Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 19. hétfő - 42. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2393 jól, hogy sokan 28 500 forintot kapnak, a nyugdíjminimumot kapják minden hónapban a kormánytól a családok évében. A nyugdíj mellett, én azt gondolom, hogy egy édesanyának a legnehezebb azt tudni, azt felmérni, hogy unokáit nem láthatja; nem láthatja azért, mert külföldre vándorolnak, mert itthon nem találták meg a számításaikat. Pontosan azért nehéz ezt megértenünk, hiszen van egy nemzeti konzultáció, amelyben az van - a 9. kérdés : egyetérte ön azzal az alapelvve l, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához? A magyarázatban, amely minden kérdés felett ott van, az van, hogy szerető gondoskodásban éljen ez a gyermek. Igen, szerető gondoskodásban, egy apával és egy anyával. De nem beszélünk, keveset beszélünk a nagyszülőkről. Mindenki tudja, hogy nagyszülőnek lenni egy álom. Én nagyon szeretném ezt megtapasztalni, és azt szeretném, hogy az unokáim velünk éljenek, és ne csak Skypeon keresztül, közösségi médián keresztül tartsuk velü k a kapcsolatot, és egyegy családi eseményen találkozzunk; fontos az, hogy nemcsak anyához, apához, hanem nagyszülőkhöz is. Ez az elkeseredett állampolgár, egy hölgy, egy rehabilitált rokkantnyugdíjas ezek ellen emeli fel a szavát, és kérte, hogy tolmácso ljam itt a parlamentben a tisztelt képviselőtársaimnak, és mondjam el, hogy hiába a kormány intézkedései, nem tesznek megoldást a nyugdíjasok helyzetére. Még mindig nem elegek azok az intézkedések, hogy minden állampolgárnak joga van, hogy megélhesse azt a megérdemelt nyugdíjas kort, amiért ő társadalombiztosítási járulékot és egyéb járulékokat fizetett. Én felhívtam telefonon ezt a hölgyet, és jeleztem neki, hogy így, ahogy ő elküldte, nem fogom tudni felolvasni a levelet, és akkor annyit mondott nekem: re ndben, de sodrófával és seprűvel megyünk a Parlament elé, mert el kell takarítani ezt a kormányt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobb ikképviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napirend utáni műfajban „Meddig még?” című sorozatomban általában a kilakoltatás előtt álló vagy kilakoltatott magyar állampolgárok helyzetével, kon krét élethelyzetének bemutatásával foglalkozom. (15.20) Most ugyanakkor, hogy a kilakoltatási moratórium egy kis kegyelmi időt adna Magyarország számára, hogy rendezze az ő sorsukat, szeretném felhívni a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek egyértelműe n kialakíthatják a hasonló lakhatási katasztrófahelyzeteket. A lakástakarékpénztárak felszámolása, gyakorlatilag rendszerük állami támogatásának pár nap alatt történő megszüntetése egy olyan gazdasági típusú árulás a kormányzat részéről, amelyet államtitk ári, miniszteri hazugságokkal is igen gyakran tarkítottak. Példának okáért azon másfél millió élő lakástakarékszerződés tekintetében az állami támogatás megszüntetését illető indoklásnál egész egyszerűen hazudtak, amikor azt mondták, hogy kizárólag új épí tésű lakások építése volt a célja ennek a konstrukciónak. Természetesen nem mondtak igazat, mint ahogy akkor sem, amikor a CSOK támogatásakor, annak támogatásának a felfuttatásakor azt mondták, hogy aki eddig lakáselőtakarékossági szerződést kötött, az ma jd igénybe veszi a CSOKot. Államtitkár úr, ez egy ordas hazugság. A Fidesz tehát a magyar emberek szemébe hazudott ismételten, és el kell hogy mondjuk, hogy az önök terve és ez az álomvilág, avagy inkább mondjuk úgy, hogy hagymázas lázálmuk, amit lakhatás kapcsán kigondoltak, kizárja a támogatottak köréből, mondjuk, a társasházban lakó összes magyar honfitársunkat, ők ugyanis nem tudnak CSOKot felvenni, márpedig, államtitkár úr, a társasházban lakók 8090 százaléka érintett volt valamilyen lakástakarék tí pusú megoldásban.
