Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről:
612 Az egyik Vas megyében egy 13 éves autista kisfiút nev elő hölgy története. Azt mondja, hogy miután megkapta az autizmusdiagnózisát a gyermeknek - valószínűleg ez is egy komplexebb procedúra, mint ahogy ezt szeretnénk , befogadó iskolába irányították. A megyeszékhelyen van ilyen általában, a legtöbb megyében egy. 32 fős osztályban helyzeték el. Nem kell részletesen kifejteni, hogy egy autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyereknél egy ekkora osztálylétszám pontosan mit jelent. Ő egy nagyon jó értelmi képességekkel bíró gyermek, de a befogadó iskolában csek élyebb értelmi képességekkel bíró gyermekekkel volt együtt. Ez azt jelentette, hogy nem tudott speciálisan fejlődni, ezért magántanulói státuszt ajánlottak fel ennek a gyermeknek, így heti egy alkalommal megy iskolába, emellett pedig fejlesztéseket oldanak meg, nagyon nehezen, nagyon drágán. Most azt nem is fogom kifejteni, hogy a szülők semmilyen szakmai támogatást nem kaptak, meg hogy milyen hihetetlen adminisztratív hókamóka volt, míg ezt el lehetett intézni. Az a helyzet, hogy egy ilyen gyermeknél lehet , hogy az egyéni tanrend egy jó dolog lenne, de ahhoz, hogy egyéni tanrendben ne heti egyszer, hanem többször legyen az iskolában, biztosítani kellene gyógypedagógiai szakasszisztenst - nem tudom, hogy vidéken, Budapesten kívül hol tudtak ilyet biztosítani , alig , biztosítani kéne a fejlesztést, a specifikus fejlesztést - nem tudom, hogy a jelenlegi infrastruktúrával hol gondolják Magyarországon a maga valóságában, hogy biztosítani tudják , és biztosítani kéne azt, hogy legyen egy olyan terem abban az isk olában, ahová el tud vonulni nyugodtan, mondjuk,fél órára, ezt sem tudják biztosítani. Tehát ezek nincsenek meg a maguk valóságában. Tehát hiába írja le egy törvényben, ha a törvényben alapvetően elvártakat sem tudják a legtöbb helyen betartani. Gyógypedag ógus rettentő kevés van. Hiába vezették be az utazó gyógypedagógus rendszerét, egyszerűen a legtöbb olyan magyar településen, amely nem megyei jogú város, nem tudnak hozzáférni az érintett szülők a gyógypedagógiai fejlesztésekhez; egyszerűen nem tudnak. A másik, amit mondanék, egy fővárosi példa, itt az EGYMIbe jár a gyermek. Azt mondta, hogy olyan szakemberhiány van, hogy az ápolásin lévő szülőket megkérték, hogy 13 órakor el kell vinni a gyermeket, ugyanis délelőtt kettő, de délután egyetlenegy fejlesztő pedagógust tudnak biztosítani. Amikor a valóságban ezeknek a szülőknek ilyen nehéz a gyermekük oktatását megoldani, akkor a magántanulói státusz folyamatosan egy kényszer, amivel valamilyen módon meg tudják oldani, hogy a gyermeküket oktassák. (13.20) Mi ez az egyéni tanrend? Lehet arról egy szakmai vitát folytatni, és meg lehetne hagyni a magántanulói státuszt, és lehetne külön egy ilyen státuszt létrehozni. De hogy ez konkrétan mi, azt senki nem tudja, mert egy rendeletben fogják szabályozni, az érintet t szervezeteknek nem volt elmondva, mi a rendelet, még - hogy mondjam - az EMMIvel elég közeli viszonyt ápoló AOSZ is kifogásolta, nem lehet tudni, mi lesz ebben a rendeletben. Tehát nem lehet tudni, hogy mi ez. Pedig eleve az, hogy ennyi SNIs diák van m agántanulói rendszerben, már önmagában az oktatási rendszer hiányosságait és azt mutatja, hogy a költségvetésben milyen kevés pénzt adnak erre, de ezt nem fogják tudni itt törvényileg megváltoztatni. Ezt forrással tudnák megváltoztatni. Amíg ilyen a szociá lis bértábla, amíg 15 százalék a gyógypedagógiai pótlék, addig hozhatnak bármilyen törvényt, lehet hívni ezt egyéni tanrendnek, át lehet bárminek nevezni, de az lesz a probléma, hogy a vidéki Magyarországon diagnosztizálni nem tudja a gyermekét, fejleszten i nem tudja a gyermekét, illetve nem tudja, mondjuk, egy 32 fős létszám alatt elvinni. Ha már valamivel akarnának foglalkozni, ami ezeknek a gyermekeknek segít, ajánlom azt, hogy szabályozzuk például, ha valaki beírja, hogy autizmus spektrumzavarral lévő d iákot oktathat, mondjuk, egy iskolában, mert benne van az alapító okiratban, hogy mi alapján írhatja ezt be, szabályozzuk mint törvényhozás ennek a feltételeit. Az egy megoldás lenne erre a helyzetre és utána erre megadni a kellő pénzt. De ez nem oldja meg azok helyzetét, akik kényszerből magántanulói státuszba adják a gyermekeiket, mert egyszerűen nem tudnak mást csinálni.
