Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
610 jó kijáró képességgel rendelkezik, az majd kap a gyerekének kedvezményt, ha úgy gondolja, de az átlagembert ez nem illeti meg, jogi garancia ismét nincsen. Mi a helyzet a sajátos nevelési igényű gyerekekkel? Államtitkár úr itt boldogan számolt be arról, hogy egyrészt az Alkotmánybíróság jóváhagyta, ahogy önök ezt szabályozták, másrészt azért most még jobbá tették. Most az a helyzet, ho gy ebből egyik sem igaz. Az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ahogy korábban szabályozták ebben az úgynevezett Taigetosztörvényben a sajátos nevelési igényű és különös pedagógiai szükségletű diákoknak a felmentését, és azt, hogy milyen kedvezményeket kel l nekik adni, arról az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem jól van szabályozva, ez benne van az Alkotmánybíróság ítéletében. Egyértelműen megállapítja a 82. pontjában, hogy ez nem megfelelő, hogy nem alkotta meg a szükséges szabályozást maradéktalanul a jogalkotó, hogy mindez egyébként alkotmányos alapjogokat sért - tehát ezért hozták ide, drága államtitkár úr! (13.10) Nem olyanok önök, hogy benyújtsanak egy módosítást a saját, teljesen megvédett törvényükhöz, ha nem kötelezi önöket az Alkotmánybíróság - még akkor sem nagyon szokták benyújtani, ha kötelezi , ezért azt pozitívan értékelem, hogy legalább megpróbálnak megfelelni az alkotmánybírósági határozatnak. Sajnálatos módon azonban ez nem sikerült, hiszen az alkotmánybírósági határozat lényege az, ho gy ezeknek a tanulóknak a differenciált helyzetéhez differenciált szabályozásra van szükség és differenciált megoldásokra, ezt pedig a jelenlegi törvényi szabályozás sem biztosítja. Az osztályozás ügyét nem hozom ide részletesen, ez egy nagyonnagyon régót a zajló vita. Továbbra is azt kell mondanom önöknek, hogy önök alábecsülik mind a szülők, mind az iskolák, mind a pedagógusok fantáziáját, ha azt hiszik, hogy egyébként az iskola meg a szülő kizárólag 1től 5ig tartó számokban tud egymással kommunikálni. Ez egy nyilvánvaló félreértés. Az én gyerekem olyan iskolába jár, ahol csak szöveges értékelést kap, én teljesen meg vagyok vele elégedve, én ki tudom belőle találni, és bennem nincs olyan vágy, hogy feltétlenül tudjam, hogy a gyerek egyébként négyes, négy ötöd vagy háromnegyed. De elfogadom azt, hogy van, akinek meg van erre igénye, sok szülő ezt elvárja, nincs ezzel semmi probléma; mondhatom azt is, hogy azokban a vitákban, amelyeket mondjuk, tíz vagy tizenvalahány éve folytatunk, valószínűleg azoknak volt igazuk, akik túlzásnak gondolták az osztályozás betiltását, nincs ezzel probléma, ez egy kialakult társadalmi kódrendszer. Na de minek erőltetni? Mert ha a gyereknek el kell mennie, ilyen szabályt lehet hozni. Tudom, mindig az az érv, hogy ha majd átmegy másik iskolába; hát, ha átmegy majd másik iskolába, nyilván arra az esetre az iskola pedagógiai programjában rögzíteni kell, hogy milyen módon kap osztályzatot. Hozzáteszem, ebben az ügyben a mostani szabályozás enyhít. Csak ha már hozzányúlnak, akkor miér t nem lehet egy normális szabályozást csinálni, miért nem lehet rábízni a pedagógusokra, az iskolai közösségekre azt, hogy eldöntsék, hogy hogyan akarják az értékelést megoldani? A tankönyvek esetében csodálatos dolgok vannak, nem jövök most ezzel hosszasa n elő. Ugyanaz a helyzet, mint amit korábban is elmondtam. Mi a helyzet? Önök megsértik a tankönyvtörvényt évek óta. Nem engedik piacon maradni az alternatív tankönyveket, úgy alakították ki a tankönyvtámogatás szabályait, hogy ezek kizárólag az állambácsi által fejlesztett tankönyvekre vonatkozzanak, kivéve persze az egyháziakat, mert az egyházi iskolák mindig kivételek, az egyházak talán még néha a kormánynál is jobban tudnak mindent, de ezenkívül aztán semmilyen más, csak ezek az egyentankönyvek lehetnek . A legszebb, tényleg, mondhatnám azt - nem akarok történelmi korszakokra utalni , mondjuk úgy, hogy a XX. század kevésbé vidám korszakaira jellemző módon egyentankönyv legyen, a kis fakockát így tudjuk megfelelőképpen narancssárgára színezni; abból csak baj van, ha a gyerek olyan tankönyvből is tanulhat, amelyben, mondjuk, nincs benne Orbán Viktor képe. Ezt értjük.
