Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1839 innovációs alapokból mit és hogyan lehet finanszírozni. A törvénytervezet másik fő tartalmi eleme gyakorlatilag létrehozza az egységes Kutatási és Technológiai Innovációs Alap szakmai felügyeletét ellátó Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot. A harmadik rész foglalkozik azzal a témával, amely az elmúlt időkben a legnagyobb politikai és egyéb reakci ókat és hangulatot okozta, nevezetesen az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kérdéséről van szó, ami értelemszerűen érinti az MTA kutatóintézethálózatának az átalakítását. Ahogy miniszter úr is mondta, a törvényjavaslat nem érinti az MTA köztestületi státuszá t, és nem érinti az akadémiai tiszteletdíjakat sem. Ezt azért fontos leszögezni, mert ilyen természetű aggodalmak is eljutottak hozzánk. Aki nem tudná, annak mondom el, hogy a nem tudományos fokozatnak minősülő akadémiai doktori cím vagy akadémikusi cím pé nzzel jár, a PhD, ami tudományos fokozat a törvény szerint, az nem. Az MTA doktori cím viselői kapnak az adófizetők pénzén havi bruttó 90 ezer forintot életük végéig, ez aktuális teljesítményértékeléshez nem kötött. Akadémikusoknál a rendes tagok esetében 455 000 forint, a levelező tagok esetében 353 900 forint/hónap életük végéig. Elhalálozásuk esetén ennek meghatározott hányadát a hozzátartozók kapják. Természetesen ezeket mi a köztestületi státusz keretein belülre tartozó témának tekintjük, tehát erre vo natkozóan véletlenül sincsen a törvényjavaslatban semmi. A kutatóhálózat átszervezése azonban, ahogy szintén elhangzott a miniszteri expozéban, azt a célt szolgálná, hogy a hazai kutatási eredmények nagyobb arányban és hatékonyabban hasznosulhassanak. Ezér t az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat a költségvetési törvényben önálló költségvetési fejezetet képezne. Nem tartozik a kormány irányítása vagy felügyelete alá, az Országgyűlésnek tartozna beszámolni úgy, ahogyan ezt eddig az Akadémia tette. A kutatóközponto k és kutatóintézetek központi költségvetési szervi vagy közhasznú nonprofit gazdasági társasági formában működhetnek. Erre számos példa van egyébként szerte a világban, tehát nem most fogjuk kitalálni a spanyolviaszt, hanem lényegében a meglévő tudást prób áljuk Magyarországra is adoptálni és hasznosítani. Csak szeretném megjegyezni, hogy azok a kérdések, amelyek a kutatási és fejlesztési eredmények hasznosulásának mikéntjére vonatkozóan megfogalmazódtak vagy megfogalmazódnak, nem új keletűek; kifejezetten r égóta, mondhatni, a rendszerváltás óta végigkíséri a magyar tudománypolitikai gondolkodást. Engedtessék meg, hogy idézzek egy 2006os ilyen természetű értekezésből. Polónyi István írta, csak azért merem mondani, mert egyébként Polónyi István véletlenül sem vádolható azzal, hogy a Fidesz szekértolója lenne. A következőket írta 2006ban: „Az Akadémia kutatóintézetei a gazdaságban meglehetősen elszeparálva dolgoznak. Kérdés, melyik ország engedheti meg magának, hogy egy ilyen jelentős tudományos potenciál az a utonómia elefántcsonttornyában elkülönüljön a gazdaság igényeitől. Az MTA intézményhálózatának a gazdasággal sokkal aktívabb kölcsönhatásban álló szervezeti formát kellene találni, s ez aligha az MTA szárnyai alatt képzelhető el.” Ugyancsak ő írja: „Az MTA védőbástyája mögé elszeparált kutatóintézetek, amelyek igen jelentős kutatói, fejlesztői bázist képviselnek, nem jelentenek húzóerőt, sőt hazai összehasonlításban is gyakran gyengébben szerepelnek, mint a felsőoktatási kutatások.” Azt is írja Polónyi Istv án, hogy „ezek a kutatóintézetek az adófizetők pénzéből működnek, viszont működésüket olyan testületek határozzák meg, amelyekben nagyrészt ugyanezen intézményekben dolgozók ülnek, tehát működésüket önmaguk határozzák meg”. Hiller Istvá n mondta az MTA 2007. évi közgyűlésén: „Az adófizetők pénzén finanszírozunk ötleteket, de nem segítjük, hogy azokból az ország számára hasznos termékek legyenek.” Kóka János ezen még tovább ment, ő meg úgy fogalmazott, hogy „az MTAnak azon területeit, ame lyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak”. Tehát gyakorlatilag az Akadémia egészének létét, létjogosultságát kérdőjelezte meg. Azt gondolom, hogy ezek nagyon durva felvetések , mert amiről beszélnünk kell, az mégiscsak
