Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 2. kedd - 26. szám - A Magyarország és a Portugál Köztársaság között létrejött, a minősített adatok cseréjéről és kölcsönös védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat zárószavazása - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba vételéről - A 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
427 Az olcsó energia nem ösztönzi a felhasználókat az energiatakarékos megoldásra, nem ösztönöz az innovációra, a hatékony energiafelhasználásra. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Az olcsó, alacsony hatásfokkal felhasznált energiának azonban magas a környezeti költsége, amit a társadalom előbbutóbb számtalan formában megfizet majd, úgymint egészségének, környezeti lehetőségeinek sérülése vagy akár az égha jlati változás okozta károkként. Vegyük észre, hogy azt pocsékoljuk, amiből kevés, egyre kevesebb van. A stratégiában a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célrendszer meglehetősen egyoldalú és hiányos. A hagyományos megközelítés szerint az éghajlatváltozás l egfőbb oka az üvegházgázok kibocsátása. Noha kétségtelen ezek mérséklésének a szükségessége, ez elfedi azt a tényt, hogy az éghajlat szabályozásának legfőbb földi alakítója a különböző ökoszisztémák természetes megőrzöttsége, amit már az ember határtalan t erületi terjeszkedése tönkretett. Hazánkban ez különösen igaz, hiszen a természetesnek tekinthető élőhelyek alig fedik le az ország területének 10 százalékát, azzal szemben, hogy az ország területének majdnem felét olyan szántóföldek borítják, amelyeknek s emmilyen éghajlati stabilitást támogató ökoszisztémaszolgáltatása nincs, sőt jelentős mértékben hozzájárulnak az ühgkibocsátáshoz. Erre a problémára elégtelen válasz a klasszikus természetvédelem. A fajok, élőhelyek, ökoszisztémák megőrzése, rehabilitáci ója a természetvédelmi területeken túlterjedő feladat. Éghajlatvédelmi szempontból tehát elkerülhetetlen a területfelhasználás korlátozása, illetve a felhasználás módjainak szigorú szabályok közé szorítása. Ezzel a NÉS célrendszere adós marad, holott az ök oszisztémaszolgáltatások javításának lehetősége adott lenne az agrártámogatások rendszerének átalakításán keresztül. Jelenleg a köz pénzéből egy társadalmilag alacsony hasznú, környezetileg pedig kifejezetten romboló tevékenységet mozdítunk elő. Ezért a t ámogatásokat át kellene irányítani a jó környezeti minőséget, a magas élelmiszerminőséget biztosító termesztéstechnológiák ösztönzésére. A zöldfelületek további csökkentésének megakadályozása érdekében pedig azonnali zöldfelületfelhasználási stopot kell bevezetni, a fejlesztések területigényeit barnamezős beruházásokon kell, kellene biztosítani. Továbbá rehabilitációs programot kell indítani a természetes vegetációval való borítottság arányainak javítása érdekében, különös gondot kell fordítani ezen belül is a legmagasabb ökoszisztémaszolgáltatást nyújtó vizes területek kiterjedésének növelésére. Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy az anyagi fogyasztás csökkentésének nincs alternatívája a környezetvédelemben, így az éghajlatpolitikában sem, ám ilyen célkitűzés politikailag elfogadhatatlan a gazdasági növekedést mindenek fölé helyező kormányok számára. Így azután a dekarbonizáció és a társadalommal kötendő éghajlati partnerség érdemi kapcsolódás nélkül marad, hiszen a partnerségben nincs olyan fogyasz táscsökkentési célkitűzés, amely a dekarbonizációt támogatná. (12.10) Hogyan valósítható meg az 1.3. célkitűzés, a természeti erőforrások igényeinek mérséklése, ha nem bátorítjuk a társadalmat a fogyasztás csökkentésére, sőt ezzel szemben nap mint nap büs zkélkedünk a fogyasztás bővülésével? Növekszik a kiskereskedelmi forgalom, az üzemanyagfogyasztás, az ipari termelés, a kereskedelem volumene, a mezőgazdasági termelés; új infrastruktúrák, épületek épülnek, amelyek, tudomásul kell vennünk, járulékosan növ elik azt a terhet, amely eddig is fennállt. Nem túl hitelesek ezért a stratégia olyan állításai, miszerint az adaptációs stratégia célja a természeti erőforrások készleteinek és minőségének megőrzése, illetve tartamos hasznosítása a fenntarthatóság felé va ló átmenet elősegítése érdekében. A mondat azt állítja, hogy a természeti erőforrásaink készleteit és minőségét kellene megőrizni; a mostanit, amit már annak eltartó- és tűrőképességén túl használva tönkretettünk, azt a talajt, biodiverzitást, biomasszát, vízkészletet, energiahordozókat, amelyeket bőven megújulóképességükön túl használunk. Olyankor akarjuk ezt
