Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről:
611 Ezért most mit csinálnak? Most akkor megszüntetik a tankönyvekről szóló - hadd mondjam egyszerűen így - törvényt, néhány paragrafusát beemelik ide, egyébként teljesen fölöslegesen, mert ugyanúgy nem fognak semmit változtatni ebből a szempontból, ugyanúgy az önök központi izécskéje fogja gyártani a tankönyveket, továbbra is ugyanolyan silány szakmai minőségben, ahogy eddig, és továbbra is megprób álják majd rákényszeríteni az iskolákra, amelyek közül persze, amelyiknek van egy csöppnyi ép esze, meg van rá lehetősége, megkerüli ezeket a jogszabályokat. De hát az oktatási rendben, tudjuk, ez az állapot - mint említettem - fönnállt már az ötveneshatv anashetvenes években is ígyúgyamúgy, én értem. Izgatottan várom, hogy mikor jönnek a narancssárga nyakkendőbe öltöztetett úttörők meg kisdobosok. A lényeg mégiscsak az, hogy teljesen fölösleges emiatt a tankönyvtörvényt módosítani. A koncepció rossz. Az a koncepció rossz, hogy az állam tud gyártani csak jó tankönyvet, mindenki más pedig egyébként alkalmatlan. Egy sor jól működő szakmai műhelyt semmisítenek meg, ami rengeteget adott hozzá a magyar oktatásügyhöz; még csak azt sem lehet mondani, hogy ezek m ind bármilyen módon kötődtek volna, mondjuk, a liberálisabb vagy korszerűbb oktatási elképzelésekhez, van köztük egy csomó olyan, ami teljesen konzervatív szemléletű tankönyveket adott ki, és így van ez jól egyébként, merthogy el lehet dönteni, hogy mit sz eretne egy iskolai közösség. Nagyon röviden szeretnék még beszélni az intézményvezetők ügyéről. Azért tényleg csodálatos volt az az indoklás, amit itt Pósán képviselő úr mondott, hogy micsoda szörnyű bürokrácia az, hogy külön meg kell kérdezni a tantestüle tet meg a dolgozókat, és emiatt kell megszüntetni a véleményezést. Hogy fogalmazzak finoman? Ez azért az abszurditásnak már egy olyan foka, ami bizonyos mértékben még ebben a Házban is meglepőnek számít. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időker et leteltét.) Röviden tehát azt tudom mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot sem részleteiben, sem egészében nem tudjuk támogatni. Tessék visszavonni! Mindenki jobban jár, főleg a gyerekek és az iskolák. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy feljutott hozzám a hír, hogy hűvös van a teremben. Intézkedtem, 22 fokos levegőt fújnak be. Remélem, hogy senkinek nem lesz problémája. (Közbeszólások: Köszönjük.) Köszönöm szé pen. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Ungár Péter képviselő úr. Parancsoljon! UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megindokolni azt - ré szleteibe nem belemenve , hogy miért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Az ellenzéki elhajlással elég kevéssé vádolható Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének az álláspontjából idéznék pár mondatot. A MEOSZ nem látja biztosítottnak , hogy a tervezett változások valóban az érintett tanulók érdekeit szolgálják, ráadásul a fogyatékos tanulók esetében a magántanulói státusz kényszer, és nem a választható alternatívák egyike. A MEOSZ azt kéri, hogy halasszák el a törvénymódosítás parlamen ti vitáját. Továbbmegyek. A MEOSZ sérelmezi, hogy nem volt társadalmi egyeztetés ennél a törvénynél, ezért azt kérik, hogy az Országos Fogyatékosságügyi Tanács tagjaival vitassák meg a törvényt, és utána terjesszék be újra, tehát már a törvény beterjesztés ének a módja sem engedi azt, hogy azok az emberek, akik komolyan gondolják a társadalmi részvételt, támogassák ezt a törvényt. Mire is gondol itt a MEOSZ, amikor azt mondja, hogy a fogyatékos gyermekeknél a magántanulói státusz kényszer és nem egy választh ató alternatíva? Szeretném erre két konkrét, Magyarországon valóban létező embernek - a propagandán túl, akik valóban manifeszt léteznek Magyarországon - elmondani a gyermekükkel kapcsolatos történetét.
