Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 15. hétfő - 29. szám - Korózs Lajos (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Hazudik az államtitkár?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
777 Csípőprotézisre azt mondja, államtitkár úr, hogy 104 napot kell várni, ugyanakkor én azt látom, hogy 279 nap az átlagos várakozási idő. Ez is majdnem háromszorosa annak, mint amennyit ő állított. Egy komolyabb ortopédiai n agyműtétre pedig azt mondták itt a statisztikákban, hogy 400 napot kell várni, ugyanakkor az látszik, hogy DélDunántúlon pedig 792 napot. Kérdezem államtitkár urat: mi az igazság? Hogy lehet, hogy ekkora nagy a különbség az olvasott statisztika, a működte tett honlap és az államtitkári válasz között? Azt látjuk, hogy nagyon sokan kénytelenek elmenni a magánszférába, a magánrendelésekre, és olyan intézményekben elvégeztetni a műtéteket, amelyek lényegesen rövidebb határidő alatt teszik ezt meg. De azért ám k eményen fizetni kell! Ha tehát csökkennének a várólisták, az nemcsak azért van, mert jól dolgozik az állami ellátórendszer, hanem azért, mert nagyon sok ember nem győzi kivárni a sorát. Egy egyszerű képdiagnosztikai vizsgálatért 20 és 50 ezer forint között kell a piacon fizetni, egy egyszerű műtétért 300 és 400 ezer forint között kell fizetni, egy bonyolultabb műtétért bizony 800 ezer forintot és 1,2 millió forintot is elkérnek. Ez vár a magyar emberekre, úgy látjuk. Ez lesz a jövő egészségügye. Még egyszer kérdezem az államtitkár urat: hogy lehet az, hogy ön teljesen más számokat használ, mint az erre hivatott intézmény honlapján olvasható és a nagyközönség számára hozzáférhető? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Ko rózs képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha teljes hosszában tette volna föl a kérdését, hogy hazudike a Gyurcsánykormány egykori szocialista államtitkára, amikor az alábbiakat állítja, amiket ön itt felsorolt, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy igen, hiszen nem állít valósat akkor, amikor alapfogalmakat kever össze. De ezen n incs mit csodálkozni, hiszen Gyurcsány Ferenc, az önök miniszterelnöke mondta, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este. Ön ezt csak kiegészíti államtitkárként, úgy látom, a délutánnal. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.) Önöknek a várólisták kapcsán két ir ányuk volt, két irányba léptek. Egyrészről nem hoztak létre országos, interneten is követhető elektronikus várólistanyilvántartást (Gréczy Zsolt: Nem volt rá szükség.) ; pontosan azért, hogy ne legyen ez átlátható, hogy nem ne legyen az a rendszer, hogy ak i bejelentkezik, az kerül sorra, és szépen időrendben, illetőleg nyilvánvalóan az eset súlyosságát orvosi szempontok alapján figyelembe véve alakuljon ki a sorrend és ez ne legyen átlátható. Meghagyták az intézményekben vezetett kis kockás füzetek rendszer ét. Másrészről pedig a vizitdíj és a kórházi napidíj volt az, amivel önök a várólistát csökkenteni akarták. Azzal próbálták távol tartani az embereket, hogy fizetőssé akarták tenni az egészségügyet. Hogy a matematika nem az erőssége, azt az elmúlt napokban megtapasztaltuk, tisztelt képviselő úr, hiszen ön azt állította, hogy soha nem voltak olyan hosszúak a várólisták, mint amilyenek most. Eszerint ön azt állítja, hogy most, amikor 28 ezren szerepelnek körülbelül a várólistákon, a 28 ezer magasabb szám, min t a 70 ezer; ugyanis 70 ezren szerepeltek akkor, amikor a várólistanyilvántartás létrejött, miután önök befejezték a kormányzás lehetőségét; 71 903an, egész konkrétan, október elsején pedig 28 361en voltak ezen a várólistán. Hogy ön hol csúsztat, tiszte lt képviselő úr? Mivel úgy látom, hogy ezt a számok nyelvén, az alapműveletekkel nehéz önnek elmagyarázni, egy szöveges feladattal próbálom önnek elmondani, hogy miben csúsztat ön, amikor magasabb számot mond ennél. Ha ön bemegy egy boltba, a kosarába tesz i azokat a dolgokat, amiket meg akar vásárolni, és beáll a sorba, akkor ön előtt állnak hárman. Mi azt mondjuk, hogy hárman állnak ön előtt. Ön a negyedik, az, aki sorra fog kerülni. De ön meg azt mondja, hogy a boltban bóklásznak az emberek a polcok közöt t még hárman. Tehát igazából a
