Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 2. kedd - 26. szám - A 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - OLÁH LAJOS (DK):
473 feltételei, adottságai, lehetőségei szerint kell hogy kihozza magából a legtöbbet. És ezt a szemléletet a NÉS2 is tartalmazza és hordozza. De hogyan is kell cselekednünk, és mi is kell legyen a zsinór mértékünk, ha szembekerülünk ezzel a küzdelemmel, ami az éghajlatvédelmet jelenti? Idehoznám azt az útmutatót, amit még egyetemista koromban kaptam, ami úgy szólt, hogy „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” Ez a Te remtés könyvében megfogalmazott útmutató szólalt meg más szavakkal Áder János köztársasági elnök úr beszédében is, aki azt mondta, hogy használjuk és ne kihasználjuk természeti erőforrásainkat. De hogyan lehet ezt a mindennapokra lefordítani? A helyesen me gválasztott klímapolitikai irányok, a megfelelően ambiciózus kibocsátáscsökkentési célok az adott ország versenyképességét is pozitívan befolyásolják. Ez egy olyan mondat, ami a NÉS2ben, illetve annak ismertetésében szerepel, és ez a versenyképességre hí vja fel a figyelmet, ha távolabbi fókuszból nézzük, akkor arra, hogy ez a helyzet nem csupán veszélyt, hanem lehetőséget is jelent a számunkra. Nagyon sok minden fejben dől el, ezért nem mindegy, hogy hogyan állunk az előttünk lévő kihívásokhoz. Áder elnök úr ezt úgy mondta reggel a felszólalásában, hogy szükségből erényt kovácsolhatunk. De ha minden fejben dől el, akkor ez azt jelenti, hogy az emberfőkkel is van dolgunk. Azt gondolom, hogy ez nagyon igaz, és a NÉS2 felépítése is mutatja ezt, hiszen a NÉS2 terjedelmének kétharmadát a nemzeti alkalmazkodási stratégia és a partnerség az éghajlatért szemléletformálási terv teszi ki. Tehát a NÉS2 kétharmada az emberfőkkel foglalkozik, és próbál bennünket tanítani, tanítani arra, hogy mit és hogyan kell tennün k, szemlélnünk ahhoz, hogy sikeresen alkalmazkodjunk a sokszor gyors változásokhoz. Tanít arra, hogy egy megváltozott világban nem lehet a régi séma mentén gondolkodni, valóban szemléletformálásra van szükség. És tanít arra is, hogy tudatosan élve úrrá leh etünk a problémákon, de ezért a maga területén mindenkinek tennie kell. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott, elhangzik a vitában, számos világvégét, utolsó ítéletet idéző kép is megelevenedett előttünk. Elhangzott, hogy nincs vesztegetni való időnk. Ugyanakkor reménnyel kecsegtet, hogy a szükségből erényt kovácsolhatunk. Hazai és nemzetközi fórumokon is lesznek még teendőink, vitáink, harcaink, véleményt cserélhetünk a fenntarthatósággal, az éghajlatváltozással kapcsolatban. Egy dolgot azonban szerintem nem szabad elfelejtenünk, hogy mi vagyunk az átmenet generációja. Ez azt jelenti, hogy sem a szüleinknek, sem a nagyszüleinknek nem kellett olyan feladatokkal, gondolatokkal megbirkózni, amikkel nekünk meg kell. És tudjuk azt - saját tapasztalatb ól is tudjuk , hogy a szokásokat, a gondolatokat a legnehezebb megváltoztatni, és ehhez idő kell. Teljesen újra kell tanulnunk a bolygónkhoz és az életünkhöz való viszonyt, ezért nem szabad megijednünk, mivel nehéz az út, ezért tényleg időbe telik, amíg m egtanulunk ezen járni. És én arra biztatom képviselőtársaimat, hogy minden eredménynek örüljünk, és higgyünk abban, ha ezeket a gondolatokat társadalmasítjuk, akkor eredményeket érhetünk el közösen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm, Bartos Mónika képviselő kisasszony. Megadom a szót Oláh Lajos képviselő úrnak, DKképviselőcsoport. OLÁH LAJOS (DK) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Örömmel szólok hozzá a vitához, de nem a hitvitához, hi szen a klímaváltozást nem lehet hitvitának tekinteni, aki ezen az úton jár, az téves, rögös útra tévedt. Fontos ügyről van szó, olyan ügyről, ami évtizedekig velünk lesz; olyan ügyről, amit mi elkezdünk, de a küzdelmet majd unokáink is folytatni fogják. A XXI. század végére az átlaghőmérséklet emelkedése a nyári hónapokban elérheti a 4 fokot. A csapadék mennyiségének
