Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
553 a tagországokat, a nemzetállamokat, hogy a globális versenyben igenis nagyobb intenzitással vegyene k részt, akkor azt kell mondanom, hogy ha körülnézünk Magyarország határain túl Európában, akkor azt kell látni, hogy miközben a magyar gazdaság teljesítménye 2010 óta 23,1 százalékkal nőtt, az Európai Unió átlaga pusztán 12,2 százalék. Álljunk meg, tapsol junk, nagyon jók vagyunk! Sőt, ha megnézzük, hogy az eurózóna országai önmagukban csak 10,6 százalékot tudtak növekedni, ez egyértelműen a hazai gazdaság felzárkózását jelenti, vitathatatlan tény. Ellenben, ha megnézzük, hogy a térségbeli országokhoz képes t ez a folyamat nem fejlődést, hanem lemaradást eredményez, akkor azt kell mondjuk, hogy Észtország bruttó hazai terméke ugyanebben időszakban 35,2 százalékkal, Romániáé 35,1 százalékkal, Lettországé 33 százalékkal, Litvániáé 32,7 százalékkal, Lengyelorszá gé 31,8 százalékkal, Szlovákiáé 25,8százalékkal emelkedett, míg 72,1 százalékkal bővült ebben az időszakban az ír és 57tel a máltai gazdaság. Különösen aggasztó ugyanennek a sikeres, gazdasági növekedésre alapuló politikának a jövedelemre való hatása. Hog yan alakult ugyanebben az időszakban Magyarországon a jövedelmi helyzet? Azt az állítást szeretném megfogalmazni, hogy az elmúlt kilenc évben sokkal többen lettek szegényebbek, mint 2010 előtt voltak. Elvesztették a reményt, és nem látják az esélyt ebben a költségvetésben sem, hogy az ő helyzetük érdemben változni fog. A kormányzati kommunikáció szerint az elmúlt három évben folyamatosan évi 10 százalékkal nőtt a keresetek vásárlóértéke, az egész évben egy átlagos alkalmazott havi bruttó keresete eléri a 35 0 ezer forintot. A valóság ezzel szemben más. Azon túl, hogy a hivatalos statisztikai adatok a kormányzati kommunikációban jelzettel szemben ’16tól rendre 7,4,10,3,8,4 százalékos éves reálkeresetnövekedést mutatnak, de ez az adat csak azoknak az alkalmaz ottaknak a keresetváltozását reprezentálja, akik a közszférában vagy a legalább öt főt foglalkoztató cégekben dolgoznak. Ők összesen 3,2 millióan vannak, miközben a foglalkoztatotti szám 4,5 millió. 1 millió 300 ezer ember dolgozik ebben az országban, és a z ő jövedelemváltozásukat nem vizsgálja a KSH, minden ígéret ellenére nem közlik a mediánjövedelmeket. Ugyanis az 1 millió 300 ezer dolgozó átlagos bruttó keresete csupán a garantált bérminimummal azonos, azaz 195 ezer forint. Így az összes foglalkoztatott ra jutó átlagos havi nettó kereset alig éri el a 200 ezer forintot. Ez az átlag ráadásul úgy jön ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy a dolgozók több mint kétharmada az átlagos keresetnél kevesebbet vihet haza havonta, mert a jövedelmi rangsorba állított fo glalkoztatotti kör 70 százalékánál van az átlag. Az az abszurdum van ma Magyarországon, hogy a jövedelmi átlag elérése a 70 százaléknál, a hetedik decilisben következik be először. Tessenek már végiggondolni, matematikailag azt tanuljuk, hogy az átlag vala minek a közepe, tehát valahol 50 százalék környékén kellene megjelennie az átlagnak! Ehhez képest ez 70 százaléknál jelenik meg. A Pénzügyminisztériumnak változtatni kellene a KSH úgymond politikai irányításának azon részén, hogy ha a valóságot szeretnénk tudni, akkor igenis a mediánjövedelmek közlésére azon foglalkoztatotti kör beemelését, akik öt főnél kevesebbet foglalkoztatnak, önfoglalkoztatottként dolgoznak ebben az országban, azoknak a jövedelemváltozását is az asztalra kellene ugyanúgy tenni, mint a zokét, akik a közszférában vagy kis- és középvállalkozásokban dolgoznak. Van egy különleges eleme ennek a bérhelyzetnek. A közszférában szégyenteljesen alacsonyak a nettó keresetek, a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva összességében 6,5 százalékkal, az o ktatási ágazatban 2,8 százalékkal, a szociális és humánegészségügyi ellátásban 13 százalékkal maradnak el a nemzetgazdasági átlagtól, azaz a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, valamint a köztisztviselők jelentős része szégyentelen ül alacsony, többségük szinte éhbérért kénytelen dolgozni. A kormány kilenc éve következetesen - ez vitathatatlan - visszaél a közalkalmazottak, köztisztviselők, tanárok, tanítók, orvosok, kisegítő személyzet, egészségügyi szakdolgozók, szociális munkások hivatástudatával. Hosszan sorolhatnám ezt a sort, el lehetne menni nagyonnagyon messzire, nem az a kulcskérdés, hogy mindenkit fölsorolunke, hanem hogy jelezzük a számok nyelvén, hogy az, amiről önök beszélnek, az a valóság tükrében úgy néz ki, hogy pont az a
