Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
3003 Lajos: Semmit!) , a költségvetésből, hogy kijuthassanak erre a világbajnokságra? Tudja, ál lamtitkár úr, ezek az emberek mégis büszkén, szívükre tett kézzel énekelték a magyar Himnuszt, és azt mondták, hogy a magyarokért és a hazájukért játszottak, azok az emberek, akik anyagi és lakhatási problémákkal küzdenek, azok az emberek, akiket önök krim inalizálnak egy rettenetes törvénnyel. És közben meg azt látjuk, hogy botlábú, semmirekellő focistáink most már olyan adókedvezményben részesülhetnek, amit ember, egy átlagember fel sem tud fogni. Megint ott tartunk, hogy idehoznak egy törvényt, és lehetne néhány pontját támogatni, és kellene hogy támogassuk, és ezt játsszuk már évek óta, államtitkár úr, évek óta, és utána persze majd felállnak itt két hét múlva, és elkezdik kiabálni, hogy ezt sem támogatta az ellenzék, majd feláll Tállai államtitkár úr, mi nt ahogy a héten is felállt, és elmondja, hogy Bangóné ezt a törvényt meg azt a törvényt, meg ezt se támogatta, csak közben meg nem mondja el, hogy azért nem tudja az ember támogatni, mert, ne haragudjanak, ilyet nem lehet, épeszű ember ezt nem fogja megsz avazni. Igen, ma az Origo főcímként hozza, hogy a magyar válogatott négy helyet ugrott a világranglistán, sikerült az 51. helyre újra felküzdeni magunkat. (Rig Lajos: Nézzük meg, hogy kik előznek meg minket!) Nem vé letlen, gondolom, hogy ez a hír ma megjelent, attól függetlenül, hogy nem sokan vagyunk itt csütörtök délután, de azért, államtitkár úr, magyarázza már meg nekem, attól függetlenül, hogy én is szeretem a sportot, és rajongok minden olyan sportért, amiben s ikereket tudunk elérni, sőt még mondhatnám azt is, hogy a focit is szeretem, de, államtitkár úr, mi szükség van erre? Azért, hogy ugyebár hiába ölünk bele éves szinten több száz milliárd forintot minden rendszeren keresztül, mert a stadionépítéstől a taore ndszeren keresztül most már még a pályát is fűtjük közpénzen, mégsem tudunk sikert felmutatni. Talán lehet, hogy ha nem adnánk ennyi pénzt a focistáknak, pont olyan elkötelezettek lennének, mint maguk a hajléktalanok, és tudnának szívből játszani. De, álla mtitkár úr, miért van erre szükség? Vagy az lesz a vége, hogy azért kell ilyen adókedvezményt adni a futballistának, hogy külföldről tudjunk úgymond jó játékosokat vásárolni, hogy tudjunk kellő fizetést adni, hogy végre meg tudjuk már mutatni, hogy néhány meccset meg tudunk nyerni, még talán fontosabb meccseket is, és nem olyan válogatottakat győzünk le, amelyeket sehol nem jegyeznek a világon (Dr. Lukács László György: Nem, azok szoktak legyőzni minket!) , már ha olyan egyáltalán előfordul az utóbbi években . Én azt gondolom, hogy ebből az átlag választópolgárnak már nagyon elege van. Szóval, én arra kérem az államtitkár urat - mert az államtitkár úr, mondhatom azt, hogy a szakmát képviseli , ne, ne hozzanak már ide ilyen törvényeket, és fejezzék már be azt, hogy nem tudunk egy törvényt csak azért megszavazni, még ha jó pontjai is vannak, mert közben egy ilyen rettenetes dolgot meg beleraknak. Én nem hiszem, hogy ezt tovább kell így folytatni. Szeretném kérni fideszes képviselőtársaimat is, hogy egy gratuláci ót szerintem az ő szájukból is megkövetel az, hogy gratuláljanak ennek a válogatottnak, mert a rendes válogatott ennyi pénz mellett nemhogy bronzérmet nem tud elérni, de még kevesebb teljesítményt sem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban. ) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Varju Lászlónak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen. Hát, akkor kezdjük azzal, folytassuk a gratuláció t, hiszen azok, akik hozzáállásukkal, eredménnyel elérték azt, és Magyarországot képviselve nekünk tisztességet és megbecsülést szereztek külföldön, éppen ezért jó volna, hogyha őket is elismernék itthon, és másként kezelnék őket. Na most, szeretnék néhány olyan dolgot mondani, vagy úgy megközelíteni, hogy… - államtitkár úr, az eddigiek alapján úgy gondolom, hogy nem gondolhatta komolyan, hogy ezt a rövid
