olyan törvé nymódosítássorozatot akarnak életbe léptetni, amelyek kapcsán Bibó - ha emlékeznek még a nevére, ha máshonnan nem, vezetőik kollégiumát erről a személyről nevezték el - azt mondta, hogy a középeurópai lét szabadsága kis körökből áll. Na, ennek a törvényn ek a nyomán a magyar közoktatásban a szabadság egyik legutolsó kis köre szűnik meg, azt szüntetik meg, hogy olyan gyermekek, akik a legkülönbözőbb okok miatt magántanulók, olyan iskolák, amelyek tudatosan alternatívak - ugye, ez a szó azt jelenti, hogy elt érő a főiránytól , igazából ne lehessenek. Értem, hogy azt tetszenek mondani, hogy de igen, lehetnek, én meg következményként azt mondom, hogy de nem, nem lesznek. Nem azt írja elő a törvényük, hogy nem lehetnek, csak éppenséggel olyan módosításokat hoz, hogy létük értelmét veszíti. Mert egy eltérő hogyha nem lehet eltérő, akkor nem létezik. Egy alternatív hogyha nem tud alternatív lenni, akkor be kell hogy álljon a fősodorba, vagy éppenséggel megszűnik. Önök mondhatják, én néhány ezer gyermekről beszélek. Én meg azt mondom: hogyha néhányról beszélnék, akkor is illene felállnom. Önök mondhatják, hogy néhány száz pedagógusról beszélek. És hogyha néhány pedagógust érintene ez a mondat, akkor is kiállnék mellettük, akkor is, mert gyermek és gyermek között nemc sak az a különbség, hogy az egyik tehetséges az egyik területen, a másik a másik területen, hanem hogy szerencsére mindegyik különböző - ahogy egyébként mi is. Önök ezt a különbözőséget nem akarják elismerni, és azt gondolják, hogy az az állam feladata, ho gy
