Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
608 Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Arató Gergely kép viselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ezt Pósán képviselő úr bizonyára tudja igazolni, számos alkalommal vettem már részt oktatási jogszabá lyok vitájában, számos alkalommal ültem államtitkár úr helyén is, és tudom, hogy néha nagyon kellemetlen tud lenni ez a szék, úgyhogy minden együttérzésem az öné, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy ilyet azért még nem láttam. Tehát olyan jogszabá lyt, ahol például van olyan rendelkezés, ahol egy pontra kétfajta szabályozás van a törvényben, mert nem sikerült a jogalkotónak összeegyeztetni a saját jogszabálytervezetében - ez a 8. § (2a) bekezdés, ha jól emlékszem , hogy mit szeretne tulajdonképpen, ilyet még nem láttam. Erre a törvényjavaslatra kettő dolog jellemző, egyrészt az, hogy tulajdonképpen arról szól, amiről a klasszikus viccet átírva azt mondhatnánk, hogy mindig az államnak van igaza, de ha egyszer véletlenül nem, akkor az első paragrafus vagy első pont lép érvénybe. Ez a javaslat arról szól, hogy a kormány mindent jobban tud; a kormány mindenkinél okosabb; a kormány mindent jobban tud szabályozni; okosabb, mint az iskolák; okosabb, mint a szülők; okosabb, mint a pedagógusok. Az állam, a ko rmány az, aki itt mindenkinek az életéről döntéseket tud hozni. A második jellemzője pedig az, amit itt említettem már az imént, hogy eközben ez egy vasvillával összehányt jogszabály, aminek semmilyen koherenciája nincsen; nem stimmelnek benne a hivatkozás ok; nem stimmel benne egyébként az sem, hogy pontosan mik a szabályozási célok. Nem világos tehát az, hogy miből indulnak ki, és arról pedig, hogy milyen szakmai hatásokat vált ki a törvényjavaslat egyik vagy másik intézkedése, arról az indoklás alapján fo galmuk sincs. Jól látható módon ez a javaslat úgy készült, hogy kormánypárti politikustársaink, a minisztérium vezetői időnként belefutottak olyan esetekbe, amikor ők gondoltak valamit a világról, vagy gondoltak valamit arról, hogy hogyan kéne működtetni a z oktatási rendszert, és erről kiderült, hogy ez törvénytelen, ez jogszabálysértő, ez sérti a diákok jogait, sérti az oktatás működését vagy sérti az alapvető logikát. Erre azonban az önök válasza nem az, hogy elgondolkoznak a kérdésen, nem az, hogy megnéz ik, hogy hogyan lehetne mégis megoldani ezeket a problémákat, hanem az, hogy akkor annál rosszabb a valóságnak. Ha ütközik egymással a törvény és a valóság, akkor még jobban beleírjuk a törvénybe, hátha akkor működni fog. Mondok erre mindjárt néhány példát . Az első kérdés éppen az óvodába lépés szabályozása. Ezt említettem már, hogy egyébként jogszabályszerkesztésileg sem sikerült ez a dolog. Izgatottan várom, hogy a Törvényalkotási bizottságban fideszes képviselőtársaink remélhetőleg, várhatóan megvilágos odnak majd, és ki fog derülni, hogy mi a kormány szándéka - mindenesetre mindegy is, mert mind a két szabályozási mód rossz. Ugyanis hogyan működik ma ez a rendszer, mi a logikája ennek a rendszernek? El kell mondanom önöknek, hogy én a kötelező óvodába já rás kiterjesztésének híve vagyok. Azt gondolom, hogy ez egy helyes lépés. Ez egy olyan lehetőség, ami esélyegyenlőségi szempontból és oktatási szempontból is jó, hogy így van. Ámde, teljesen logikus módon, miután az oktatásban gyerekekkel foglalkozunk, soksok különféle helyzettel, nem pedig kis fakockákat tolunk be a futószalagra, hogy különböző színűre - gondolom, most éppen nemzeti színűre vagy narancssárgára - fessék őket, ennek következtében teljesen logikusan biztosítania kell a jogszabálynak azt is, hogy egyéni mérlegelés alapján, a család élethelyzete, a gyerek szükségletei alapján mód legyen arra, hogy egyébként más megoldást is lehessen választani. Önök mondhatnák azt, hogyha végeztek volna bármilyen felmérést, és tudnák ezt tényekkel igazolni, hog y mondjuk, ezzel a felmentési lehetőséggel nem mindig szakszerűen éltek, mondjuk, a
