Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 2. kedd - 26. szám - A Magyarország és a Portugál Köztársaság között létrejött, a minősített adatok cseréjéről és kölcsönös védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat zárószavazása - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba vételéről - A 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
426 Másodszor: szükségesnek tartom annak tisztázását, hogy ma már véglegesen és bizonyítottan megbukott az a mítosz, hogy a gazdasági növekedés és a környezeti te rhek csökkentése szétválasztható, hiszen globálisan a primeranyagfelhasználás sokkal erőteljesebben növekszik, mint a gazdaság kibocsátása. Hazánk esetében a szétválás illúziója egy korábbi nagymértékű gazdasági szerkezetátalakításból táplálkozott, amelyn ek pozitív hatásai - tudomásul kell vennünk - mára lecsengtek, másrészt abból a hibás számbavételezésből, amely máig nem veszi figyelembe a hazánk által elfogyasztott, de határainkon túlról származó erőforrások környezeti terheit - az ökológiai hátizsákra utalok , márpedig a hazai gazdaság számos területen hagy környezeti terhet maga után határainkon kívül. Az összeszerelő gazdaság behozott nyersanyag- és félkész áruinak itthoni végfelhasználása, valamint az importált elektromos energia kibocsátásai két ol yan jelentős tétel, amely a hazai társadalom karbonlábnyomához tartoznak, különösen akkor, ha az import villamos energiát főként lengyel, ukrán és cseh széntüzelésű erőművek biztosították. A nemzetközi igazságosság értelmében az alacsonynak tartott egy főr e jutó széndioxidkibocsátás ezek nélkül is túlzottan magas érték, különösen annak fényében, hogy a hazai karbonelnyelő kapacitások elenyészők a hazai kibocsátáshoz képest. Tisztelt Ház! A saját kibocsátásunk elnyeléséhez 12,5 millió hektár erdőre lenne s zükség, de mint tudjuk, csak 2 millió hektár áll rendelkezésünkre. Ez jóindulattal számolva is kibocsátásaink hatodát tudja elnyelni, vagyis még annyit sem, amennyit globálisan egy főre számolva 2050re el kellene érni. Ez 2 tonna lenne. Mindebből jól láts zik, hogy a világ más helyein lévő szárazföldi és tengeri nyelőkre hagyatkozhatunk csak, amelyek túlterhelésének ilyen módon magunk is a részesei vagyunk. Harmadszor: a NÉS a szektorális integrációt úgy kívánja megvalósítani, hogy a meglévő ágazati stratég iákba, tervekbe és programokba kívánja beépíteni az éghajlatvédelmi szempontokat. Egy ilyen megoldás csak akkor lenne helyénvaló, ha a különböző létező szektorális stratégiák alapvető célkitűzései eleve éghajlatbarátok lennének, ám tapasztalatból tudjuk, h ogy az éghajlatvédelmi és más környezeti érdekek rendre alulmaradnak a gazdasági érdekekkel szemben. Helyesen: a NÉSnek kellene megfogalmazni az ágazatok számára, hogy azok célkitűzéseiben milyen módosításokat kellene végrehajtani. A jelenlegi formában az éghajlatvédelmi szempontok mellékesek és a különböző ágazati céloknak alárendeltek. Kirívó példa a meglévő energiastratégiához való igazodás, amely követi az atom, szén, megújulóenergiaösszetételre vonatkozó elképzelést. Ez az LMP számára teljesen elfo gadhatatlan, mivel az atomenergia nem vállalható hosszú távú biztonsági kockázat, amely az éghajlatvédelemre hivatkozva környezeti átterheléseket hoz létre. Továbbá tisztaszéntechnológiák sem léteznek környezeti költségek nélkül, valamint az atomszénre é pülő rugalmatlan energiastruktúrák nagyban akadályozzák a megújulók rendszerbe állítását. Az LMP az ország éghajlatbarát energiajövőjét elsősorban az energiatakarékosságon, energiahatékonyságon és a megújuló energiák kizárólagos alkalmazásán keresztül képz eli el. A stratégiában felsorolt cselekvési irányok nagyon puhának bizonyulnak a probléma kezelésére, nincsenek kellő ösztönzők a teljes primer fosszilis energia felhasználásának csökkentésére, annak teljes kivezetésére, illetve a megújulók gyors bevezetés ére. A villamosenergiaigények mérséklésére vonatkozó szemléletformálás érdekes törekvés, miközben működésünket egyre nagyobb mértékben villamos energiára alapozzuk. A karbonadómegfontoláshoz a stratégia semmilyen támpontot nem nyújt, azt félénken é s visszafogottan említi meg, holott az anyag- és energiafelhasználás abszolút értelmű csökkentésének elengedhetetlen feltétele a természeti erőforrások reális árazása. Ma a világon mindenhol versenyképességi feltételnek tekintik az olcsó energiahordozókat és nyersanyagokat, a vizet, a biológiai alapokat, mindent, amit a természet szolgáltat nekünk, helyesebben szólva: mindent, amit a természettől veszünk el. Tisztelt Képviselőtársaim! Az olcsó energia, az olcsó természeti erőforrás több szempontból is rossz üzenet a társadalomnak. Először is azt sugallja, hogy sok van belőlük és lehet őket pocsékolni.
