Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 13. csütörtök - 51. szám - Az ügyészség 2017. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3400 arról van szó, hogy ezen évek alatt 350 ezer emberrel lett kevesebb lakosa Magyarországnak, és mint tudjuk, a bűnözési hajlandóság a társadalomban bizonyos, elég egyértelműen megállapítható százalékban fordul elő? Nem tudjuk. Mindenesetre azt gondolom én magam is, és azt hiszem, a Jobbik frakciója is, hogy egy ügyészség munkájának eredményességét a számokon és a beszámolókon túl a lakosság közérzete igazolja vissza leginkább. Bajkai képviselőtársam az előbbiekben arról beszélt, hogy mennyire nőtt az ügyészséggel szembeni bizalma a magyar polgároknak azért, mert évről évre jelentős számban nő azon esetek száma, amikor is a feljelentés közvetlenül az ügyészségre érkezik. Én magam nem ezt tapasztaltam, hogy ez a feljelenté sszám ezért növekszik. Valóban lehet azt mondani, hogy a polgárok esetleg jobban bíznak az ügyészségben, de ez lehet relatív is, hogy tán nem azért bíznake inkább az ügyészségben, mert a rendőrségeken nem nyerik el azon lehetőséget, hogy egy velük szemben elkövetett bűncselekményt hajlandó legyen a rendőrség, az a nyomozó hatóság kinyomozni, és majdan nem tud más eszközt igénybe venni, mint az ügyészséghez vagy akár a legfőbb ügyészhez fordul. Én azért is merem ezeket a gondolatokat felvetni, mert ügyvédi munkám során számtalanszor voltam abban a helyzetben, abban a kényszerű helyzetben, hogy a legfőbb ügyészhez forduljak, mert a nyomozó hatóságok még nyomozást sem voltak hajlandók elrendelni, vagy pár irat beszerzése után tanúk meghallgatása nélkül egy ügy et lezárni. Úgy ítélem meg, hogy ez az ügyészséghez fordulás inkább a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságnak egyik megnyilatkozási formája. Nagyon erőteljesen látszik az utóbbi években, és meg kell mondjam, némileg a beszámoló statisztikai adataiból is ez t vélem ki, hogy a hivatalos személyek által elkövetett bűncselekmények felderítési hajlandósága, illetőleg ezen ügyekben a nyomozás, majd esetleg vádemelés igencsak visszaesett. Úgy ítéljük meg, hogy ez valószínűleg nem véletlen. Magam is tapasztaltam oly at, és kérem, ne vegyék rossz néven, hogy akár konkrét példával is előhozakodok, amikor is nem volt hajlandó elrendelni az ügyészség sem a nyomozást olyan ügyben, amikor például egy közlekedési bűncselekményben azon rendőrök, akik eljártak a helyszínelés s orán, szándékosan meghamisították a jegyzőkönyvet és a helyszínrajzot. Azért került négy és fél évbe az, hogy a tényleges elkövetőt elítélje a bíróság, mert másfél éven keresztül nem voltak hajlandók még nyomozni sem egy majdnem halállal végződött közleked ési balesetben. Amikor a szakértő megállapítja szakvéleményében, hogy meg van hamisítva a helyszínrajz, feljelentést tesz valaki, és azt írja az ügyészség, hogy azért nem rendel el nyomozást, mert a panaszok eredményeként elrendelték a nyomozást, felderíte tték a tettest, és ha már úgyis ez megtörtént, akkor miért is foglalkozzanak azzal, hogy az eljáró hivatalos személyek meghamisították a legfontosabb iratát egy közlekedési bűncselekménynek, a helyszínrajznak; tehát ha egy országban ilyen előfordulhat, akk or bármilyen szép a statisztika, bármennyire is meg lehet mutatni, hogy 98 százalék fölött van már a váderedményessége a bíróságok előtt az ügyészségnek, ha akár csak egyetlen ember is azt kell tapasztalja, hogy a hivatalos személyek által elkövetett bűncs elekményeket esetleg azzal leplezik, hogy nem hajlandók felderíteni. 2017ben Magyarország korrupciós indexe ugyan némileg, nagyon kevés arányban javult a korábbi évekhez képest, de még mindig a 66. helyen van 45 ponttal úgy, hogy egyébként ezen 66. helyen Szenegállal osztozunk. Az Európai Unióban nálunk csak Bulgária korruptabb. Tehát ha a 2017es adatok és felmérések ezt mutatják, hogy Magyarország ennyire korrupt, akkor azt kellene tapasztalnunk ebből a beszámolóból is, hogy nőnie kellett volna azon bűnc selekmények felderítésének, illetőleg aztán nyomozásának, majd váderedményességének, amely jellemzően korrupciós bűncselekmény. Ehhez képest a beszámoló 8. oldalán azt találhatjuk, hogy míg a hivatali vesztegetés 2015ben 333 volt, 2016ban 835 volt, 2017ben 945, tehát e vonatkozásban, ha valóban ennyivel több hivatalos személy követett el korrupció bűncselekményt, üdvözöljük, hogy az ügyészségnek módja volt felderíteni és eljárni. De az már meglehetősen furcsa és sajátságos, hogy ha hivatali vesztegetésbe n gyakorlatilag a háromszorosára nőtt két év alatt a felderített
