Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (független):
805 háromgyermekes családoknál az elérhető adókedvezmény, de a bruttó egymillió forintos jövedelem azt jelentené, hogy szjamentesen a négygyermekes édesanyának, ennek a családnak akkor tízezer forinttal lenne több az állami támogat ása, mint a háromgyermekesnek. Nem hinném, hogy kinn lennének a vízből, és azt sem hinném, hogy túl sok négygyermekes édesanya lenne ebben az országban, akinek bruttó egymillió forintos vagy annál magasabb jövedelme van. Szeretném továbbá felhívni arra a f igyelmet, hogy 50 ezer négy- vagy annál többgyermekes nő van hazánkban, és elenyésző hányaduk az, aki teljes állásban dolgozik. Tehát összesen 12 500 fő érintett ebben az ügyben, és ők is olyan módon, hogy igazi előrelépést jelent számukra a jelenleg bejel entett csomag. A három vagy annál több gyermeket nevelők harmada rendelkezik csak bejelentett állással. Ez döntő többségében egyébként azért van, mert a magyar munkapiac jelentősen diszkriminálja már a nőket is, nem beszélve arról, hogy a többgyermekes éde sanyákkal mi történik. És most nemcsak arról beszélek, hogy a középosztálybeli vagy a felső középosztálybeli édesanyák meg tudjáke tartani adott esetben a vezető pozícióikat vagy azokat az állásokat, amelyekben jól kerestek, hanem arról is beszélek, akik egyébként adott esetben az átlagbér alatt kerestek, és még ettől a munkahelyüktől is elesnek, mert egyszerűen az anyaságuk miatt megbélyegzik őket mint megbízhatatlan munkaerőt. Az államtitkár asszony kitért arra, hogy szeretné hallani az ellenzék padsorai ból azokat az előremutató javaslatokat, amelyekkel tovább tudnánk gördülni a jelenleg fennálló problémákon, és amelyek csak kiegészítenék adott esetben az önök javaslatait. Én szeretném felhívni arra az államtitkár asszony figyelmét, hogy önök nem fordítot tak figyelmet például a családon belüli erőszak felszámolására. Ebben az isztambuli egyezmény ratifikációja jelentős előrelépést jelentene. Nem tettek eleget azért, hogy a nők és a férfiak közti egyenlőség hazánkban helyre tudjon állni; nemcsak a munkapiac ra gondolok, hanem a nagy intézményrendszereken belül. Itt látszik, hogy nagyon rosszul teljesítünk. A Világgazdasági Fórum legfrissebb felmérése szerint 140 ország közül a 102. helyet szerezte meg hazánk abban a tekintetben, hogy vajon jóe nőnek lenni eb ben az országban, úgy vizsgálva a munkapiaci pozíciókat, mint például a parlamenti reprezentációt vagy akár a nagy intézményrendszerekben a nők lehetőségeit a férfiakéhoz képest. A szülészeti erőszak felszámolásáért nemhogy nem tett a magyar kormány, hanem Kásler Miklósnál járt egy olyan szakértői csapat, amely fel szerette volna hívni a miniszter úr figyelmét erre a súlyos problémára, amely mind anyára, mind a megszületett gyermekére akár évekig vagy egész életükben hatással lehet; sajnos a miniszter úr ne m tartotta érdemesnek ezt a szakértői csapatot arra, hogy meghallgassa őket, és törvénybe iktassa azokat a javaslatokat, amelyek egyébként a WHO szerint is ajánlottak lennének hazánkban. (13.40) Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet ezzel kapcso latosan. A gazdasági fejlettségünkhöz mérten nagyon sok a koraszülések száma ebben az országban. Jelen pillanatban még arra sincsen pénz, hogy megkutassák ennek a hátterét, jellemzően ugyanis nem azok a régiók húzzák előre ezt a statisztikát a koraszülések számát tekintve, amelyektől várnánk, ahol tehát például már a magzati éhezés, illetve a terhesség alatti éhezés problémája is megjelenik, hanem egyszerűen egy olyan globális képet látunk, amire egyelőre nem mutatkozik válasz a rendszeren belül. Ezenfelül nagyon fontos az, hogy ha ilyen magas a koraszülések száma, akkor a korai fejlesztésre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Én magam azt gondolom, hogy nemcsak a problémát nem okozó gyermekek számának növelésére kell odafigyelni, mint ahogy azt a minis zterelnök úrtól rendszeresen halljuk, hanem arra is oda kell figyelni, hogy vannak olyan családok, akiknek szükségük van arra, hogy segítsék őket, mondjuk, gyermekük fejlesztésében vagy akár a gyermekük ápolásában. Erről beszéltek már a képviselőtársaim. Ú gyhogy összefoglalandó és lezárandó a felszólalásomat: azt kell hogy mondjam, hogy egyelőre a családpolitikájuk hirdetésére külföldi fotóügynökségektől vásárolnak fényképeket. Szeretném föltenni a kérdést, hogy nem találnake olyan magyar családokat, akik akár pénzért is vállalnák azt a
