Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 11. hétfő - 59. szám - Arató Gergely (DK) - az emberi erőforrások miniszterének - „ESÉLYT A JÓ OKTATÁSRA!” címmel - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
598 ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Arató Gergely képviselő úr, a DK képviselője, kér dést kíván feltenni (Dr. Rétvári Bence: A paraván!) az emberi erőforrások miniszterének: „ESÉLYT A JÓ OKTATÁSRA!” címmel. A kérdésre majd Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Arató Gergely képviselő úré a szó. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY (DK) : Tisztelt Há z! Nem nagyon tudom ígérni, hogy az elnök úr elvárásai szerint indulatmentes leszek azok után, hogy az államtitkár úr - semmibe véve a parlamentet és semmibe véve a kötelezettségeit - ahelyett, hogy válaszolt volna egy ellenzéki képviselő (Dr. Rétvári Benc e: Távollévő!) kérdéseire, a másfél perces válaszból egy percig személyeskedett, mégpedig meglehetősen tisztességtelen módon. (Varju László tapsol. - Derültség a kormánypártok soraiban.) De ha már az oktatásnál tartunk, merthogy pedagógiai optimista vagyok, és hátha az államtitkár úr is képes fejlődni, még ha ennek kevés jelét is mutatta, mégiscsak rákérdezek arra, hogy azt értem, hogy önök a munkaalapú társadalom (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) jegyében úgy vélik, hogy mindegy, hogy kit mit dolgoz ik, csak dolgozzon, és egyébként abban, hogy ha sokan dolgoznak, igazuk is van, hogy az jó, csak nem mindegy, hogy mit. Mert ároktisztításból vagy útkarbantartásból nem lehet jól megélni; a biztos és gondtalan megélhetéshez tudásra és tanulásra van szükség , önök pedig éppen a tanulás lehetőségétől fosztják meg a fiatalok jelentős részét. Tudja, államtitkár úr, az európai magyarok szeretik a gyerekeiket. Nélkülözésre, lecsúszásra, kilátástalanságra nem szívesen vállalnak gyereket; biztos jövőt, vagyis tudást akarnak nekik adni. Önök azonban hadat üzentek a tudásnak, és ilyen módon akarják önök elérni azt, hogy az európai magyarok gyerekei ne járhassanak felsőoktatásba, kizárják őket a nyelvvizsgával a felsőoktatási továbbtanulásból, a legújabb terveik szerint pedig már a gimnáziumba járás esélyét is el akarják tőlük venni. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök háborút viselnek a tudás ellen, önök háborút viselnek a korszerű társadalom ellen, önök háborút viselnek a gyermekeink ellen. Így nem lesznek gyerekek, nem lesznek új magyar fiatalok, nem lesznek olyanok, akik képesek lesznek egy korszerű társadalmat teremteni. Kérdezem hát az államtitkár urat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , meddig harcolnak a tudás és a magyar gyerekek ellen. (Taps az MSZP, a DK és a Párbeszéd soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszö nöm szépen a szót. Nagyon köszönöm a képviselő úrnak, hogy ön minden személyeskedéstől mentes volt (Derültség a kormánypártok soraiban.) a felszólalása első részében, nagyon köszönöm, hogy ebben mindnyájunknak példát mutatott. (Arató Gergely: Amilyen az ad jonisten!) Tisztelt Képviselő Úr! Hogyan zárjuk el a magyar diákokat a tudástól? Például azzal, hogy a hallgatói normatívát a 119 ezer forintról 166 ezer forintra növeljük (Arató Gergely: Nyolc év után!) , pontosan azért, hogy a szociálisan nehezebb helyzet ű diákokon tudjunk segíteni. Például azzal, hogy ingyenesen biztosítjuk a tankönyvet elsőtől most már egészen 12. évfolyamig, hogy a családoknak ne jelentsen ez az év elején újabb kiadást, a gyermekneveléssel járó költségeknek ezt a részét az állam átválla lja. De említhetném az ingyenes gyermekétkeztetést is, ami pontosan azt a célt szolgálja, tisztelt képviselő úr, hogy azok, akik akár az óvodába, akár előtte a bölcsődébe vagy később az iskolába úgy érkeznek meg, hogy reggel otthon nem kapnak megfelelő min őségű reggelit, és emiatt nem tudnának figyelni az iskolában, ezt az iskolában megkapják az államtól, amit a család nem
