Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - RIG LAJOS (Jobbik):
3012 Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a kétperces felszólalások végére értünk. Rendes felszólalás ra Rig Lajos képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. RIG LAJOS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem gondoltam, hogy hozzászólok, de nagyon izgalmas lett, hát akkor csatlakozom én i s a gratulációk sorába, én is szeretnék gratulálni akkor a hajléktalanválogatottcsapatnak. Én is futballozom, egy tapolcai klubban futballoztam régen, most már csak hobbiszinten. De azt azért hozzá kell tenni, hogy Tapolca egy kisváros, és a taotámogatáso kból nem tud akkorát meríteni, sőt, amekkorát merítene, még abból is elvesznek, nehogy meg tudja valósítani azt a beruházást, ahol a fiatalok tudnának egészséget megőrizni, egészséges nevelést kapni. Tehát ezt a városnak a saját költségvetéséből és egyéb f orrásaiból kell kipótolni. Eszembe jutott egy Hofivicc, és ezzel megadom majd a választ Varju képviselő úrnak, hogy miért is kell ekkora fizetés. Hofi azt mondta, mikor a svájci válogatottal játszott a magyar, odamentek hozzá, hogy: „Guszti bácsi, Guszti bácsi, van egy kis pénz? Üdítőre kell.” „Nincsen pénz.” Egy gól. Megint nincsen pénz. Két gól. Aztán utána Guszti bácsinál már volt pénz, és akkor győzni tudott a magyar válogatott. Ez a válasz. Azért tudjuk, hogy nemzetközi porondon azok az óriási fizetés ek a futballistáknak, akik mögött, azért hozzá kell tenni, a másik oldalról teljesítmény is van, most itt neveket mondok, Ronaldo és Messi, mind a két futballista adócsalásért ment volna börtönbe, de a klub azért kifizette ezt a büntetést. Ezt a botrányt a karjuk mi elkerülni, hogy a kedvező adózás miatt ne kelljen a futballistáinknak, akik nagyon magas szinten űzik ezt a sportot, börtönbe vonulni. Itt van rá a magyarázat, tehát ez rá a magyarázat. Én mindig is támogattam a sportot, és a futball a kedvencem, nem tudok olyan futballcsapatot, amelyiket ne is láttam volna akár… (Dr. Lukács László György közbeszólása.) Élőben sajnos nem, mint a miniszterelnök úr, de megnézek minden egyes ilyen közvetítést. Lehet támogatni, de azért el kell azon gondolkodni, ha mo st a dupla számok törvényében kezdjük ezt a mai napot, az ápolási díj kapcsán, hogy akkor most itt a sporttámogatás duplázása történik. Akkor a választókerületemből is hozok egy duplázást, amit nem kaptak meg. Ott 6 anesztes orvos 10 éven keresztül 5 ezer forint bruttó bért kapott - bruttó bért, és az államtitkár úr most foghatja a fejét, mert ez ennyi, 5 ezer forint bruttó bért kaptak , és abból kellett megoldaniuk napi szinten Székesfehérvárról a bejárást. Olyan pofátlanok voltak, képzeljék el, hogy 7 év után ők azt mondták, hogy szeretnének egy kis emelést. Elindultak a duplájáról, de a kórház vezetése hallani nem akart róla. 7 ezer forintban is megállapodtak volna, és képzeljék el, ezt a 7 ezer forint bruttót, amiből még adózniuk kell, tehát vállalkozás uk van, adózniuk kell belőle, nem adták meg nekik. Mi meg úgy szórjuk ki zsákostul a pénzt az ablakon, olyan teljesítménnyel, ami jelen pillanatban, sajnos azt kell hogy mondjam, pedig a kedvencem a futball, hogy Magyarországon jelen pillanatban mérhetetle n. (Dr. Lukács László György közbeszólása.) Melléteszem a másik értéket, az egészség értékét - a betegség megoldásának a kulcsemberétől meg ennyi pénzt sajnálnak. Hozzáteszem a harmadik legfontosabb lábát. Ott, azon az osztályon 6 darab intenzív szakasszis ztens mondott fel, és jelen pillanatban az ajkai kórház adósságállománya több mint félmilliárd, ami feltehetőleg abból adódik, hogy oda bérnővéreket kellett szerződtetni, akik már jóval magasabb összegért mentek el. Tehát itt van a költséghatékonyságnak és a megtérülésnek a figyelembe nem vétele. Tényleg, én nem vagyok közgazdász, nem vagyok olyan szakember, aki értene a számokhoz, én csak egy egyszerű ember elméjével tudok gondolkodni, de akkor is felfoghatatlan számomra, hogy egy olyan stratégiai ágazat, mint mondjuk, az egészségügy vagy a szociális szféra, miért kap keveset, ez akár a dupla számok törvényében is kevés, és az az ágazat, amelyik olyan értéket nem ad jelen pillanatban hozzá a magyar gazdasághoz vagy Magyarország imázsához, miért kap ennyit.
